Vissza a Főoldalra
 

Hírek, újdonságok
Változások listája (dec. 4.)
Dicsőség Csarnoka
Új játékosoknak
Szabálykönyv
Demo forduló
Árak
Kedvezmények
Befizetési módok
Jelentkezési lap
UL küldés
Alanori Krónika kupon
Aukciós ház
Nyilvános fordulók
Szövetségek
Olimpiák
Chat, üzenõfal
Fórumok
Levelezési lista, IRC
Szavazások
ŐV találkozó
Beholder Labirintus
Mini-szójáték
AK Archívum
ŐV könyvek
Írások, novellák
Linkek
Letöltés
Gyakori kérdések
Felhasználási feltételek
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
Ügyességpróba
Küldd el képeslapként!
"Nos, nézzük, jól struktúráltam-e át izomzatomat egy ekkora ugráshoz?" - töprengett a galetki, majd belevágott a kaland folytatásába...
Nézz szét a galériában!
60. Beholder Találkozó 2024.06.15. - Beszámoló

A lista folytatása...
60. Beholder Találkozó 2024.06.15. - Beszámoló
Ősök Városa - UL tápláló
LVII. Alanori Olimpia - Vlagyimir-díj
LV. Alanori Olimpia - Vlagyimir-díj

A lista folytatása...
NEM VAGY EGYEDÜL! - Játékosok felhívása! (6)
ŐV fejlesztési ötletek játékosoktól (55)
ŐV help (521)
56. BEHOLDER TALÁLKOZÓ 2022.06.18. PROGRAMJA (21)
Támasszuk fel a közösséget! (241)
Szövetségi felvétel (36)

További témák...

2024-06-25 21:37:54 Az UL-ek letöltésre kerültek.

Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Rejtélyek hona (Ősök Városa novella)

Amikor a galetkik elkezdték átformálni a Rúvel hegy belsejét, hogy megfeleljen igényeiknek, hatalmas munkálatok kezdődtek el. Minden lehetséges eszközt felhasználtak, hogy elérjék céljukat. Fizikai erőt alkalmaztak és mágiát, gigantikus termeket vájtak ki, és cseppköveket növesztettek. A munkálatok sok félig kész, és érintetlen járatot hagytak maguk után. Később ezeknek a járatoknak, és barlangoknak a szövevénye lett a csatornaszint, a torzszülöttek egyetlen menedéke.

- Menekülj! - Villant a tudatalatti gondolat a kis torzszülött agyába. Egy töredék másodperccel később már engedelmeskedett is az ösztöneinek és nekilendült. Lélekszakadva menekült a szint csatornáin keresztül, cikázva kerülgetve a cseppköveket. Semmit sem hallott a saját lihegésén és a csatornavíz csobogásán kívül, de érezte, hogy vadásznak rá, bár ez tudatosan sosem fogant meg az agyában. Ő az ösztöneivel élt egy hullámhosszon, nála a gondolat és cselekedet egyet jelentett.

Zargob csendben guggolt a patak mellett a milgand fénykörében, és a sarat kaparászta. Galetki volt. A Rúvel hegy járatait uraló faj tagja. Itt ő állt a táplálkozási lánc csúcsán, ő vadászott a hegy többi lakójára. Számos járat futott össze, egy több tíz méter átmérőjű csarnokban, ahol tiszta vizű barlangi patakocska csordogált. Gyakran jöttek ide inni a torzszülöttek, így ideális kiinduló pont volt egy vadászat számára.

- Különös. - gondolta, még egy ilyen nyommal se találkozott eddig. Tudta persze, hogy sok olyan torzszülött van, amelyet még nem ismer, de hát végül is már három hete csak a csatornákat járta, és torzszülöttekre vadászott, azt hitte a szint összes mocskát ismeri.

- Ez az! Egy kihívás, egy méltó trófea, amely dicsően koronázná a nap végét. - Egészen felpezsdült az izgalmas vadászat gondolatára. Miközben felállt és a nyomok irányát fürkészte, elképzelte, ahogy az új trófeájával dicsekszik, hitetlenkedő társainak. Pár pillanatig összpontosított, és felvette azt a formáját, amelyikkel vadászik. Izmait átrendezte, hogy gyorsabban futhasson, érzékszervei kiélesedtek. Ebben az alakjában jobban hallott, szemei felerősítették a foszforeszkáló mohák, a barlangi tavak mélyén nyugvó kristályok és sok másfajta fényforrás fényét a sokszorosára. Penész és salétrom illatát érezte, ahogy felerősödött a szaglása is. Egyből megpillantotta a cseppkövek melletti néhány milliméteres bemélyedéseket a sárban. Mélyet szippantott a levegőből, magában elmosolyodott, és elrugaszkodott a nyomok irányába.

Teljes erejéből futott, menekült, de a veszélyérzete mégis egyre csak erősödött. Nem válogatott a különböző irányú és nagyságú járatok között, hanem csak véletlenszerűen haladt. Nem félt attól, hogy eltéved, vagy zsákutcába jut. Ez vele nem történhet meg, nem, ha az ösztöneire hallgat, és ő mindig ezt teszi. Jobban megfeszítette izmait, és még jobban igyekezett a fészek nyújtotta biztonság felé. Talán a fészek előző lakói, az elementál fattyak nem menekültek volna el, mint ő, hanem szembe fordulnak és harcoltak volna az ellenséggel. Ő viszont tudta, hogy csak egyesült erővel győzhet. Egyedül csak idő kérdése és áldozatból vadásszá válik.

Teljesen elvakította a düh! Már semmi mást nem akart, csak ennek a torzszülöttnek a fejét. El is határozta, hogy ha végre harcra kerülne a sor, nem fogja elhamarkodni, szép lassan végez a kis döggel, és élvezni fogja, ahogy szenved. Még egy zsákmány sem okozott neki ennyi fejtörést. Már vagy két órája folyamatosan a nyomában volt, érezte, hogy egyre közelebb kerül, de eddig nem sikerült utolérnie, mindig valami közbejött. Például egy tíz méteres sziklafal. Bár nem volt nehéz megmászni, mivel egy nekirugaszkodással már a felénél volt, de így is elég előnyhöz jutott a préda. A legbosszantóbb az volt, amikor azt kellett észrevennie, hogy ugyanabban a járatban van, ahol már egyszer volt. Ilyenkor mindig zavarba jött, nem volt biztos abban, hogy melyik nyomot kövesse.

- Haza! - Jött a rövid mentális üzenet a kis torzszülöttnek. Ezek szerint, már csak rá várnak a többiek. Megkönnyebbült, amikor elárasztotta a biztonság érzete. Bár a vadász még mindig a nyomában volt, már nem kellett megküzdenie a menekülési vágyával, pontosan tudta merre kell mennie.

- Igen! - ujjongott magában Zargob. - Vége a játszmának picinyem! - Az üldözött valószínűleg rosszul választott a legutóbbi letérőnél, mert egy régóta lezárt tárnába tartott. Zargob biztos volt abban, hogy az egy zsákutca. Korábbi vadászatai során már szinte teljesen feltérképezte a csatorna szint járatait. Teljesen megmámorosodva, a zsákmány közelségétől, és a közelgő győzelem biztos tudatában nem figyelt fel arra az enyhe édeskés illatra, amit mindig érzékelni szokott, ha mágiával találkozik. Csak a győzelemre gondolt, és még jobban gyorsította a tempót.

- Otthon! - A fészekben jelen lévő öt torzszülött, közelebb lépett egymáshoz, kört formáltak, összekulcsolták végtagjaikat és egymásba olvadtak! Egyesültek, tudatuk eggyé vált, egy fejlettebb, tökéletesebb tudattá változott. Az Egy azonnal megértette a helyzetet és nekilátott, hogy megtegye a megfelelő ellenlépéseket. Elkezdte szőni a mágia láthatatlan fonalát.

Zargob megállt a járat bejáratánál. A nyomok egyértelműen a járatba vezettek. Ott benn túl sötét volt, még a szokásosnál sokszorta jobb látásával sem látott semmit, de a kis korcs szaga egyértelműen felerősödött. Visszaalakította magát, és felkészült egy kiadós csatára. - Biztosan nem adja majd könnyen az életét, ha eddig húzta-vonta a dolgot. - gondolkozott, miközben kieresztette jó fél méteres karmait, és érezte, ahogyan sziklaszilárdságúra keményedik bőre. Hatalmas vigyorral az arcán préselte be magát a járatba.

Az egész járatot belengte a mágia illata, ami annyira erős volt, hogy nem is kellett volna semmilyen kifinomultabb érzék az észrevételéhez. Zargob szeme elé táruló látvány minden volt, csak az nem, amit várt. A járat végében egy galetki állt, egy szőrös gnómszerű lény fölött, és éppen magába szívta a korcs lélekenergiáját. A levegő szikrázott körülötte, apró villámok cikáztak a tetem, és legyőzője között. Amint a szikrázás véget ért, az ismeretlen galetki elmosolyodott, és Zargob felé biccentett. Letérdelt a tetem mellé és egy milgand gömböcske fényénél elkezdte kivagdosni belőle az elfogyasztható részeket. Levágta a lény füleit, melyeket valószínűleg egy varázsfőzeteket kotyvasztó galetki biztos jó pénzért megvesz.

Zargobban felmerült a kétely. - Hogyan juthatott be ide ebbe a lezárt tárnába előtte egy másik galetki? Hogyhogy nem hallotta a járat bejáratánál, hogy csata zajlik itt? - Amilyen gyorsan megfogant a kétely, olyan gyorsan el is illant, és kitörlődött mintha soha nem is létezett volna. Helyét csalódottság és düh váltotta fel. - Megelőzték, őt a vadászok legjobbját! - úgy érezte, hogy azonnal le kell vezetnie valahol a feszültségét. Hátat fordított kudarcának, kirohant a járatból. Dühös volt magára és elhatározta, hogy egy másik torzszülött ma megkeserüli, hogy meglátta a cseppkövek világát. Távolodott a járattól, és teljesen el is felejtette, hogy mit csinált az elmúlt néhány órában, csak a szinte olthatatlan düh maradt, ami elvakított minden mást.

Ahogy a vadász távolodott, az Egy abbahagyta a koncentrálást, és feloldotta az illúziót. A galetki vadász, és áldozata lassan áttetszővé váltak, és feloszlottak, ahogy elapadt az illúziót fenntartó varázserő forrása. Egy föllélegzett, és elmosolyodott. - Veszély elhárítva. - Szép fokozatosan kezdett szétválni az öt különböző, és mégsem különálló kis lényre...

Írta: Kurucz Márk
A cikk az Alanori Krónika 55. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 35 szavazat alapján 8.7)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Álomtolvaj (Ősök Városa novella).

Létrehozás: 2004. március 16. 13:11:16
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.