Víg dal a szomszéd fejfa alól
Megint búsulsz, drága barátom?
Sosem kaptál mást, ezt belátom,
De mégis, annyi terved között,
A rónán
Nem találsz eget magad fölött?
Hisz szép a magyar táj, nagy a tér,
Ne kesergj tegnapi holtodér'
A földben nincs már számodra hely,
Sírodban
Megmerítkeztél, de most törj fel!
Nyújtóztasd ki sápadt tagjaid,
Levegőt nem kapsz? Ez sem baj itt.
Tartsd a Hold sugarába arcod,
Ülj lóra
És soha ne add fel a harcot.
Az_Kriptáit_Ásni
//egy nappal az előző után, ámbár valahogy a markomban maradt. parancsoljatok :P // |
Ökölszabály
Akadálypályán vergődik a szem,
Majd kopott könyvlapokon megpihen.
Nekik támaszkodik már szüntelen,
S nem mereng az ablak-túli teren.
Akadálypályán vergődik a száj,
Fogak börtönében tajtékos dagály;
Partjára mosolyból épít várat:
Homokból van mind!, át mégsem árad.
Akadálypályán vergődik a kéz.
Szem és száj bilincsében ennyit ér,
Betűket másol, mindegy neki honnan.
Ha remeg? Ökölbe szorul gyorsan. |
| // élménydús, hogy nincs tab. azért képzeljétek az 1, 3, 9, 12, 17. sorok elejére. majd legközelebb talán jelzem valahogy. // |
Marlboro Man
Az utolsó szexuális aktus a Földön rövid volt és felettébb tartalmatlan. A férfi ondója most ott fénylett a mocskos, sötét kis fürdőszoba csempéin. A nő nem szólt semmit, de ahogy hátra nézett a szemei ezt kérdezték: -Ennyi volt?
A konyhaablaknál állt, ádámkosztümben. Máskor ilyenkor rágyújtott egy Marlboro-ra . Nem mintha dohányos lett volna, csak a filmekben ez volt a megfellebbezhetetlen férfiasság szimbóluma. Unottan odébb piszkálta az üvegcserepeket a nagy lába ujjával, majd egész mélyen kihajolt az ablakon. A több emeletnyi mélységéhez hasonlóan vonzotta a szemét a lakótelep elmúló látványa. A rég elbontásra váró panelok szürke sorát csak néhol törte meg egy egy-egy elnagyolt falfirka, vagy a ki tudja milyen régi óriásplakátok üresen ásító kerete. A repedezett betonutak üresek, semmi nem utalt azokra a gépekre, amik járhatták. Most valószínűleg a néma puszták valamelyikén állhatnak, hasonlóképp néma tulajdonosukkal.
A téren valaha játszótér állhatott, ám erre mostanra csak a földből kiálló függőleges vas elemek emlékeztettek. A gaz és a pázsitfű ádáz küzdelemben maradt alul a környezettel szemben. Sárgára aszott kalászaik közt ma már csak az örökké színes hulladék virágzik. Zajt hallott a háta mögül.
A nő a jelek szerint rendbe szedte magát és most a konyhaajtóban megállt. Kissé feszültnek tűnt, feszültebbnek, mint lenni szokott.
–Elmegyek –így ő. -Tudom –bólintott a férfi.
Ismét kitekintett a látképre, s csak miután az halkan behúzta maga után a lakásajtó maradványait, vegyítette össze sós könnyeit a néma istenkáromlás epe ízű keserűjével.
Ám a tájnál is némábban hallgatott minden egyes alkalommal, mikor rájött, hogy e jelenet nem akkor, hanem még hónapokkal az előtt játszódott le. |
A troll döfése alatt újabb helyen szakad át a páncélos lény vértje, ám az ebből már képtelen fölkelni. Sárga tajtékot habzó szája nem emberi nyelven átkozza az isteneket, miközben kiszenved. A baloldali támadó fogazott tőreivel mohón, testi épségét kockára téve vetődik előre, míg társa most karmait használja.
A fejvadász tovább küzd. Társa holttestén átgázolva egy bestia Jak lábait akarja elkaszálni, a jobboldali átlósan lefelé csap gusztustalan nedvektől mocskos karmával térd irányába, a harmadik, vértbe öltözött alak, aki nyílván egy Dretch, görbe, fogazott kardjával vág hastájékra.
A barbár olyan iszonytató erővel térdelte fejbe a farkas alakban lévő lényt, hogy annak másvilági szívóssága ellenére is betört a pofája, majd csatabárdjával tett pontot az ügy végére. Igaz, a helyébe új lény lépett, de legalább egyel kevesebben vannak. A pallos ismét hatástalannak bizonyult, s valószínűleg az is marad, míg valaki nem itatja át mágiával. Vándor lábsebébe hirtelen hideg érzet költözik és a szaggatott szélű sérülés nem is vérzik. Ellenfele röfögő hangon kacag és ismét támad mérget váladékozó karmaival, ugyanoda, a comb felé. A savas vérű lény egy görbe tőrrel próbálkozik, míg kidőlt társa helyére egy Dretch érkezik, hordó hasán páncél feszül arcán állatias gonoszság. Ő méretes kalapácsával súlyt Vándor térde felé.
Gród mágiája nyomán bebörtönzött lények nyüszítve vakarják a falat, ám nem valószínű, hogy mágikus segítség nélkül kijutnának. A varázslók és íjászok így ismét biztonságban vannak. |
//Ne haragudjatok a kényszerpihenőért, de az aktivitásotok itt elég morálromboló volt számomra 
Beszéljük most meg, hogy akarjátok e a kaland végét, vagy hagyjuk? // |
A nyüzsgő kisebb nagyobb ocsmányságok közül a legnagyobbja is alig emberméretű. Tépett denevérszárnyak, kocsányon csüngő szemek, eltorzult, rettenetes alakok serege ez. A horror mozgó figurái rátok vetik magukat, Dóinra, Draugorra, Jaksjahlangra, Hagronra és Vándorra egyaránt hárman támadnak.
A csapat most ugye háttal áll a Kapunak és a láthatatlan démonnőnek, hiszen a lények a kijárat felől sorakoztak fel, a menekülési utat elvágandó. Egyedül Enger néz a terem belseje felé, aki az Igazlátás segítségével meg tudja támadni a succubust, illetve Karsi látja a területet különleges köpenyével.
Egy öt fős csoport, akik már nem fértek oda a harcvonalba, nekiáll megkerülni a félkörívet a társaik mögött és egy nagyobb ívben a mágiahasználókhoz jutni. Ez egy teljes körüket veszi igénybe, szóval a következő körben nem, de az azutániban már támadhatnak. A harcosok gondban lehetnek, hiszen ha megbontják a védő alakzatot, akkor nagyobb bajt okoznak, mintha nem siettek volna megállítani az öt fős különítményt, hiszen megszűnnek védeni társaik oldalát. Ezzel az alakzat felborul és elárasztják őket.
További öt lény a tizenöt fős harcvonal mögött maradt, nyílván pótolni a veszteségeket és támogatni a társaikat.
Hagron-Dóin-Vándor-Jak-Draugor. Ez a felállás, természetesen félköríves térbeli eltolódással. Az egymás mellett állók blokkolhatják a társaikra érkező csapásokat, a saját kárukra. Például Hagron a szélen csak Dóint védheti, míg Dóin hárítani tudja az esetlegesen Hagronra vagy Vándorra érkező csapásokat is. A több fegyver nem jogosít több hárításra.
A fejvadász egy pillanatra éles, halk szissszenést hall. Az embermagas, csontos teremtmény nyakába fúródik Fuhur nyílvesszője, ami közvetlen Jak feje mellett süvített el. A jeges pengék rezzenéstelen találnak utat maguknak, egy pillanattal később a lövedék fémhegye mellett szúrják át a rút lény húsát. A kivételesen pontos találatok kritikusan megrendítették a lény fizikumát, ennyit még másvilági szívóssága sem volt képes kibírni: hörögve csuklott a fejvadász lábai elé, csak hogy helyét egy újabb fajzat vegye át. Az, a lendületet kihasználva Jak lábait akarja elkasználni, a jobboldali átlósan lefelé csap gusztustalan nedvektől mocskos karmával térd irányába, a harmadik, vértbe öltözött alak, aki nyílván egy Dretch, görbe, fogazott kardjával vág hastájékra.
A troll izmai megfeszülnek, ahogy pusztító erővel a rá rontó Dretch mellkasába vágja a lándzsáját. Talán egyedül a vértjének köszönheti az, hogy a hátrabucskázás után még fel tudott kelni. A balról közeledő nyurga támadó két fogazott hosszútőrrel szúr a bordák felé, míg a jobboldali megugrik, hogy hüvelyknyi agyarait a sámán vállába mélyessze. A sérült harmadik szemből érkezik, és darabos mozgása ellenére támadása meglepően pontos. Kardjával igyekszik kibelezni Hagront.
Vándorhoz a bal oldaláról támadó ér elsőnek. A keresztvágást a lény képtelen hárítani, így a mellkasára hatalmas sebet üt a csatabárd - a pallos azonban csak ártalmatlanul pattan le. A barbár fejében megfordul, hogy többre menne, ha egy kézbe fogná a hatékonynak bizonyult fegyvert. A lilás bőrű teremtmény a hátára zuhan, a sebből kifröccsenő vér viszont eléri Vándort. Sisteregve, füstölve mar húsába, majd hat-nyolc szívdobbanás múlva közömbösödik. Felkel bár, de egyenlőre képtelen támadni. A két további lény egyszerre ugrik a barbár felé. A szemből érkező farkas formában van és megkísérli földre rántani célpontját, míg az oldalsó, zöldes váladékkal borított tőrszerű karmaival suhint a hegyek fiának combja felé.
Dóin ellenfele még időben ellépett annyira, hogy a csapás ne legyen halálos. Védekezőn kitartott karmait a kard félbe szelte, majd könnyebb sebet ejtett a vállán. A lény visszatámad ép kezével, hogy végighasítsa a lány arcát. A másik kettő mellkasra, illetve a fegyvert tartó karra támad.
Draugorra egy farkas alakot öltött ivadék ugrik, hogy lerántást hajtson végre. Egy Dretch csatabárddal támad mellkasra, míg egy lilás bőrű förtelem karmaival készül nekiesni a szellemlény fejének.
Gród lövedéke még akkor csapódik be, amikor az öt fős mozgó csapat hatótávon belül volt, így közülük hármat megsebzett a mágia. A hátul támogató öt fős csapatból kettő szintén kapott, Vándor ellenfelei közül a farkas alakban lévő Quasit szenvedett komolyabb sérüléseket és maga Vándor is, aki még hatótávon belül volt. A lila bőrű sérült figurát, aki szintén a barbárral küzd, arasznyi távolságban elkerülte a kitörés, nyílván a külvilágiak mágiaellenállásának köszönhetően.
Enger jégdárda zápora itt-ott megtörni látszott, ahol a láthatatlan lénybe csapódtak a lövedékek, ám ez alapján bemérni, vagy lőni rá bolondságnak tűnhet. A démon folyamatosan mozgásban van, így csak a vak szerencse vezette lövedékek találhatnák el. Közben folyamatosan hallani mindenünnen visszhangzó beszédét:
-No, hát milyen erőszakosak vagytok! Adjátok meg magatokat és ígérem könnyű halálotok lesz! Nem kedvelem a fölösleges erőszakot, talán még el is játszadozok előtte egyikőtökkel-másikótokkal. Szebb halált nem is kívánhatnátok! Fájdalom és gyönyör.. aú! Ejnye varázsló, jobban teszed, ha ki sem nyitod a szád! Szóval szépségeim, melyikőtöket válasszam?
Enger, noha kinyithatja a száját, de a Csendvarázsnak köszönhetően képtelen szóbeli komponensekkel rendelkező varázslatot alkalmazni, vagyis mindent ami sebző, vagy több, mint öt manába kerül.
//szóval írtok hárítást, majd támadást. amire énis hárítok, majd támadok. nyílván lesz amit blokkoltok és lesz amit nem. együtt játszunk, legyünk reálisak, szórakozzunk jól (:
Kimaradt: Karsi, Orion, Draugor // |
A succubus sziszegve hátrál meg, ahogy a túlvilági jelenés láthatóvá válik. Kitárja szárnyait, s szinte a fületek mögött érzitek végigdübörögni hatalmát. Nemetektől függetlenül kezdtek mocskos testi vonzódást érezni felé, s noha eszetekkel tudjátok, hogy ez csak káprázat, testetek reakcióját mégsem tudjátok semmissé tenni. Uralkodni azért egész könnyen tudtok magatokon, a démon ereje, amit eddig elrejtett, elpalástolt előletek nem elég ahhoz, hogy ilyen egyszerűen kifogjon rajtatok. Csupán ennyi miatt nem fogjátok magatokat semmi ostobaságra ragadtatni. Abban azonban biztosak lehettek, hogy korántsem olyan gyenge, mint amilyennek először fölmértétek. Ahogy első meglepetésetekből fölocsúdtok a csábító lény alakja eltűnik szemetek elől. Valószínűleg ugyanazt a láthatatlanságot használja, mint előbb. És tényleg, Enger, de csak is ő, az Igazlátással észleli a terem átellenes oldalára futni, noha lépteit egyiktek sem hallja. Most is nagyjából tíz lépésre van tőletek, mint eddig, csak a jobb oldali falnál. A varázsló tudja, hogy mindjárt lejár a felderítő mágia.
Eközben a többiek csupán a démon idegesítő hangját hallják, ami mintha egyszerre mindenhonnan szólna.
-Hát tényleg elhittétek, akár egy pillanatra is, hogy a gonosz fészkét nem őrzi semmi? Szolgáim, gyertek és tekerjétek csak ki a nyakukat. Béltépő bizonyára örülni fog a kis ajándékomnak!
A falakon lévő hasadékok mintha életre keltek volna, rengeteg apróbb termetű lény rajzott elő belőlük. Felismeritek a Dretcheket és Quasitokat, de más, még ocsmányabb síkivadékok is tülekednek, hogy húsotok ízlelhessék. Legalább kétszer annyian vannak, mint ti, valószínűleg a bátorságukat is ebből merítik. Komoly bajban lennétek, ha fegyvereitek nem lennének mágikusak, így viszont kiegyenlítődnek köztetek az esélyek. Félkörbe rendeződnek, elzárva az utat a kijárat elől, ez kiképzésre utal. Csapatotok harcosai is rögtön így tesznek: Dóin, Jak, Hagron, Vándor és Draugor alkotják az arcvonalat, védve Engert, Fuhurt, Oriont, Gródot, Fabiotot és Karsit.
// a felálláson változtathattok, de nem ajánlatos. ha valaki kilép a védelmezők közül (netán kihal közülük), annak helyén be tudnak törni a közelharcos ellenfelek. vagyis: legalább öt harcos kell védeni a csapat többi tagját, vagy a varázslók olyan rontási esélyt kapnak, hogy azt nézni is örömteli.
ugye most szabadon lehet írni. nincs manapont, életerőpont, sebzés, miegyéb.
úgy működik, mint egy párbaj: feltételes módban írtok, amire én reagálok, amint behóközelbe jutok. énis feltételes módban írok, amit ti vagy kivédetek, vagy nem. ez már csak rajtatok múlik.
lets rock! // |
| // elnézést, te most nekromanciát alkalmaztál, az odáig oké. de milyen testre? és hogy akarsz jellemet váltani? vagymi? // |
| //hát összesen Mullen tűnt fel azóta, úgyhogy érdeklődés, meg a balfaszkodásom miatt valóban ugrott a 31. // |
| // itt valami ronda benézés van. ideért az üzeneted, és azóta abban a tudatban élek, hogy 31ét írtál mint egyik szabad hétvégi napot. jó lenne tudni meddig tart az elutazol? illetve ki hogy ér rá a megadott időpontban így ezek után :x // |
A számláért
Rég kihúnyt a téli Nap,
Az idő ferde hajlamú.
Elmosódik a pillanat,
Felkarol a mélabú.
Lágy edénycsörömpölés
És emberhang színpadán,
Nyílik bennem egy törés,
S táncot lejt, mi rám talál.
Füsthullámok tengerén
Való lesz, mi várva-várt,
De a hétköznap embere
Egyedül van, árva már.
Százszor élt napok között
Átaludtam önmagam.
Minden álom csak törött,
S szemeikből könny fakad.
Az étterem ablakán
Egy kis jégvirág telel,
Elsöpri a nyár talán,
De ő addig énekel.
Pincér, kérem, fizetnék!
Volt néhány szép pillanat.
Hozzon egy kör vizet még,
Száraz ajkam felhasad.
Most innen indulni kell,
Lelkem úgyis messze már.
Ha valaki keresni kezd,
Egy árokparton megtalál.
Az_Kriptáit_Ásni |
| Ogárunk ráérősen adja felső karjaiba a fazon lábát, aki így háttal, fejjel lefelé volt neki. Nem kedveli azokat, akik ártatlanokat ölnek. Elégedetlenné vált az arckifejezése, majd két könyöktüskéjével fölnyitotta áldozata gerincét. A sisak lehullott. |
Nagyjából még ennyi kellett az arckendős figurának, hogy elejtse fegyverét használhatatlanná vált kezéből. Azonban még most sem adja fel: testközelből döf, ami a belharc miatt igen veszélyes.
Ám nem számol az ogár kitinesen megvastagodott bőrével. Az ogár megszokta már, hogy a gyengébb fegyverek meg sem sebzik. Alsó két karjával elkapja a fazon lábát, míg a két bárdlappal igyekszik eltéríteni a döfést. |
A szerzetes még időben elhárítja a tűket, amíg valószínűleg mérgezettek lehettek. Gyorsasága ismét elég ahhoz, hogy az átlagos ellenfelekhez szokott fejvadász fölé kerekedjen. Telibefejeli annak bal vállát. A karja mér megtartotta a fegyvert, de most nem támad vele tudjisten miért. A másikkal viszont alattomosan a gyomrod felé szúr.
Az ogár megvetette lábát, az ember ereje és testsúlya ezúttal kevésnek bizonyult. A fegyver nyelét megkaparinthatta, és lehet, hogy el is zuhant vele. Gazkul most egyenlőre a szeme felé böködést igyekszik hárítani és fölkészül egy mindent eldöntő rohamra. |
A fickó nem dől be, egy tigrisbukfenccel ugorja át a lábsöprést, így elkerülve a felütést és kerülve félhátulra Koga mögé. Ő annyit lát, hogy az ellen egyetlen mozdulatból talpra húzza magát hátranyúl tarkójához és előreint kezével. Ha csak a szerzetesnek nincs erre valamilyen technikája, a dobótűk, melyeket a zsoldos nekidobott, eltalálják.
Gazkul nem bolond, amint észreveszi mire készül a sisakos, kirántja a sebből az acélhegyet és csatabárdjával a pusztuló köpetnyomtól távolabb, az ellenfél felé, fegyvertörést hajt végre. Ha ő el is engedi, akkor is valószínűleg kettévágja vagy első, vagy második csapásával. |
Évnyitó Fogadótalálkozó!
Szeretettel várunk minden mélyen tisztelt tavernalátogatót a 2009-es év első találkozóján! Január harmincegyedikén ülj vonatra és utazz Pestre, mert az neked jó. Az időpontot órára pontosan egyeztetjük és úgy szervezzük, hogy a szokásos túrával mindenkit összeszedjünk.
Mi lesz?
-kívánság-hangverseny a kalanddal kapcsolatban
-tea, nemfinom teasütivel
-trógerburger a la Raptor
-időjárás függvényéban program a szabadban
-gereblye
-sör, tizennyolcadik életév alatt Kubu
-hónap nindzsája választás
-Vándor!
-meglepetés program
A mostani találkozóra különösen megéri eljönnöd, hiszen ha nem teszed, erőszakkal hozunk!
Üdv: Lord Raptor |
A harcost meglepi, hogy ellenfele ignorálja a gravitációt, majd métereket röpül hátra az emberfeletti erejű rúgástól. Nyilvánvalóan alábecsülte az ellenfelét. A hátára érkezik, ám gyakorlottan átfordul és egy macska ügyességével érkezik talpra. A mellkasához kap és kissé összegörnyed, nyílván kiszorult belőle a szusz. Orrán és száján vékony csík van folyik a vére, amit még az előző fejrúgás okozott.
Az ogár egy pillanatra elvesztette a fonalat, már csak azt vette észre, csatabárdjai hibáztak s vasmarkú ellenfele nyakába húzott lábakkal lóg a szeren, majd valamiféle érdekes formamutatványt kíván végrehajtani rajta. Nos, Gazkul is összelapított már pár ónkupát élete során, és nem csak a nyálával. A csenevész emberfattyú két mázsányi ellenállásba ütközik, mivel ogárunk úgy dönt, hogy egyhelyben marad s ennek megfelelően megveti lábait. Két szabad kezét pedig a piszkabotra fogta, közvetlenül sebe előtt. Megfeszítette karjait, a maga irányába. Atlétatehetségünk így nem hogy rúdugrani, de már kihúzni se nagyon lesz képes lándzsáját. A csatabárdok harcra készen várják, hogy bárki húsába marjanak, aki közelükbe óvakodna: Gazkul fölkészít egy cselekedetet. A drabális alak ráköp markai mögött a fegyver nyelére majd a sisakos arcába vigyorog. Az először nem értheti a gesztust, majd legnagyobb riadalmára a nyél vadul füstölni kezd... |
A harcos fegyverei mélyen végigszántanak a szerzetes testén, egyedül belső erejének köszönhető, hogy még ebben a testhelyzetben is képes végigvinni a támadását. A sebessége túl gyors, hogy képes legyen hárítani, így megpróbálja kiforogni a támadást. Ez csak részben sikerül neki, ám ez is elég ahhoz, hogy ne törjön be az orra, vagy repedjen el az állkapcsa. A fájdalom azonban nem zökkenti ki, a pördülést tovább folytatva ismét szembe kerül a kobuderával és egy szökkenés kíséretében villámgyorsan riposztol a tótágast álló alakra Mindkét fegyverével vízszintesen, csípőmagasságban vág, hogy kionthassa az apró alak zsigereit.
Hegyomlás-szerű bődüléssel vetette magát előre Gazkul. Alsó kezeibe fogta a csatabárdok nyelét, ám eközben már el is indult térdelő állásából előre a törékeny kis rózsaszín-bőrű felé. Bal fölső karjával a lecsapó gyönge kis bot irányába sújtott, hogy fejétől eltérítse, de nem is szentelt neki különösebb figyelmet, így valószínűleg az mégis megvághatja vállát, ha az ellenfél végig koncentrál a támadásra, akár bele is fúródhat. Másik három karját kitárva folytatta a lendülést. Hosszú, izmos karjait a csatabárdokkal meghosszítva vajmi kevés esély van félreugrani oldalt útjából, jobb fölső karját magasba tartva is felkészült megragadni ellenfelét, amikor célba érkezett. Az összefelé csapó fegyverei széles ívben érkeznek, hogy combközép magasságban összezúzhassák a sisakost, ha hátrébb ugrana. Pedig ez alig csak egy lépéssel ígérkezik rosszabb halálnemnek, mint az ogár ölelése. |
A bola egyik ínhúrja megrezgette Koga ominózus fülét, ám nem szakította be annak koponyáját. Ő azonban a következő pillanatban rájöhet, hogy igen szerencsétlen dolog fejjel az ellenfél felé a hátán feküdni. A bekötött arcú figurának már a kezében táncolt másik, szakasztott ugyanolyan rövidkardja és stabilan a kobudera mellett állt. Lesújtó pengéi nem döftek csak vágtak, ám jótékonyan befedve a területet amerre hősünk elgurulhatna. Így ugyan nem tud végzetes sebet adni, de a penge húst és vagy a védekező karon, vagy a mellkason.
Egyszerre több dolog történt. Gazkul döndülve féltérdre rogyott így biztosítva egyensúlyát a következő manőverhez. Ekkorra már bal alsó karjával lefelé vágott, így könyöktüskéje ujjnyira a talajba fúródott, pajzsként védve a lándzsa ellen. Meg sem próbált a sisakos felé ütni csatabárdjaival, ahhoz előrébb kellett volna ugrania, amihez nem volt elég gyors. A két penge a fegyverre sújtott, hogy kihasználva erejét, és tanult zúzótechnikáját kettétörhesse az ellenfél fegyverét. A bárdfejek egymást követték, így egy nagyjából szűk négyarasznyi távolságot lefedve. Tehát, ha az ellenfél folytatja a csapást megakad a csonttüskén, ha megállítja, vagy megpróbálja visszahúzni akkor előfordulhat, hogy puszta kézzel folytatja a küzdelmet. |
Négy karjával nagy köröket leírva topogott hátra, hogy megőrízze az egyensúlyát. Nem szokott hozzá, hogy tetemes mennyiségű töményszeszen kívül bármi megtántorítsa. Ennek már a fele sem tréfa! -gondolta, hát fölső két karjával fegyvereiért nyúlt, míg az alsó kettőt védekezően maga elé tartotta, ökölbe szorított mancsain látványosan villogtatva a csontbütykeit.
A másik figurán nem volt vért, csak egy szűkre szabott mélybarna vászonviselet, amit az arca elé kötött kendővel egészített ki. Egy görbe pengét pörgetett a kezében szemkápráztató ügyességgel. A mozdulatok kiforrottak voltak, az olajban edzett matt acélon azonban nem csillant meg a napfény. Hirtelen kivágódott a fickó eddig rejtve maradt keze. A játék a fegyverrel csak megtévesztés volt, az elhajított bola már félúton járt a kobudera felé. |
Az ogár árnyéka megsértette a lándzsás fazon intim szféráját, majd maga az ogár. Atyai mozdulattal emelte közel büdös pofájához a keménykedő fazont. Ilyen közelről a rücskös áll egy hegylánc madártávlati képének látszott. Az ismeretlen figura nagy tétben mert volna rá fogadni, hogy ezen az arcon sajtot lehetne reszelni. Az ismeretlen az arcába köhögött... azaz nem.. valójában beszélt, bár a torka és ormótlan fogai nyílván nem erre terveztettek. Inkább útmenti gránittömböket csócsálni és a törmelékkel gargarizálni.
-Szóval, kisember. Mi ott az odabent azt hallottuk nagyon kemények vagytok a szegény kicsi emberkékkel, meg gnómocskákkal -bár ez szubjektív lehetett, hiszen egy kifejlett bika testsúlyával bíró valakihez képest mindenki kicsi- Ha seggbe rúgásér' jöttetek, hát miért nem hordtátok a retkes valagatok rögtön elibünk? |
Gazkul nemrég tért csak vissza a Kalandok városába. Ismenával, a gilf lánnyal elváltak útjaik. A hölgynek a klán érdekeiben kellett eljárnia valamerre, míg a Kriglik Ura, Tömlők Ürítője ide kapott megbízást. A kevés civilizált ogártörzs egyikében nevelkedett figurát távolról sem lehetett összetéveszteni egy emberrel. Szekrény felsőtestét cölöplábain egyensúlyozta. Brutális pofáján a legkülönbözőbb érzelmek vándoroltak: elégedettség és elégedetlenség. Vaskos ajkai közül méretes sárga agyarak álltak ki. Dolog nélkül hol terebélyes orrát túrta, fülét birizgálta, ágyékát vagy ülepét vakarta. Akár mindet egyszerre, hiszen négy karja volt. Vértet nem hordott. Nehéz is lett volna találni megfelelőt, hiszen, ha az ogár fiának két alsó könyökéből félméteres csonttüskék állnak ki, az megnehezíti mindennek a felvételét.
Éppen egy régről ismert kobuderával idézett vissza régi emlékeket ivásokról és küzdelmekről a Nyúvattban, amikor hírét vette hová hanyatlott a közbiztonság az utóbbi időben. Tüstént a helyszínre hordta hát habtestét, hiszen egy kellemes verekedésben bármikor benne van.
Csak a jelentkező kevés. |
Fölméritek a termet, miközben buzgón tapossátok lábaitoknál a növényzetet. A falakból sok járat nyílik, ám egyik sem nagyobb, mint hogy egy gyermek beleférhessen. Egyikben sem észleltek mozgást. Az időkapu továbbra is sisteregve ízzik, alatta a zöld tó hömpölyög két méter sugarú körben, mintha csak a maga akaratából tenné. A három szimbólum sejtelmesen hunyorog, mindhárom egy-egy rézlapra karcolva. Enger és Gród meg tudják állapítani, hogy a fölső csúcs egy Viszály rúna, az alsó kettő pedig egy Mágikus Pajzs Rúna és egy Fizikai Gát Rúna. A Viszály Rúna egy hatalmas varázsjel, mely előbb vagy utóbb megtöri azok akaratát, akik ellen készítették, legyenek bár azok egy kiválaszott faj összes tagjai is, és egymás ellen fordítják őket. És valóban, máris éreztek egy fokozatosan erősödő, tompa fejfájást. A Mágikus Pajzs Rúna kivéd minden mágikus hatást, míg a Fizikai Pajzs Rúna minden fegyver által okozott sérülést. A három rúna valamiként kapcsolatban van, ám hogy rájöjjetek a dolog mikéntjére, valakinek detektálni kell az azokat összekötő varázserőket. Ami viszont biztos, záros határidőn belül meg kell szabadulnotok a Viszály Rúnától, különben egymást vágjátok le.
Mielőtt kezdetét vehetné a vizsgálódás egy női alak jelenik meg előttetek. Szó szerint a semmiből terem elő. Testfelépítése a tökéleteshez közeli, és félelmetes bár, de aháta mögött összehajtott deverérszerű szárnyai teszik teljessé a képet. Ajkai csodásan teltek, szeme a zöld egy borzongatóan gonosz árnyalata. Haja élénkvörös és tincsei feje legapróbb mozdulatára is lángnyelvekként tekeregnek arcát keretezve, melynek vonásai egy ragadozómacskáéra emlékeztetnek. Tucatnyi széles bőrcsík van testére kötve, nagy műgonddal úgy tervezve, hogy csak a leglényegesebb pontokat fedje, de összességében mégiscsak halálos zakatolásba kezdjen tőle a férfiak képzelete.
Arcán majdnemhogy gyerekesen zavart arckifejezés ül. Bár tisztában vagytok vele, hogy külvilágiként erős, ám közel sem a legerősebb démonnal álltok szembe. Egymagának nem lehet esélye ellenetek.
-Várjatok! Várjatok! -tárja szét karját, mutatva fegyvertelenségét- Nos, ti nyertetek -biggyeszti le ajkait- Elfogadjátok, hogy ez a gyenge leány megadja magát valamelyikőtöknek..? -méri végig a férfiakat gyakorlott szajhákat magasan leköröző, csábító tekintettel, majd egészen hirtelen változik vissza arckifejezése- Nem, ahogy sejtettem, ti nem vagytok ostobák. Nos, remélem nem haragszotok meg, de már értesítettem a Béltépőt, hogy megtámadtatok. Amolyan életbiztosíték-gyanánt. Ő most hanyadt homlok rohan vissza... persze, mindig neki jut a szórakozás. Vezetni a támadásokat, míg én itt gubbasztok, hogy őrködjek. Bukott lovagunk túl nagyra van taktikai ismereteivel -nyelvet ölt, majd az ábrándozásból láthatólag ismét visszazökken- Nektek fogytán az időtök, nekem meg, ahogy fegyvereitek pengéjét elnézem, a hátralévő időm. Az egész seregünkkel nem nézhettek szembe egyszerre. Félre ne értsetek, látom, hogy jó fegyverforgatók vagytok, s ha hasonló tudásúak a varázslóitok is, akkor tényleg kevés dologtól van együtt félnivalótok. Ám mégis, a hadtest, kedvenc páncélos fajankónkkal karöltve beszorít ide titeket és lemészárol. Van egy jobb ötletem! Időt spórolhatnánk azzal, hogy nem kell engem megölnötök, ami számomra, a nyílvánvaló okoknál fogva szintén kifizetődő. Így, ha igyekeztek, bezárhatjátok a portált és meglóghattok. Persze attól még ideát marad a Béltépő és csatlósai, de gondolom nektek csak a kapu bezárása a célotok, hogy ne jöjjenek át többen. Szóval kíméljétek meg az életemet, engedjetek át a kapun és akkor ti is túlélhetitek, hisz még időben eltűnhettek! Attól meg ne féljetek, hogy erősítést hívok. Gondolom tudjátok, hogy hatalmas energiákba kerül fenntartani is az átjárót, nem hogy csapatokat küldeni. Csak ezért nem önzönlöttük még el ezt a szánalmas idősíkot. |
A fent szakadó eső, mely többek közt Fabiot arcát is vízcseppek hálójával fonta tele, érdekes módon nem hullott be a hatalmas barlangszájon. Mágia lehet a dologban, más magyarázatot nem találtok.
Egy villám fénye világítja be a roppant folyosó elejét, ám moraja olyan távolinak hat, mintha csak egy kút mélyéből hallanák. Ugyanebbenebben a pillantban lehengerlő dögszag csapja meg a kalandozókat. Körülöttük teljes körben karóba húzott alakok, a jövőbéliek órmótlan páncéljaiban. Fuldokolva indulnak beljebb és tényleg csak a szerencsén múlott, hogy a kevésbé szívósak sem engedtek ökölbe szoruló gyomruk savanyú tiltakozásának. A folyosón továbbhaladva érdekes növénybe botlotok. Püspöklila, haragos zöld és tűzvörös, ujjnyi vastag indái a hevenyészet világításban hemzsegő hullaférgek sokaságának látszanak. Miután az első ösvényt tör a többi viszonylag könnyen tud benne mozogni, ám a harcban még gondot okozhat, hiszen kell oda a mozgástér. A folyosó enyhén szélesedni látszik, a kristálygömb alapján egy tucat lépés múlva beértek a terembe. |
Fabiot maga is kivette a részét a munkából. Hátrébb lépett egy lépéssel a bárdtól, lehunyta a szemét, széttárta a karját s énekbe kezdett. Furcsamód ez nem is dal volt, csak egyetlen hosszan kiejtett hang, ám olyan embertelenül tiszta, mintha csak egy hangvillát pendítettek volna meg. Ahogy föld felé fordított tenyereit emelni kezdte, olyan szél kezdte zilálni saját és Dóin haját, melyet arcukon nem éreztek. Amikor már a vállánál magasabban járt keze, de feje búbja fölé még nem ért, a hangnak vége szakadt, mintha nem is lett volna.
-Most már nyugodtan megismételheted a halálugrást, könnyű leszel, mint egy tollpihe.
Bólintott, majd a fejvadászhoz lépett:
-Most te következel. Rögtön kardod után megbízhatsz mágiámban is.
Jobbnak látta letisztázni ezt, mielőtt védtelenül varázsolni kezd. Noha eddig még nem mutatott ellenszenvet a mágiával, vagy vele kapcsolatban Jak, ám a viharmágus úgy vélte, a legkevésbé emberi indítékokkal ez a figura rendelkezhet. Hasonló rituálé következett, mint előbb, s miután a többiek már valamilyen segítséggel már föl voltak vértezve, a boszorkányhoz lépett.
-Ha nem bánja... -hagyta nyitva a mondatot, majd hozzáfogott. Karjait oldalt nyújtotta, szemhéját lehunyta, s nem kellett sok képzelőerő ahhoz, hogy az ember azt higyje, most egy szakadél fölött készül átsétálni egy néhány ujj vastag kötélen. Vonásai kisimultak, nem látszott rajta erőlködés. Mintha számára a legtermészetesebb volna így átmenni a szakadékok fölött. Kinyitotta száját, s az a borzongatóan tiszta hanggal ismét nekikezdett a szertartásnak. Arcán, orrán, ajkán kristálytiszta vízcseppek gurultak végig, néhány közülük elidőzött álla gödröcskéjében. Hangja elhalt, s mikor kinyitotta szemét egyedül Karsi láthatta, ahogy ezüst pupillája megremeg, mint egy feneketlen tó, melybe kavicsot dobtak egy régi, titkos éjszakán. |
Kulcslyukonát
Szabadság ára. Törlesztőrészlet?
Bilincsek, békjók
Hol a kulcskészlet?
-Benned-
a legutolsó falak sikoltva égnek
Kik Rád számítanak.
Éneklik haláluk ahogy
Utad nincs, mégis megtalálod
Üres álmaid mezsgyéjén
Ki csak áttekint az ablak-túloldalon
Kettőbe törve vérzik, vajon
Áldozat vagy, vagy hatalom?
Vérezzen hát, de zászlai alatt
-Minek az az elektrondarab?
Anélkül pozitív leszel, habár-
gyötrelmes láthatár
vékonyodó falat
Sovány elme, rab madár;
Félelemtől félve
Bilincsek, békjók,
A kulcsok elvesztek,
tudod, már rég volt
Szabadulásod lásd börtönöd mélyén
Hisz nem változtatsz világod torz tényén.
Az_Kriptáit_Ásni |
Tapasztaló
Élj úgy mint egy valódi halott!
Törd össze az összes csillagot!
Őrjítő csended teremtsd meg,
Míg más könnyeket zivatar
Tartsd meg magad egynek.
S, ha lelked is felejteni akar
Bőröd használd pergamennek!
Vésd föl minden nyelven, el ne feledd!
Életvonalad mentén is szántsd fel tenyered!
Szemed hártyájába vassal égesd bele!
Ha már nem látod izzadásod mit ér,
Tapasztalat-hegtetoválással tele
Aprópénzt sem fizetnél hitér':
Ez önkéntes stigmáid ölte léted fele.
Kacagj saját szemedbe szüntelen!
Eszköz légy saját kezedben: így bűntelen!
Anyagias hazudás romlott rabigája
És a paráználó igazság, gyenge.
Szív nélküli jóság a párja,
Cigányútra szaladt szavak rendje.
Kegyelmezz nekünk, Szűz Mária!
Az_Kriptáit_Ásni |
Ha a bárd bokája valóban megsérült Fabiot gyorsan ellátja, közben Engerhez szól:
-Varázsló! Noha a levegő mestere én vagyok, segíts mindenkire rámondani egy Repülést vagy Levitációt. Nem vesztegethetünk több időt!
Azon nézetét már nem osztja meg, miszerint a Kötéltrükknél egyszerűbb mágiát is lehetett volna használni. Egy kis fájdalom talán kijózanítja Dóint, hogy ne csináljon hasonló ostobaságokat a harcban. Akkor aztán felváltva menthetnék meg a leányzót. |
Égihajó
Éjszakai égbolt
-hisz már oly' elég volt-
Tengerére szállok.
Horizontjába magam temetem,
már, ha megtehetem.
Csak elkötöm hozzá a Holdat,
Hisz a kráterek árnyakkal dalolnak!
Sötét oldalán tán
végigömlött a kátrány,
Mégis szívesen ölel
abszolút nulla fokos földdel.
Vagy inkább építek sajátot,
Ilyet az Univerzum se látott!
Ezer meg ezer sírkeresztet
dagadó óriássá heggesztek,
Elképesztő hajóvá formálom,
Csodálatos lesz, mint egy rémálom!
Csonttá s hússá imádkozom őt
holtakból rakok neki égig való lejtőt
köré rendelem az összes csillagfelhőt,
Tejszínhabjába nyomok egy koktélernyőt.
Felvonom napvitorláit végül,
Tán az összes ember beleszédül
S elindulok, neki a végtelennek.
Talán még valami vidám dalt is fütyülök.
Az_Kriptáit_Ásni |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
