Vissza a Főoldalra
 

Újdonságaink
Előkészületben
ÁSZF
Adatvédelmi tájékoztató
A pontgyűjtésről
Akciók
Beholder könyvek (Lista)
Más kiadók könyvei (Lista)
Kártyacsomagok (Lista)
Magazinok (Lista)
Játék-kiegészítők (Lista)
Puzzle játékok (Lista)
PC játékok (Lista)
Társasjátékok (Lista)
Dobókockák (Lista)
Keresés a termékek közt
Chat, üzenõfal
Íróink
Sorozataink
Ajánlók, kritikák, ismertetők
Könyvrészletek
Fantasy borítóképek
Sci-fi borítóképek
Könyv toplisták
Fórumok
Szavazások
Bevásárló kosár
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Alfa pakli - Mágusok március 16.
Alfa pakli - Druidák március 16.
Alfa pakli - Boszorkányok március 16.
A pillanat képe
Karom és csapata
Küldd el képeslapként!
Karom és piciny csapata beleveti magát az árnyvadászatba a Ragnarok című könyv cselekményeiben.
Nézz szét a galériában!
Megjelentek az új Alfa paklik!

A lista folytatása...
Termékismertető - Dobókocka (16 oldalú)
Termékismertető - Alfa pakli - Felfedezők
Termékismertető - Hatalom Kártyái - Roxat céhei
Termékismertető - Zén Legendái: Kísértetjárás

A lista folytatása...
Könyv adás - vétel (620)
Megújult webbolt (14)
Kaland-Játék-Kockázat (156)
Részvétnyilvánítás - Böszörményi Gyula (2)
Alanori Krónikát vennék (61)
Az Idő Kereke sorozat folytatódik! (10)

További témák...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Dörnyei Kálmán: Kaland nélkül (részlet)

- Mi a fenéről meséljek? Kihullik a hajam, mire eszembe jut valami - kezdte Zaislo, és ivott egy kortyot a borból. - Ki ne száradjanak a hajhagymáim; meg kell őket öntözni belülről! Megvan, miről fogok mesélni! Pontosan két hete történt az esemény... Szemtől szembe álltunk a barlangban, az ellenfelem és én. Borzalmas bestia volt. Vastag szőr fedte testét, helyenként a hasa és a válla táján néhány szőrcsomó hiányzott; látni lehetett a szörnyeteg kérges bőrét. Rámvicsorgott sárgás agyaraival, elbömbölte magát, s megindult felém - lassú léptekkel, kicsit gyorsítva, majd futva.
Zaislo megborzongott, ahogy folytatta.
- Fonnyadt mellei, amik leginkább egy üres tömlőre emlékeztettek, éles csattanással verődtek hasához. Rámvetette magát! Meghűlt az ereimben a vér, mert hirtelen az agyamat körülvevő alkoholos felhő eloszlott, s rádöbbentem, hogy micsoda förtelemre vállalkoztam. A robusztus ork nőstény röhögő, nyáladzó pofája mind közelebb került arcomhoz, s nem tehettem semmit, mert úgy letepert és rám telepedett, hogy levegőhöz alig jutottam, nemhogy meg tudtam volna mozdulni. Veszettül küzdöttem szabadulásomért, hogy a szörnyű véget valahogy elkerüljem, de mindjobban kiáltoztam és ellenkeztem, a szemét ork szuka annál jobban élvezte a dolgot. Teljesen felizgatta ellenállásom; valami olyasmit böfögött a fülembe primitív ork nyelven, hogy még soha egyetlenegy férfival se találkozott, aki nemet mondott volna neki, s hogy ellenállásom szokatlan, vad vágyakat ébreszt benne, ezért olyan ajándékkal jutalmaz meg, amit nem feledek el, míg csak élek. Azt hittem ott helyben meghalok! Szerencsétlenségemre nem így történt. Legalább ájultam volna el, vagy ittam volna többet egy hordó pálinkánál, de nem! Végig kellett szenvednem az egész rohadt éjszakát. Valóban nem felejtem el soha. Ocsmány, nyáladzó arc, bibircsókos nyelv. Brööahh! Gennyes kelések, sárga kinövések Zaislo abbahagyta a beszédet; asztaltársai hosszas unszolására sem volt hajlandó folytatni, hogy mi mindent kellett még átélnie aznap éjszaka.
- Akkor beszélj az előzményekről! - kérlelte Yabbagabb.
- Ha valami jó kis történetre vágysz, ki kell, hogy ábrándítsalak, azzal nem szolgálhatok. Egyszerűen csak leittam magam, és én barom azt mondtam az istenverte cimboráimnak, hogy nincs az az ellenfél, akitől megijedek. Erre ők egymásra kacsintottak - nyilván rögtön ugyanarra gondoltak -, és az egyikük megkérdezte, hogy egy ork nősténnyel meg mernék-e küzdeni az ágyban? Miért is ne! - vágtam rá én ostoba tökkelütött. Az egyik társam elugrott a közeli kőfejtéshez, és megfizetett egy ork bányásznőt a feladat elvégzéséhez. A folytatást már ismeritek...
Asztaltársai együttérzően sóhajtoztak, megpróbálták elképzelni az ork némber és Zaislo küzdelmét az ágyban, majd amikor ez sikerült, gyorsan elhessegették a gondolatot.

Alig egy perccel később váratlan dolog történt a Sárga Kígyóban. Talán nem is annyira volt váratlan - a kalandok java része így kezdődik. Egy fekete csuklyás varázsló materializálódott a fogadó közepén. A teleportálást kísérő szélroham feldöntött több kupát és összeborzolt néhány hajat. Inkább az előbbi volt az, amiért dühösek lettek a vendégek.
- Az anyádat, hülye varázsló! Kiömlött az italom! - üvöltötte Zaislo.
- Kell neked teleportálnod, béna, nyomorék!? A gyaloglás már túl kommersz?! - érdeklődött Yabbagabb.
A goblin csak annyit motyogott:
- A kocsmák vendégei általában nem a saját lábukon hagyják el a fogadót. De hogy valaki már ne is a saját lábán érkezzen?
- Ugye nem az ingyen tokelnaui miatt jöttél? - kérdezte Zaislo gyanakvó tekintettel.
Bármennyire is dühösek voltak a vendégek az idegenre, tettlegességre nem mertek vetemedni. Hiszen aki teleportálni tud, annak sokféle szörnyű varázslat rejtőzhet a tarsolyában.
A varázsló nem törődött a részeg bagázzsal. Elindult Yabbagabbék asztala felé.
- Na, azt hiszem, eljött a kaland ideje - dörmögte Behemor.
- Nekem már hetvennyolc kalandom kezdődött úgy, hogy egy fekete csuhás varázsló jelent meg a kocsmában, és megbízott valamilyen küldetéssel - mondta Yabbagabb. - Igaz a hetvennyolc esetből csak négy volt olyan, mikor teleportálással érkezett a varázsló.
Aztán még azt motyogta:
- Remélem, nem sárkányölésre akar felbérelni bennünket.
A varázsló már nem volt messze az asztaluktól. Mikor csak pár méter választotta el őket egymástól, Zaislo halkan megjegyezte:
- Ha a fizetségre terelődik a szó, hagyjátok, hogy én beszéljek! Értek az alkudozáshoz.
A varázsló odaért hozzájuk.
- Isten... - kezdte Zaislo, miközben a fekete csuhás alak elment mellettük. - hozott!
Zaislo értetlen grimasszal az arcán a távolodó varázslót bámulta.
- Ez továbbment - motyogta meghökkenve az alkoholista kocsmai verekedő.
- Észre sem vett bennünket! - mérgelődött Yabbagabb.
- Továbbment.
- Még csak nem is köszönt!
- Tovább... ment.
- Hé, varázsló! Itt vagyunk! - integetett Yabbagabb, de a fekete csuklyás idegen nem foglalkozott velük. Odalépett egy asztalhoz, ahol szintén négy kalandozó ült. Kinézetükből ítélve harcos volt az egyik, varázsló a másik, egy pap a harmadik és egy páncél nélküli fickó tőrökkel az övén - feltehetőleg tolvaj - a negyedik.
- Küldetésem van a számotokra! - szólalt meg a fekete csuklyás varázsló parancsoló hangon.
A négy kalandozó izgatottan meredt az idegenre.
- Van egy torony innen nektek elképzelhetetlenül messze, túl a tengeren, hol feketék a fák, ahol vadtörpék vájják a barlangjaikat a föld mélyében, túl az Obszidián hegyen, Ismordan, a démon börtönén, nem messze a Halál völgyétől, és egészen közel a Létsíkok szakadékához, a Senki Földjén. A torony ura - és egyben a megszerzendő tárgy őrzője - fekete lovagból lett halállovag. Hogy elpusztítjátok-e vagy sem, az engem nem érdekel, de szerezzétek meg a tűzvörös medaliont, melyet fehérarany nyakláncon visel a nyakában, és onnan le nem vesz soha. A lovag minden egyéb kincsét megtarthatjátok. Teleportációval juttatlak el benneteket a toronyhoz. Ha sikerül végrehajtanotok a küldetést, tudni fogok róla, és visszahozlak benneteket a Senki Földjéről. Elvállaljátok?
- Ja, elvállaljuk! - mondta a csapat harcosa.
- Ja, ja... - erősítette meg a csapat varázslója.
- Ütünk, tapasztalatot szerzünk - örült a papuk.
- Van kérdésetek? - kérdezte a fekete csuklyás.
A kalandozók tanácstalanul egymásra néztek.
- Ha nincs, akkor indulhatunk. Odateleportállak benneteket a toronyhoz - mondta, és már kántálta volna a mágikus igéket.
- Egy pillanat! Nekem van kérdésem! - kiabálta Zaislo. - Miért bízod a küldetést zöldfülű kalandozókra, mikor itt vagyunk mi is?
A varázsló, ahogy megfordult, és Zaislora nézett, a fali mécses fénye egy pillanatra megvilágította csuha alá rejtett halottfehér arcát. Pentelor, az ősmágus volt az. Bár a vendégek aligha ismerhették fel, hiszen már több mint hétszáz éve nem bújt elő rejtekhelyéről. Szemöldök nélküli szemével lenézően meredt az alkoholista kocsmai verekedőre.
- Ittas egyéneket nem alkalmazok - mondta megvető egyszerűséggel.
Zaislonak egy pillanat alatt elborult az agya.
- Ki az ittas?! - hörögte, és erőteljes mozdulattal hozzávágta kupáját. Felpattant a padról, hogy megszorongassa a varázsló gigáját. A fakupa az idegen férfi homlokán koppant, de nyilván mágia védte, mert nem okozott fájdalmat neki, és ellentámadásként kántálni kezdett varázslatát is végig volt képes mondani. Egy medvemancs nagyságú szellemkéz jelent meg a levegőben, közvetlenül Zaislo orra előtt. A szellemkéz a magasba emelkedett, majd erőteljesen lecsapott. A pofon elemi erejűre sikeredett. A csattanásra négy házzal arrébb is ijedten rebbentek magasba a galambok.
Zaislo úgy érezte, mintha Sarlat hadtestparancsnok páncélos elefántjai gázoltak volna át a fején. Zúgó-búgó fejjel zuhant vissza padjára, és két percig azt sem tudta, hogy megvan-e még egyáltalán a feje, vagy elgurult valahová a sarokba. A varázsló több figyelmet nem fordított Zaislora. A kalandozóira nézett, és teleportáció varázslat kántálásába kezdett.
Egy perc múlva ő és négy társa, mintha csak szappanbuborékok lettek volna, halk pukkanással, az előzőhöz hasonló szélroham kíséretében, eltűntek a fogadóból.
Az üresen maradt asztalt gyorsan elfoglalta néhány részeg helybéli.
- Jól vagy Zaislo? - rázta meg Yabbagabb Zaislot a ruhája szegélyénél fogva.
A kocsmai verekedő értetlen, bamba képpel bámult rá.
- ... to... vább... ment? - kérdezte kótyagos fejjel.
- Elteleportált a kalandozókkal.
- Vagy úgy! - sziszegte amaz magához térve a pofon okozta kábulatból. Elöntötte a harag. - Elmenekült a mocskos csótány, hogy az ork némber kapná el! Megfutamodott a féreg! Csak egyszer adná az Isten - emelte Zaislo a magasba kezeit -, hogy összefussak vele! Szétverném a rohadt fejét! - bömbölte fröcsögő nyállal. - Jó éjszakát kívánnék neki, és olyat mosnék be az arcába, hogy föl nem kelne többé! Mit képzel?! Ki ő?! Egy ősmágus? Hát aztán! Leszarom! Térdre ne essek már előtte. Beledöföm a kardomat! Nem tudja még, kivel húzott ujjat! Nekem összeköttetéseim vannak! Ráküldöm a helyi orgyilkoscéhet! De fölidegesített a rohadék!
Yabbagabb fogott egy teli kupa bort, és asztaltársa elé tette. Zaislo egyhajtásra megitta. Még morgott egy darabig, majd megnyugodott.
- Az eszem megáll! - kezdte most meg a goblin. - Micsoda zöldfülű fickók nyúlták le előlünk a küldetést. Azt mondja az egyik: "Ja, elvállaljuk", mire a másik: "Ja, ja". Normálisak ezek? Nem kérdeznek semmit? Mondjuk, hogy miért kell annyira a varázslónak a tűzvörös medalion, vagy miért nem saját maga szerzi meg, amikor jóval erősebb, mint ők? Vagy, hogy ki a halállovag? Mik a gyengéi? Kik a szolgái? Esetleg, hogy van-e térkép vagy valamilyen információ a torony belsejéről, a szobákról, a titkosajtókról, csapdákról? Ezeket mind-mind meg kellett volna kérdezni!
- Mit vártál tőlük? - szólalt meg morcosan Zaislo. - Még előleget se kértek, s azt sem kérdezték meg, hogy a medálon kívül mi egyéb kincse van a lovagnak? Lehet, hogy semmi!
- Kaland nélkül maradtunk - mondta Yabbagabb, és kishíján elsírta magát.
- Kaland nélkül... - ismételte meg Behemor a keserű szavakat.
- Azt már nem! - pattant fel Zaislo az asztaltól. - A kocsma a város központja, a kocsma központja pedig a kocsmáros. A kocsmáros mindenről kell, hogy tudjon. Ha ő nem hallott semmilyen küldetésről, akkor senki!
Odalépett a pulthoz.
A város központjának a központja egy koszos poharat tisztítgatott. Ráköpött, és egy a pohárnál is koszosabb ronggyal szétkente a köpetet.
- Mi kéne? - mordult Zaislora. Kezdett már elege lenni fegyelmezetlen vendégéből; egyre erősödött benne a gyanú, hogy neki köszönheti, hogy majdnem leégett a fogadója.
Zaislo kedvesen rámosolygott. Ha lett volna kisgyerek a teremben, ettől a mosolytól bizonyára azon nyomban sírva fakad.
- Fogadós! A társaimnak és jómagamnak elegünk lett a semmittevésből. Akad-e valami hozzánk illő feladat?
A tulaj eltöprengett, ajkait lebiggyesztve jobbra-balra ingatta fejét, majd eszébe jutott valami.
- Neked, á melák háverodnak ésss ánnák á sunyi gyerekképű fickónak éppenséggel ákádná munká, de nyiszlett goblinokat nem álkálmásszok.
- Miről lenne szó?
- Fel kell áprítáni á hátsóudvárban lefektetett fátörzseket, ássztán há esszzel megvágytok hordjátok be á fésszerbe. Há hájnálra végesssztek, ingyenreggelit és három esszüstöt káptok fejenként - mondta ragyogó szemmel. Látszott rajta, nagyon elégedett magával.
Zaislonak a haragtól elvörösödött a képe.
- Minek nézel bennünket?!!! - kiáltotta, és öklével dühösen a pultra csapott. - Latrinát ne pucoljunk?!
- Éppenséggel... - kezdte a fogadós, de aztán abbahagyta, mert vendége akkorát rúgott a pultba, hogy majdnem pozdorjává tört az egész.
- Vésd az eszedbe, ha élni akarsz, mi kalandozók vagyunk! Fegyverforgatók és mágiahasználók, nem holmi rohadt éhenkórászok, az istenfáját!
- Elnéssszést, szegény jó ányámra mondom, essszt nem tudtám - mondta a fogadós. - De á helyzeten nem váltossztát semmit. Feládátom így sincs á számotokrá.
- Adj még egy kancsó koboldütőt meg egy üres kupát!
Zaislo önérzetében mélyen megsértve, kezében a kancsó itallal és a kupával visszaballagott a tömegen át társaihoz, s csak annyit mondott:
- Kaland nélkül maradtunk...

Volt erre nagy sóhajtozás, hitetlenkedés, fejrázás, asztalcsapkodás, káromkodás, sírás-rívás - no azért az mégse, de tény és való, hogy nagyon lesújtotta őket a hír.
- Tudjátok mit? - mondta Yabbagabb. - Ha nincs hát nincs küldetés! Megvagyunk mi kaland nélkül is. A fekete csuklyás varázsló engem személy szerint annyira megsértett azzal, hogy nem minket választott a feladathoz, hogy már nincs is kedvem kalandozni. Ha most idejönne egy varázsló, és megbízna, hogy szerezzek neki valamilyen mágikus növényt a tudomisén milyen mocsárból, megmondanám neki, hogy tudja hova menjen. És ha annyi aranyat ajánlana fel amennyit el sem tudok képzelni, pedig elhihetitek elég nagy a képzelőerőm, akkor is csak jót röhögnék a problémáján.
- Ja! - kapta el a hév Zaislot. - Ha idejönne valaki, hogy keressem meg a tudomisén micsodáját, hát elküldeném a pokolba. A te gondod! - mondanám. Oldd meg magad, pubi!
- Úgy van - mormogta a barbár, és unott arccal szétmarcangolt egy szelet nyers húst, amit a goblin tányérjáról vett el. - Szabadságra mentünk! Egy napig nem kalandozunk.
- Egy napig semmi kaland!
- Nem vállalunk el semmit! Nem avatkozunk semmibe! Nem veszünk tudomást semmiről!
- Kaland nélkül! Erre iszunk!
- Dicsőség a Bornak!
- Kaland nélkül!
- Úgy legyen!
Négy kupa csattant egymáshoz, s a négy férfi a calquai koboldütővel pecsételte meg az ünnepélyes kijelentést.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Raymond E. Feist: A sötét királynő árnyéka (részlet).

Létrehozás: 2003. szeptember 30. 09:15:02
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:20
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.