A másik kontinensről érkező seanchan előörs pusztulása Falme kikötőjében. A Rand al'Thor, a Mat által megfújt Valere kürtjével visszaidézett hajdani hősök és a Fény Gyermekei közösen űzik el a hódító sereget.
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Öööö... igazából nem élek ilyen béna műsorokkal.
Hát figyelj, te tudod... a kidolgozás alatt mit értesz?
Mert ha azt, amire én gondolok, akkor végülis nem érdekel...
De leírhatnád a dolgot.
Nos akkor csak sorban.Nem vagyok az összhangzat tagja,de hozzátok sem lépek be.
Amúgy mi az hogy lapozzak vissza a régi verseidhez?
Nem tudsz újat írni? Én tudtam.
Mégegyszer hangsúlyoznám nem ÉN vagyok a dalnok hanem TI!
Ami a bárdversenyt illeti,már neveztem,prózával.
Én nem holmi karakter vagyok hanem Báró Samedi.
Ha nem tudnátok mit jelent ez,hát majd teszek róla hogy megtujátok!A lovam egyelőre még ellenkezik,de előbb utóbb majd behódol.
Hát, az amolyan Homályos stílusban tőlem csak ennyi futja... de majd még próbálkozok. Kritikákat kérek, jó sokat... kíváncsi vagyok, mit fogtok gondolni róla.
Éjjel volt... fojtott zihálás hangzott fel az egyik bokor felől, s nemsoká léptek zajával, levelek zörgésével keveredett. Az alak, ki felbukkant ebben a -végzetesnek is betudható- órában ember volt. A félelem érezhető volt a levegőben, szinte harapni lehetett. Sose érzett ilyet: rettegése akkora méreteket öltött, hogy még a gondolkodásra szánt energia is kárbaveszett. Legnagyobb félelme nem vált valóra, egyelőre nem tűnt fel semmilyen lény a bokrok között, vagy a fák dús lombjai alatt. Tovább kellett mennie, rohannia az életéért...
Ám míg az ember fárad, vadásza nem veszt sebességéből, hangtalanul suhant tova a vért és húst kínáló illat után. Ösztönök által vezérelt, izomkötegekből álló test változtatta meg gyorsáságát; érezte, hogy a préda lelassult. A szag erősebb lett, s az állati kreatúra elméjére ráborult egyfajta vöröslő fátyol. Semminél nem vágyott jobban, mint a friss, forró és pirosló nedű megízlelésére.
Nem adta fel... Mindjárt ki fog jutni ebből a sötét, örjítően csendes pokolból. Már látni vélte az első házakat, a civilizáció jeleit. Ábrándjai, hiú reménykedései szertefoszlottak, miután valaki hátulról megtaszította... ekkora erőt összesűríteni ember nem lett volna képes, ezt már akkor tudta, amikor tíz méterrel arébb a földön megállapodott. Eljött érte a vég, méghozzá nem mindennapi formájában... a kínhalál tán az egyik legrosszabb neme az elkárhozásnak, de nincs mit tenni.
Harcolni próbált, valahogy megmenekülni... felébredt benne egyfajta dac, ami egyébként nem jellemezte... ez volt az utolsó érzés, ami hatalmába kerítette ebben a világban, mivel éles fogak mélyedtek torkába, átharapva azt... hördülni sem maradt ideje, máris elindult... elindult, ki tudja hová.
Alakul a Dalnokfórum, meg a házi dalnokverseny.
Apokalipszis, jó vezérem, meg Te is Don Kermorwan, kössétek föl a nadrágotokat, hogy mindannyiunkat megörvendeztessen a dalnokok nemes küzdelme.
Tisztelt Báró! Minél gyakrabban várunk itt a fórumon és persze tiszteld meg jelenléteddel a Ghallai Bárdversenyt is!
Ha jól számolom már vagytok páran költők:
Apokalipszis, Don Kermorwan, Greenafairy, Báró Samedi.
Prózában meg Amorphis tarol a maga ízös tájszólásával.
Gratulálok!
Ez a kelkápöszte dolog nagyon "ütős",bár azt hiszem anyád fia ezúttal nem meg,hanem túl erőltette magát.
Ezíliről ne akarj többet tudni,nem tesz jót az egészségnek!Nem kedvelem őt.
Tetszik nekem ez a világ és akarok itt egy közvetítőt,lehet hogy téged választalak lovamnak.
Verset akarsz tőlem?Ezt még megbánod!
Vígan jártam négy patámon
hősök ülnek majde háton
Ez volt mindig legszebb álmom
De egy rusnya álnok kalandorka
belepakolt most egy üstba,
Hullik rám a só,meg a kelkáposzta
Így ér hát véget,a reményteli élet
vacsoraként végzem én a ,
Szegény pici sullárocska
h 233 40 használod a 233. tárgyat
Nem sikerült a közfigyelmet előkerülnöd! Amint a kezedbe veszed a hangszert, kíváncsiskodók hada áll körbe. Furulyázni kezdesz. Egy saját szerzeményt adsz elő, amely az árva bakkura kölykök szomorú sorsáról szól. A közönség őrjöngve fejezi ki tetszését, tombol a taps. Mindenki a válladat veregeti, és szórják eléd az aranyat [+24 arany]. [40 pontot használtál fel, van még 39.]
Arab sejk sokat ad a nevére,
Hátrafele sosem ül a tevére
Vezetöjük iparkodik, Kairóba tart,
A vihar meg sodorja a száraz teve...tuvudszivígybeveszévélnivi?
Szívesen látjuk a Te verseidet is.
Szívesen hallanánk bővebben Ezíliről, a kakasról meg a sóról (valamint az ehhez elfogyasztandó ital fajtájáról és mennyiségéről).
Neten fogom nyomni, csak mivel pénzem az nincsen sok, hetente legfeljebb kétszer fogok lépni.
Sajnos evvan, ezt kell szeretni... vagyis esetemben utálni.
Ha megnyerném a lottót egyből feldobnék egy rakat pénzt, azt mennék neki, de így... várhatok míg meglesz az az 56. forduló.
:'|
Addig-addig halasztottam, hogy fölhívjam az Irányítód vagy írjak neki, hogy mi is lett Legolassal, hogy a dolog végül magától is megoldódott.
Vegyél át nyugodtan mindent Legolastól, büszke leszek rá, bármelyikőtök is viseli a páncélokat.
Kössz... egyenlőre még egyetlen egy novellám sincsen, csak kósza írásaim különböző fórumokban.
Majd nekilátok valami... nagyobbnak is.
És azt majd elküldöm, ha kész lesz.
56. forduló? Huhh... hát nem vagyok gazdag gyerek, úgyhogy az 56 hétbe fog telni szerintem..
Kedves Emilien!
Siess, érd el az 56. fordulódat és azután szeretettel várunk!
Ha pedig kedved van, írásaid szívesen fogadom itt, vagy mailben. Ha kívánod, még talán tanáccsal is szolgálhatok!