Blaine Lee Pardoe: A kivonulás útja (ekultura.hu ajánló)

A harmadik évezred közepe táján - néhány állam szövetségéből - létrejött Csillagliga évszázadokon át segítette az emberiség békés gyarapodását, folyamatosan növelve a lakott bolygórendszerek számát.

Aztán egy hosszantartó polgárháborúnak köszönhetően minden darabokra hullott, a liga belső világait egymással szembenálló államok - a sors különös fintora, hogy éppen azok, akik egykor létrehozták - osztották fel egymás között (ezek lettek az Utódállamok, összefoglaló néven a Belső Szféra), a külső részek pedig Periféria néven afféle senki földjévé (banditák és kitaszítottak menedékhelyévé) váltak. Bár néhány kevésbé jelentős államalakulat itt is megtalálható.

Nyikolaj Kerenszkij tábornok, a Csillagliga Állandó Hadseregének parancsnoka a polgárháborús időkben megelégelte a Nagytanács tagjainak hatalmi harcait, és csapataival kivonult a történelemből - vagy ha jobban tetszik, ismeretlen helyre távozott (a kivonulás Exodus néven került be a krónikákba).

Egy távoli helyen a tábornok követői létrehozták a klánokat, melyeknek tagjai hosszú éveken, évtizedeken, sőt, évszázadokon át arra készültek, hogy egyszer visszatérjenek. 300 év elteltével elérkezett az idő, hogy Kerenszkij „utódai” fejlett haditechnikájuk, genetikailag harcra tenyésztett és képzett klánharcosaik közreműködésével elinduljanak és visszaköveteljék maguknak a Belső Szférát.

Kezdeti elsöprő győzelmeik és hódításaik után azonban megérkeznek Tukayyidra, ahol mindent kockára tesznek - és elbuknak. Kénytelenek békét kötni, de nem felejtenek. A Belső Szféra vezetői tisztában vannak vele, hogy a kényszerű békével csupán pár év haladékot kaptak, hiszen a határidő lejártával ismét felbukkannak majd a klánok, hogy befejezzék, amit elkezdtek.

Ez persze csak kivonatos ismertetése a Battletech történelmének, ennél sokkal részletesebben foglalkoznak a témával a netes rajongói oldalak. No és persze az eddig magyarul megjelent 16 regény is sokkal átfogóbb, árnyaltabb képet ad.

És most lássuk, hogyan éli meg a klánok vereségét, illetve annak utóéletét egy Füstjaguár klánharcos, aki részt vett a Tukayyid-i csatában.

Ezt egyetlen szóval össze lehet foglalni: fájdalmasan. A klán vezetése szerint ugyanis a vereség oka nem az ellenfél taktikája és fölénye, hanem saját harcosaik gyengesége volt. Többek között Trent csillagkapitányé is, akinek viszont ezzel a bélyeggel nem sok jövője van. Hiába volt hosszú évekig a Füstjaguárok odaadó harcosa, hiába harcolt hősiesen, hiába kapott súlyos sebeket, mindez nem számít semmit.

Rangjánál kisebb egységet adnak a keze alá, parancsnoka megveti, tiszttársai kerülik az érintkezést vele, hajdani vetélytársa pedig mindent megtesz a lejáratására. Lassacskán minden reménye elvész a vérnév megszerzésére (az arra érdemes harcosok genetikai állománya bekerül a közösbe, hogy alapul szolgáljon a jövő nemzedékének), s ha így megy tovább, már arra sem lesz esélye, hogy harcban, harcoshoz méltóan haljon meg.

Ráadásul egyre tisztábban érzi, klánja eltávolodik Kerenszkij elveitől, amit ékesen bizonyítanak a városlakók elleni megtorló intézkedések. Ezt viszont egy igazi harcos nem hagyhatja szó nélkül - csakhogy senki nem hallgat rá.

Szemléletének megváltozása - a felsoroltakon kívül - egy hadifogolynak köszönhető, aki még a Tukayyid-i csatában került a birtokába, s aki azóta is jobbágyként szolgálja. Kettejük jövőjét nagyban befolyásolja a Kivonulás Útja (egykoron ezt az útvonalat tette meg Kerenszkij és „kicsiny” csapata, amikor maguk mögött hagyták a Belső Szférát).

„A klánok alkonya” sorozat nyitókötetében megtapasztalhatjuk, milyen egy „tragikus véget ért hadjárat hagyatéka” (moralizálhatunk és vívódhatunk, miközben megismerhetjük Trent harcosi és vezetői képességeit). Ja, és akinek ott sorakoznak a korábbi kötetek a könyvespolcán, kezdheti az átrendezést (feltéve, ha időrendben szeretné látni Battletech könyveit).

Galgóczi Tamás, www.ekultura.hu

Vissza a könyvhöz

Létrehozás: 2004. augusztus 9. 13:18:52

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma