Athera világa

Az őssárkányok nem voltak gonoszak, csupán olyan energiákhoz nyúltak, amelyhez nem lett volna szabad. Iszonyú lényeket hoztak létre, mint például a seardluineket. Ezeket az óriási, macskaszerű ragadozókat csak a gyilkolás vágya éltette. Maguk az őssárkányok is áldozatául estek a seardluineknek; a fiatalabb példányok szinte kivétel nélkül elpusztultak. Az életben maradt néhány képviselőjük örökre lemondott az álmokról, és visszavonult a hegyek mélyére. A Teremtő ajándékot küldött a világnak, hogy begyógyítsa a sebeket, amelyet az őssárkányok önteltsége okozott Három faj érkezett Atherára, amelyet most parávokként, vagy ősi fajokként emlegetnek. Innentől számítjuk az Elsőkor kezdetét. A kentaurok, akik ereje a földből származott, és akik saját életük árán is megvédték azt. Az aprók népe, a napgyermekek, akik az élet végtelen szépségét hivatottak hirdetni. Végül pedig az unikorniszok, akik a kapcsolatot jelentették Ath-el és minden élővel. Bárki, aki ezen lények közelébe kerül, átérzi a természet, az élet és az alkotás nagyszerűségét.

De még a parávok méltósága sem tudta lecsillapítani a sárkányivadékok szenvedélyes vérvágyát. Mert nemcsak a seardluinek, hanem a sárkányok szárnyaló fantáziájának más teremtményei is elszabadultak. A khadrimok, wyvernek, methurik és iyatek például még a Harmadkorban is előfordulnak. A parávok háborút indítottak az ivadékok ellen. Véres ütközetek következtek. Már közel volt a végső győzelem, de az ősi fajok is a kihalás szélére jutottak. A legősibb, leghatalmasabb sárkányok is őszintén gyászoltak. Még egyszer, utoljára álomba merültek, hogy más világokból hozzanak segítséget. Így érkezett meg Atherára a Hetek Szövetsége. Ennek, a nevéből következően hét nagyhatalmú varázslóból álló csoportnak az lett a feladata, hogy segítse a parávokat, és helyreállítsa a békét.

A mágusok voltak az első emberek Athera földjén. Az őssárkányok választása azért esett rájuk, mert a Hetek is iszonyú pusztítást végeztek saját világukban. A Kráter-tóban jelentek meg, és feloldozást kaptak korábbi bűneik alól. Érkezésüktől számítjuk a Másodkort.

A Hetek varázslói addigra már megundorodtak a vérontástól, de a bűnbocsánatért cserébe mégis teljes szívükből segítették a parávokat. Szolgálatuk nem ért véget akkor sem, amikor az utolsó seardluin is holtan feküdt, és a föld sebei begyógyultak. Az ősi fajok ugyanis túl kevesen maradtak. A kontinens négy égtájában található térkapukon keresztül érkeztek meg az emberek. A Hetek korábbi otthonaként szolgáló világ ugyanis lassan pusztulni kezdett, épp a megtért varázslók által elindított folyamatok következtében. Mivel a parávok teljesítették Ath kívánságát, és újra béke honolt Atherán, a Teremtő jutalmul gondjukra bízta a begyógyult földet. Ezt azonban meg kellett osztaniuk az emberekkel. A Hetek Szövetsége és a parávok egyezséget kötöttek, hogy bizonyos feltételekkel engedélyezik az emberek letelepedését és uralmát. Az ősi fajok ugyanis nem vágytak hatalomra - számukra a természet jelentett mindent. Ezzel kezdődik a Harmadkor, avagy az emberek kora. A varázslók vállalták, hogy mindenáron megőrzik a világ egyensúlyát, és nem hagyják, hogy bármi is tönkretegye azt. Öt nagykirályságra osztották a földrészt, és emberi uralkodókat választottak. Mindegyik uralkodó családot felruházták egy erénnyel, amely öröklődik, és az emberi gyarlóságot hivatott kiküszöbölni. Az emberek egyetértettek abban, hogy részt vesznek a sárkányivadékok elleni küzdelemben, és a természettel harmóniában élnek - azaz csak azokat a földeket foglalják el, amelyeket a parávok nekik juttatnak.

Több ezer évig békében éltek egymás mellett az emberek. A Hetek és a parávok egyezsége garantálta, hogy a szemben álló felek ne sodródjanak véres háborúba. A megállapodás alapja a Főegyensúly Törvénye, amely azt mondja ki, hogy a természet erejét nem lehet az energia beleegyezése nélkül felhasználni, vagy más élőlény akarata ellen fordítani.

Az újabb katasztrófa ekkor már küszöbön állt, de még a Hetek Szövetsége sem sejtette. A Délkapun túl fekvő világba száműzték azokat az embereket, akik nem tudtak az Egyezség szerint élni. Itt iszonyú gépeket építettek, és kitört a minden addig ismertnél szörnyűbb háború. A feljegyzések ellentmondóak, a lény létrejöttének mikéntjét illetően, de abban mind egyetértenek: a Ködszellemet az emberek féktelen gyűlölete hozta létre.

A Ködszellem, amikor már elég erős lett, áttört a Délkapun, a Harmadkor 4993. esztendejében. A Hetek Szövetsége mindent megtett, hogy megakadályozza a lény hódítását. A nagykirályok segítségével huszonöt éven keresztül az Earle- félszigeten tartották. Utóbbiak mágikus hatalmukat a koronaékszerek ékköveiből merítették, amelyek fókuszkristályhoz hasonlóan alakítottak ki. 5018-ban a nagykirályoknak vissza kellett vonulniuk, mert a Hetek egyik tagja kirobbantotta a lázadást, és a Ködszellem utat tört magának. De nem foglalta el rögtön az egész kontinenst, mert Lithmere-ben a Hetek ismét útját állták. De ez a védvonal már közel sem volt olyan erős, mint a korábbi, és a Ködszellem az évek folyamán átszivárgott rajta.

A Davien által kirobbantott lázadás elűzte a nagykirályokat, akiknek menekülniük kellett. Az öt család örökösei közül négyet a Hetek Szövetsége a Nyugatkapun keresztül egy másik világra menekített. A birodalmak nem egyszerre buktak el, de a négy trónörökös egyszerre indult útnak. A harcok legtovább Havishben tomboltak, és az események tükrében a Hetek őt már inkább Atherán rejtették el.

5127-ben ugyanis Davien, az Áruló saját akaratából száműzetésbe vonult. Lemondott a fizikai létezésről, és test nélküli szellemmágussá változott. De ez sem zajlott bonyodalmak nélkül. A Nyugatkapun túl fekvő Vörös-sivatagban újabb katasztrófa következett be. Az Ötszáz Éves Szökőkutat védelmező árnyak elszabadultak, és elpusztították a szomszédos Mearth városának lakóit. Mearth árnyai, vagy „Mearth átkaö ölte meg a sivatagon átkelő s'Ellestrion örököst, véglegesen kipusztítva ezzel az öt nagykirályi család egyikét.

A Hetek Szövetsége látva Mearth végzetét, lezárta a Nyugatkaput, amely innentől kezdve csak egy irányban lett járható. Atherán eközben véres harcok és politikai csatározások dúltak. A korábbi fővárosok lassan romhalmazzá lettek, miközben a köd egyre inkább elfoglalta Athera égboltját. A legyőzött törzsek kénytelenek voltak elmenekülni, és a vadonban kerestek menedéket. A parávok látva a tomboló erőszakot, fokozatosan elhagyták a kontinenst. Számuk egyre csökkent, de néhányan a végsőkig kitartottak, még a napfény eltűnése után is. Legtöbben 5070-re eltűntek, de 5100 után már egyetlen képviselőjüket sem látták. A Hetek Szövetsége sem tudja, hová menekültek, de még a távozás okával sincsenek teljesen tisztában.

Ciladis, a hozzájuk legközelebb álló varázsló indult utánuk 5462-ben, de neki is hamarosan nyoma veszett. Az elűzött törzsek és a városok lakossága között továbbra is jellemzőek a villongások, miközben a Hetek Szövetsége egyedül küzd a sárkányivadékok és a természet egyensúlyának fenntartásáért. Nem áll hatalmukban, hogy a Ködszellemet elűzzék, és egy ötszáz évvel korábbi próféciában bíznak. Ez jósolja meg az elmenekült örökösök visszatérését, akik elűzik a lényt Athera égboltjáról, és újra helyreállítják a békét. Athera óriási kontinens, de nem egyedüli a bolygón. A déli óceán másik oldalán található Kathtairr. Ez a világ alig ismert a közemberek előtt, mert a Ködszellem hódítása nemcsak a napfényt, hanem a csillagokat is fogságba ejtette. Így a tengeri navigáció művészete feledésbe merült, és a kereskedelmi hajók nem merik elhagyni a partvidéket. Persze Kathtairr kontinense aligha lenne vonzó célpont, mert csaknem teljesen lakatlan. A régi feljegyzések a sárkányok tüzét emlegetik fő okként…

Kathtairr később fontos szerepet kap, de most térjünk vissza Atherára. A négy égtáj mindegyikében egy-egy térkapu található. Ezek a Hetek Szövetségének felügyelete alatt állnak, és egy kapcsolódó világba vezetnek. Az északi és a keleti kapun túli területek teljes mértékben a varázslók felügyelete alatt állnak, ide halandó még nem tette be a lábát. A Délkapun túl fekszik Marak - a világ, amely életet adott a Ködszellemnek, és azóta lakatlanul áll. A Hetek lezárták a térkaput, amely már nem átjárható. A Nyugatkapun túl fekszik Mearth és a Vörös-sivatag, valamint Dascen Elur óceánvilága. Mivel ez a történet szempontjából fontos terület, ezért ennek rövid történelmét külön fejezetben mutatom be.

Athera területét öt nagykirályságra osztotta a Hetek és a parávok közötti egyezmény. Ezek a következők: Tysan, Rathain, Havish, Melhalla és Shand. Az uralkodó családok és a mágikus erények a következők: s'Ilessid - igazságtétel, s'Ffalenn - könyörület, s'Lornmein - mértékletesség, s'Ellestrion - bölcsesség, s'Ahelas - előrelátás. A nagykirályok és családjuk a parávok építette másodkori erődítményekbe költöztek be. Ezeket a lázadás során lerombolták. A városlakók egyébként a legtöbb parávok által emelt épületet a földdel tették egyenlővé, mert rettegtek az ősi fajok mágiájától. A kontinens-szerte található romok csekély számára az szolgál magyarázatul, hogy a parávok viszonylag keveset építkeztek. Az ősi romok általában egy energiafókusz köré épültek, amelyek lehetővé teszik többek között a gyors utazást, illetve mágikus szertartások helyszínéül is szolgál. Előfordul az is, hogy a régi romokra építik fel az új várost - ilyenkor a földben szunnyadó energia életre keltése végzetes lehet. Érdekes képződmények még az úgynevezett Sötét Körök. Ezek nagy erejű paráv mágiát sugároznak, és épeszű ember nem is megy a közelükbe. Egyes feljegyzések szerint ugyanis az őssárkányok még nem pusztultak el, és a tizenhét Sötét Kör tulajdonképpen bejáró egy-egy ilyen teremtmény börtönbe zárt álmába…

Célszerű még megemlítni a teljesség igénye nélkül azokat a különleges helyeket, amelyek a varázslók fennhatósága alatt állnak. A Mirthlvain-mocsár veszedelmes lények bölcsője. A methurik, avagy gyűlölet-kísértetek lakják, amelyek parazitaként megszállják az élőlények testét, és saját torz elképzelésüknek megfelelően átalakítják azt. A Tornir-csúcsok közt fekszik a Varázsló-birtok, az életben maradt khadrimok lakhelye. Ezek az őssárkányokhoz hasonló tűzlehelő hüllők, szerencsére kisebbek és kevésbé veszélyesek. A Skyshiel-hegységben található a Sziklakürtő, ahová a Hetek Szövetsége a legveszedelmesebb lényeket zárja mágikus börtönbe.

Végtelenségig lehetne sorolni a hegységeket és erdőségeket, amelyek a régi uralkodó családoknak és leszármazottaiknak nyújtanak menedéket, illetve a kereskedőcéhek uralma alatt álló városokat - de ezekkel a történet folyamán úgyis megismerkedünk. Dascen Elur világán sokáig csak kezdetleges társadalom létezett. Halászok és vadászok lakták azt a kevés szárazföldet, amelyet a tenger meghagyott nekik. A népesség létszáma csekély volt, és a különböző csoportok alig tartották egymással a kapcsolatot. A kereskedelem fejletlen volt, főleg a kapun túli Mearth városába szállítottak élelmiszert.

Amikor a lázadást követően a nagykirályok örökösei megérkeztek, minden gyökeresen megváltozott. ők ugyanis szinte azonnal korábbi otthonukhoz hasonló államokat kezdtek szervezni. A kíséretük segítségével fokozatosan központosított hatalmat alakítottak ki. A csekély szárazföldet felosztották egymás között. A s'Ahelasok kapták a legkisebb területet, mivel Atherán övék volt a legnagyobb királyság (Shand), a s'Ilessidek pedig a legnagyobb vidéket. Dari s'Ahelas hercegnőt Sethvir tanította ki a mágiára, ezért ők a számukra jutott apró szigeten fejlesztették tökélyre művészetüket.

A s'Ffalennek kapták Karthant. A földek aprók voltak és rossz minőségűek. A mindig a legrosszabbkor érkező viharok általában tönkretették a termést. Ezért a rendelkezésükre álló erdőket kivágták, és hajókat építettek. Ezekkel fuvarokat vállaltak, hogy vándorkereskedőként szerezzék meg a betevő falatot az otthon tengődők számára.

Később félreértések sorozata vezetett a Karthan és Amroth (a s'Ilessid királyság) közötti háborúhoz. Történt egyszer, hogy egy amrothi gabonakereskedő s'Ffalenn hajósokat bérelt fel, hogy egy másik szigetre szállítsák a terményét, ott ugyanis az aszály tönkretette az egészet. Maga a király fizette a kereskedőt és a szállítót, hogy az éhezőket minél hamarabb ellássák.

A gabona időben meg is érkezett, de ekkor hatalmas vihar készült kitörni. A terményt sietve elhelyezték egy kikötői raktárban. Ezt azonnal tovább kellett volna szállítani, de a raktártulajdonos fia - aki az áruért felelt - megsérült rakodás közben. A beosztottja viszont közel sem volt becsületes, és a gabona egy részét ellopta, hogy a feketepiacon jó pénzért értékesítse. Hogy elrejtse a nyomokat, leitatta a raktárfelügyelőt és lefizette a korrupt kikötői hivatalnokot. Így tehát a rakomány többi része a raktárban maradt. A s'Ffalenn kapitány elhagyta a kikötőt, hogy inkább a nyílt vízen vészelj át a vihart. Épségben visszatért Karthanbe, és nem is sejtette, hogy valami baj lenne. A raktárban tárolt gabona viszont megpenészedett, mert a vihar megrongálta a tetőt. A bűnösök, hogy elrejtsék a mulasztást, igyekeztek mindent a s'Ffalenn kapitányra fogni. A maradék gabonát a tengerbe öntötték, hogy az éhezők ne lázadjanak fel ellenük, és eltüntették a szállítás nyomait. A rakomány-listát és a többi feljegyzést megsemmisítették. Amikor az éhezők fellázadtak a hatóságok ellen a szemtanúk nagy része életét vesztette a zavargásokban. Karthan a fizetségért küldött, Amroth pedig fizetett. Az apró sziget eközben válságos helyzetbe került, amelyről a külvilág mit sem tudott. Végül elkeseredett üzenet érkezett Királyrévbe: az emberek éheznek, a gyermekek meghalnak, és egy szem gabonát sem kaptak. Az egyik s'Ilessidet a szigetre küldték, hogy vizsgálja ki a helyzetet.

Hazug hivatalnokok fogadták, akik saját bőrüket akarták menteni. Azt állították, hogy nem kapták meg a szállítmányt. Egy küldöttség indult Karthanbe, hogy magyarázatot követeljen a látszólag meg sem történt szállításért, és kárpótlást a szigeten kialakult helyzetért. Azt akarták, hogy a s'Ffalennek ezen felül szállítsanak le még egy rakomány gabonát. Karthan azonban tagadta a vádakat. A kapitány megesküdött, hogy megfelelően leszállította a rakományt. Mivel tél volt, ezért egyetlen felesleges szem gabonával sem rendelkeztek. A s'Ilessid követ elégedetlenül távozott, de birtokába került az eredeti szállítólevél, amelyen a raktáros aláírásával ismerte el az áru átvételét.

A férfit Királyrévben meggyilkolták, miközben épp az uralkodóhoz tartott. A dokumentumoknak nyoma veszett. Hogy ez az útonállók műve volt, vagy a sziget korrupt hivatalnokai tették, akik rettegtek a lelepleződéstől, sosem derült ki. Újabb küldöttség utazott Karthanbe. Az itteniek úgy gondolták, hogy saját maguk bizonyítják be az ártatlanságukat Amroth királya előtt, ezért mindkét delegáció visszaindult Királyrévbe. Két s'Ffalenn és két s'Ilessid fiú is utazott velük. De a tengeren újabb szerencsétlenség történt. Mind a négy ifjú meghalt ételmérgezésben. A holttesteket a tengerbe dobták a kapitány parancsára, majd visszafordultak Karthanbe.

Amroth királyának egyik tanácsadója azt állította, hogy a gyermekeit megölték. A férfit természetesen a sziget hivatalnokai pénzelték. Mindkét királyi család szörnyű veszteségeket szenvedett, és felszínre kerültek a feszültségek. A s'Ilessidek a s'Ffalenneket okolták egy egész sziget szenvedéséért, akik viszont cselszövést sejtettek a háttérben, mert az eredeti dokumentumok Királyrévben tűntek el.

A tárgyalásokat beszüntették, és a s'Ilessidek egyértelmű követeléssel álltak elő: pénzt vagy gabonát. Végül újabb találkozóra került sor, amelyen mindkét fél csípős szavakkal illette a másikat. A sziget korrupt tisztviselői azonban remek munkát végeztek a nyomok eltüntetésével. A végeredmény az lett, hogy Amroth hadserege partra szállt Karthanben, és sót szántottak a termőföldbe, hogy hasonló szenvedést okozzanak. A karthani hajósok ezáltal kalózkodásra kényszerültek, hogy ne haljanak éhen. Innen már csak egy lépés volt a háború, amely nemzedékek óta tombol Dascen Elur világában.

5561-ben a s'Ahelas mágusok megfejtették az elemi mágia titkait, és kezdtek elmélyülni ebben a tudományban. Talera s'Ahelas hercegnő feleségül ment Amroth királyához, hozományként pedig elemi mágiával megáldott fiút szült a világra 5613 nyarán - Lysaer s'Ilessidet. A fiú a fény irányításának képességével született, de amikor az asszony megtudta, hogy férje a s'Ffalennek elleni háborúban akarja felhasználni a gyermeket, tiltakozni kezdett. Végül viszályuk házasságtöréshez vezetett, és a hercegnő Karthan királyához menekült. Kettejük között szenvedélyes szerelem szövődött, amelynek gyümölcse Arithon s'Ffalenn (5615 tele), aki az árnyak mestere. Így történt, hogy a két herceg nemcsak egy család adományát (a s'Ilessid igazságérzetet és a s'Ffalenn könyörületet) örökölte, hanem anyai ágon a jövőlátást is. Talera hercegnő a s'Ahelasok tornyába, Rauvenbe vitte Arithont, hogy biztonságban felnevelhesse. Az asszony pár év múlva lázban meghalt, és a fiút nagyapja, az akkori főmágus tanította.

Arithon később elfogadja apja örökségét, és esküt tesz, hogy felvirágoztatja Karthan földjét: mágiával teszi termékennyé a vidéket. De a terv számtalan nehézségbe ütközik, és sokkal lassabban haladnak a vártnál. Ezért hajóra száll, hogy Rauventől (a s'Ahelas mágusok szigete, ahol ő is nevelkedett) kérjen segítséget. A hajó azonban Amroth flottájába botlik. Arithon apja életét veszti, ő pedig fogságba kerül, majd száműzik a Világköz Kapun keresztül, vissza Athera világára...

Athera történelmében már sok utalás volt a Hetek Szövetségére. A varázslókat az őssárkányok álma idézte meg egy másik világból, hogy segítsék a parávokat a sárkányivadékok elleni küzdelemben, és ezáltal bűnbocsánatot nyerjenek korábban elkövetett bűneikért. Amikor győzedelmeskedtek, egyezséget kötöttek az ősi népekkel, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezik az emberek letelepedését a kontinensen. Így a szolgálatuk nem ért véget az ivadékok legyőzésével; az ő feladatuk lett a Főegyensúly Törvényének betartatása. A Szövetség tagjai: