Einarinn világa

Az egykori Tormalin Birodalom virágzása körülbelül 900 éve volt, mikor a birodalom a keleti tormalin partvidéktől egészen Ensaiminig terjedt, az ott élő népeket a tormalin hódítók leigázták és beolvasztották saját nemzetükbe. A Dalasor pusztáin ugyan csak névben uralkodott a Tormalin Birodalom, mivel nagyon kevés hatással voltak a nomádok életére a szétszórt birtokok és uradalmak. Utolsó Nemith azonban teljes uralmat akart Dalasor felett és ráadásként még el akarta foglalni Gidestát ércekben gazdag bányáiért és erdőségeiért. A birodalom hanyatlásának kezdete is erre az időszakra tehető, ugyanis amint embereket és ellátmányt kezdtek el kivonni Caladhriából és Lescarból, a tartományok - már amúgy is kiábrándulva a Tormalin uralomból - fellázadtak. Vakmerő Nemith ezzel tetőzte uralkodásának melléfogásait, ugyanis tékozló módon pazarolva a birodalom erőforrásait hódításba kezdett, fittyet hányva a növekvő belső elégedetlenségre a nemesek és a köznép körében egyaránt. Ezzel kezdődött a Káosz Koraként ismert időszak, mely alatt a birodalom teljesen összeomlott és elvesztette összes provinciáját, csak a birodalom szíve maradt meg, a jelenlegi Tormalin. Az egykori provinciák függetlenedtek s más és más fejlődési útra léptek a Káosz után.

A mai Tormalin csupán árnyéka annak a hatalmas Birodalomnak mely Einarinn keleti partvidékétől egészen az Öregerdőig húzódott, azonban még mindig fontos szerepet játszik a kontinens életében. A volt tormalin provinciák területén elengedhetetlen a tormalin nyelv ismerete a kereskedelemben és tudományokban, s a tormalin Házak politikai befolyását sem szabad lebecsülni.

Tormalin jelenleg is rendelkezik uralkodóval, bár hatásköre jóval korlátozottabb, mint a régi időkben, de még most is ő a Tormalin érdekek képviselője a külföldi hatalmakkal szemben és háború esetén ő a Házak milíciáiból kiállított hadsereg főparancsnoka is. Azonban minden kérdésben kénytelen meghajolni a “Hercegek Tanácsának" többsége előtt, hiszen Vakmerő Nemith óta egyetlen uralkodó sem mer a Tanács konszenzusa ellen dönteni, mivel az egy újabb Káoszhoz vezethet, amikor az uralkodó elvesztette ellenőrzését a Házak felett. A Hercegek jogait is erősen korlátozták és részben a törvényszéknek, részben az uralkodónak adták át - aki egyben a Legfőbb Bíró tisztjét is ellátja -, mint például a köznép jogainak és érdekeinek védelmét. Illetve már sok tehetős kereskedő is nagy befolyással rendelkezik, sokan nagyobbal, mint némely kisebb Ház, amit a régi, konzervatív nemesek nem néznek jó szemmel.

Káosznak nevezzük a Tormalin Birodalom összeomlását követő kaotikus időket, mikor háborúk dúlták fel az amúgy békés provinciákat is. A papok és beavatottak által használt Mesterség erejét veszti és szinte lehetetlenné teszi az amúgy is több sebből vérző Birodalom összetartását; azonban nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy a Mesterséggel egyáltalán lehetséges lett volna egyáltalán megmenteni Vakmerő Nemithtől az egykor virágzó Birodalmat. A tormalin nemesi házak közül több egyszerűen kihalt a háborúk folyamán vagy kénytelen volt más Házakkal összeolvadni, míg a későbbi konszolidáció során új Házak születtek, teljesen átrendezve az egykori hatalmi bázisokat.

A Káoszra tehető az első elemi mágikus képességekkel rendelkező egyének feltűnése is, akiket félelemmel és bizalmatlansággal fogadtak annak köszönhetően, hogy némely nemes fegyverként használta őket ellenfelei ellen és nem egy mágus kellő körültekintés nélkül használta erejét.

Tormalin nyelven “Einar sai Emmin" vagyis a sokféle nép földje. Már a régi Birodalom ideje alatt is nagyfokú autonómiával rendelkező terület, mely semleges volt a Birodalom és a Solurai királyság között. Mindkét fél elismerte e terület függetlenségét és így virágzó kereskedelmi központok jöttek létre, melyek egymás közti versengése is elősegítette, hogy nem található ezen a területen egységes hatalmi struktúra; ami valószínűleg mindkét félnek megfelelt, hiszen így egy semleges ütközőterület jött létre a két nagy államalakulat között. Jelenleg is több kiskirályság és kereskedőváros alkotja Ensaimint, melyek bőszen ellenállnak mindenféle egyesítési kísérletnek.

Einarinn talán egyik legmisztikusabb helye Hadrumal, a varázslók szigete. A sziget valahol a caladhriai partoktól keletre fekszik, de hogy pontosan hol, azt senki nem tudja, mivel a szigetet erős védővarázslatok veszik körül.

A Káosz és az utána következő időszakokban a mágusoknak születetteknek rejtegetniük kellett képességeiket, mivel jobb esetben száműzetés, rosszabb esetben halál várt rájuk. Sokan őket okolták a Káosz borzalmaiért, és hírnevüket csak rontotta néhány kegyetlen, hatalomvágyó vagy egyszerűen csak ostoba varázsló cselekedete. Ezért Trydek - az első ősmágus - maga köré gyűjtötte a mágikus képességgel születetteket és követve Vidella - az első Hullámok Úrnőjének - tanácsát elhagyta a kontinenst, hogy felépítse a Hadrumalt.

A Káosz előtti időkben a Birodalom békés provinciája volt, amint azonban a tormalin közigazgatás összeomlott polgárháború tört ki a lescari nemesek között az uralomért, mely mind a mai napig tart. A polgárháborúk oka leginkább talán abban keresendő, hogy még mindig az elsőszülötti jogon megy az öröklés, vagyis az első fiúgyermek örökli a címet és az ezzel járó földeket, míg a többi gyermek üres kézzel távozhat, ami természetesen viszályhoz vezet. Jelenleg már nem is a királyi címért folyik a lescari polgárháború, hanem azért, hogy ki szerzi meg a legértékesebb földterületeket, tekintet nélkül az ott élő emberekre.

Mások azonban inkább abban látják az elhúzódó harcok okát, hogy igazából egyik szomszédos országnak sem áll igazából érdekében, hogy megállítsa a vérontást, hiszen így a nemesek potom áron adják el a zsákmányolt javakat, hogy gyorsan pénzhez jussanak (beleértve a hadifoglyokat, akiket a relshazi rabszolgapiacon adnak el az aldabershieknek). Illetve az emigrált lescariak jelentős összegeket küldenek haza, ami megakadályozza, hogy összeomoljon a rendszer, sajnos ezzel is csak a további harcokat segítve.

Egységes lescari nemzetről így nem is beszélhetünk, s még kevésbé közigazgatásról, aminek a lescari érmék értéktelensége a legékesebb bizonyítéka. Lescar két fő exportcikke a menekültek és a zsoldosok, előbbiek a csatározó nemesurak elől menekülnek, míg az utóbbiak a harcok elültével igyekeznek más helyen elverni a zsoldjukat, hogy jövő tavasszal visszatérjenek az újabb összecsapásokra.

Relshaz a Káosz alatt csupán néhány viskót számláló falu volt, azonban fekvése folytán lehetséges volt innen az első lescari polgárháborúk során elpusztított kikötőket pótolni, s így az egész Caladhriai-öböl kereskedelmét ellenőrizni. Ez az ötlet a Káosz után olyan 100-150 ével vetődött fel Colból jött kereskedőkben, akik gyorsan biztosították előjogukat a területre.

A mai Relshaz Einarinn egyik legnagyobb kereskedelmi központja, egyben független városállam mely nagy részesedéssel rendelkezik az aldabreshi és caladhriai kereskedésből. Függetlenségét nagyrészt a Rel folyónak köszönheti, mely teljesen körbeveszi a folyó deltájában épült várost, így biztosítva védettségét egy caladhriai vagy lescari támadástól - éppen ezért súlyos büntetés jár annak, aki egyáltalán javasolja egy híd építését a folyón. A többi országtól és városállamtól eltérően Relshazban dívik a rabszolga kereskedelem, melyet az Aldabreshi Szigetvilággal bonyolítanak le.

Caladhriáról leginkább két dolog ugrik be azonnal az embernek, az elmaradottság és a híres-hírhedt Parlament. Caladhria a Káosz után visszatért a tormalin idők előtti parlamentáris rendszerhez, ami jelenleg arról híres, hogy vitatkozni ugyan képesek, de döntésre jutni csak akkor, ha valamilyen újabb adónemet kell megszavazni.

A feudális hűség erős maradt Caladhriában az elmaradottsága miatt, aminek a bárók külön örülnek, így inkább együttműködnek egymással, mintsem megpróbálják kitúrni a másikat a hatalomból. Ez érthető is hiszen Lescar intő példaként mutatja, hogy ez hova is vezethet. Az emberek olyan mértékben tanulatlanok, hogy nem is fordul meg a fejükben a változás lehetősége. Akinek mégis ilyen irányú ambíció vannak nagyon gyorsan arra ébredhet, hogy eladták rabszolgának a bárók; így aki többet vár az élettől, mint amit Caladhriában találhat, inkább Ensaiminbe vagy Tormalinba költözik.

Caladhria főleg mezőgazdasággal foglalkozik és iparilag igencsak elmaradott térség, ahol már az olajlámpa is bonyolult műszernek számít.

A kontinenstől délre fekszik az Aldabreshi Szigetvilág, amit a kontinensen előszeretettel bélyegeznek barbárnak és civilizálatlannak, holott semmivel sem civilizálatlanabb, mint a kontinens legtöbb állama. Tény azonban, hogy az aldabreshi hadurak közt sokszor dúl háború és a szigeteken rengetegen halnak meg ragályos betegségekben és sokszor egész egyszerűen az egész falut leégetik a betegség kiirtása végett.

Az aldabreshi hadurak általában több feleséggel rendelkeznek, akik azonban nem egyszerűen csak ékszerek vagy ágyasok, hanem ügyes kereskedők, akik a hadúr házának kereskedelmét irányítják, s az hogy sok férfit visznek az ágyukba nem kényszerből, hanem egyéni elhatározásból történik, hiszen kultúrájukban még szerencsésnek is számít új vért vinni a családba.

A Szigetvilág egyedülálló monopóliummal rendelkezik a fűszerek és a selyem területén, de kiemelkedő a drágakő kereskedelme is, amiket csiszolatlanul, természetes formájukban kedvelnek.

Dalasort hatalmas puszták borítják, ahol az ott élő emberek egész évben vándorolnak a lovakból, marhákból és birkákból álló nyájaikkal. Az emberek nagycsaládokban élnek, amik az ünnepnapokon összegyűlnek, hogy híreket cseréljenek, házasságokban egyezzenek ki és egymással valamint külhoniakkal kereskedjenek, akik Lescarból, Caladhriából és Ensaiminból jönnek. Dalasorban nincsenek városok és csak nagyon kevés település található, ami a falu nevet megérdemli.

Sokan úgy hiszik, hogy a dalasoriak az elveszett Puszta Népének, az egyik Ősi Fajnak a leszármazottai. Mások ezt nevetségesnek találják és biztosak benne, hogy igazából a Káosz alatt hátrahagyott tormalinoktól származnak, folyamatosan keveredve a Lescarból jövő menekültekkel.

Gidesta hegyekben és erdőkben gazdag vidéke az otthona a Hegyek Népének, akik az elmúlt generációkban “lowlanderekkel" keveredtek. Az egyetlen nagyobb település Inglis virágzó városa, ahol a gidestai fém, fa és prémkereskedelmet irányító céhek vaskézzel irányítanak. Minden hajó, amely anélkül kereskedik a keleti parton, hogy Inglisnek adót fizetne, számolhat azzal, hogy kalózok támadják meg annak a jutalomnak a reményében, amit Inglis fizet az ilyen hajókért.

Mandarkin egy hideg, elszigetelt, nyomorúságos ország melynek nyugati részét nagyrészt megmunkálatlan, vad vidék borítja. Nagyrészt a hegyek és az Öregerdő választja el Solurától és Ensaimintól. A nyugati Hegyek Népe összedolgozik a soluraiakkal és nem engedik délre a mandarkinokat - cserébe a soluraiak nem vonulnak be mélyebbre a hegyekbe -, ennek ellenére az Öregerdőn keresztül képesek némi árut délre juttatni. Az országot zsarnoki urak irányítják és nagyban függ a rabszolgamunkától, akiket főként saját népükből szereznek. Nagyon keveset tudnak erről az országról azokban az országokban, melyek egykor a Tormalin Birodalmat alkották, de amit tudnak az is nagyrészt csak rossz.