Vissza a Főoldalra
 

Hírek, újdonságok
Változások listája
A számlanyitás folyamata
Árak + Jelenlét bónusz
Befizetési módok
Jelentkezési lap
Kedvezmények
Kipróbálás (10 ingyenes forduló)
Szabálykönyv
Új játékosoknak
Alanori Krónika kupon
Aukció
Beállítós UL
Bónuszok
Eseménynaptár
Hasznos Információk
Ismeretek hasonlítása
Kalandozók versenye
Karakternév-változtatás
Lemaradás vásárlása
Reinkarnáció
Statisztikák
Szavazások
Tesztcsata
Titanitdukát aukció
Tudástár
UL küldés
Beholder Labirintus
Memóriajáték
Mini-szójáték
Puzzle
Chat, üzenõfal
Fórumok
Közös Tudatok
Közös Tudatok Listája
KT-képességfa
Levelezési lista, IRC
Megosztott fordulók
Nyilvános fordulók
Miniolimpiák
Olimpiák
TF találkozó
AK Archívum
GN Archívum
Írások, novellák
Linkek
TF könyvek
Letöltés
Gyakori kérdések
Felhasználási feltételek
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
A pillanat képe
A tűz létsíkja - ilyen lesz?
Küldd el képeslapként!
"Talán ha eljutunk egyszer a tűz síkjára, ez a látvány fogad majd? Őrök, akik az életünkre törnek?" - álmodozó megjegyzés egy hőssé válni akaró kalandozó szájából
Nézz szét a galériában!
XLVI. Alanori Mini Olimpia
Tavaszi befizetési akció 2024.03.01. (péntek) - 2024.03.18.

A lista folytatása...
Túlélők Földje - Közös Tudatok listája
Aukciós statisztika
Túlélők Földje - Nyomtérkép az utolsó 32 játékhét nyomaiból
Az utolsó Aukciós Napon történtek

A lista folytatása...
Olimpiák eredmémyei (9)
A Sötétség Kora - retró történelmi esemény (17)
Épülettervezői pályázat 2. (10)
Tavaszi befizetési akció 2024.03.01. (péntek) - 2024.03.18. (1)
Tavaszi befizetési akció 2023.02.27. (hétfő) - 2022.03.10. (2)
TF KÖZÖS TUDATOK (1277)

További témák...

2024-03-28 14:21:17 Az UL-ek letöltésre kerültek.

Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Negatív-pozitív (Túlélők Földje novella)

avagy a cselekedetek egymásra gyakorolt hatásai

A nap kibukkant a távoli hegyek mögül és sugaraival végigcirógatta a fennsíkot. Szétkergette a kóbor fellegeket, felszárította a levelek tövében összegyűlt harmatot, megcsiklandozta az arcomat, majd a hátizsákomban kezdett kotorászni - a hangokból legalábbis erre következtettem. Csak hadd kutakodjon.

Aztán a szempillám hirtelen felpattant. Hogy is van ez? Óvatosan a zsákom felé pillantottam. A nemjóját. Minden szétdobálva, ráadásul valami van a zsákomban. Csupán két szőrös tappancs kandikál elő belőle. Egy nyomorult..., nyomorult... hirtelen azt sem tudtam, hogy mi az. Aztán a tolvaj kimászott és hatalmas orrával szaglászni kezdett.

- Egy ormánygőte! - Villámgyorsan felpattantam és a meghökkent állat felé vetettem magam. - Te sunyi kis tolvaj! - kiabáltam magamból kikelve. - Agyon váglak! Csak kapjalak el!

Az ormánygőtének sem kellett több. Látva dühtől tajtékzó képemet, nekiiramodott. De nem volt elég fürge. Utolértem és bár megfogni nem tudtam, jót rúgtam a hátsó felébe. Az állat felvisított és berohant a bozótosba, ahová már nem követhettem.

Szegény állat inaszakadtából menekült. A hátsója nagyon sajgott, de nem mert megállni még egy pillanatra sem. És nagyon éhes volt. Éppen élelmet akart szerezni, amikor elzavarták. Ráadásul milyen kegyetlen módon. Csak lennék nagyobb - gondolta, - vagy te lennél kisebb... Hirtelen megmerevedett. Éles fülével hangokat hallott a közelből. Óvatosan a hang irányába indult; annyi zajt sem csapott, mint egy tovalibbenő erdőpille. Kikukucskált egy nagylevelű patkány páfrány alól. Egy apró árnymanó gyereket látott, aki egy fa tövében ült és csendesen sírdogált

A gőte szája vérszomjas vicsorba húzódott, majd előmászott a bozótosból. Felhúzta az ínyét és fenyegetően morogni kezdett. Lassan elindult az ijedt gyerek felé. Felborzolta a szőrét, kaffogó hangon ugatott és mindent megtett, hogy halálra rémítse az árnymanó kölyköt. Sikerült is neki. A gyerek meredten bámulta a közeledő szörnyet, majd felugrott és üvöltve futásnak eredt.

Csak jóval később, mert megállni egy kicsit. Visszanézett, lerázta-e üldözőjét. Most bánta csak igazán, hogy a többiek itthon hagyták, és nem vitték magukkal a városba. - Pukkadjatok meg! - kiáltotta és mérgesen indult hazafelé. Gyűlölt mindent és mindenkit. Eltaposta a virágokat, megdobálta a fölötte röpdöső madarakat és gondosan rálépett egy útjába kerülő csigára.

Aztán az egyik tisztáson észrevett egy magányosan árválkodó, félig száraz smirglibokrot. Odament a növényhez és végighúzta ujjait az érdes leveleken. - Tudom, mi kell neked. - Letört egy vastag ágat egy közeli fáról, majd megállt a növény előtt. - Védd magad! - kiáltotta, majd rácsapott egy hatalmasat. Megkerülte a bokrot és a másik oldalról is ütött. - Te vagy az ellenség! Nesze! Nesze! - Vadul vagdalkozott, közben egyfolytában kiabált.

A növény először elvesztette az összes levelét, majd a szárát törték el. De támadója nem elégedett meg ennyivel. Félredobta a botot és kézzel folytatta a csatát. Kirángatta a földből a gyökerét és a még ép levelekkel együtt azt is szétzúzta. Mikor ezzel végzett, nagyot fújt és elhagyta a tisztást.

A smirglibokorban még maradt egy kis élet. Nem érezte a leveleit, sem a szárát. De már nem bánta. Nem érdekelte semmi.

Ekkor lépett ki a tisztásra egy kalandozó. Nagydarab, kopasz fickó. Egy troll. Mosolyra húzódott szájában pudvás fogak sorakoztak, mintha valaki csak úgy beledobálta volna őket. Mosolya viszont nyomban lelohadt, mikor észrevette a tisztás közepén a pusztítást. - Hogy Tharr harapja le annak a bajszát, aki ezt tette! - kiáltotta barlangmély hangján. Odament a valamikori növényhez, használható leveleket keresett. Hiába. Egyet sem talált. Ismét káromkodott egy cifrát, majd elindult a város irányába.

Kerek képéről teljesen eltűnt a vigyor. Az aranyakra gondolt, amiket a levelekért kaphatott volna. Ezért valaki lakolni fog, az már biztos. Sőt, akik a kocsmában vannak, azok is lakolni fognak. Mindenkinek behúz egyet. De inkább kettőt.

Világvége hangulatban érkezett a kocsma elé. Kicsapta az ajtót, majd az első útjába akadó gnómot úgy vágta nyakon, hogy az átszállt két asztalon és nagy koppanással csak a söntés fogta meg. A többieknek sem kellett több, szinte rögtön kitört a tömegverekedés. Egy nagybajszú törpe térden rúgott egy alakváltót, egy kobudera állon vágott egy elfet, egy árnymanónak pedig majdnem kinyomták a szemét. A kocsmáros teli torokból üvöltött, mindhiába. Ekkor az ő agya is elborult. Már nem törődött a helyiség állapotával, a berendezéssel. A pulton felhalmozott cserépkorsókat kezdte dobálni a verekedők közé.

A városban a megszokott zsongás fogadott. Az árusok fennhangon dicsérték áruikat, a papok saját isteneik igéit hirdették. Gyerekek ricsajoztak, a távolból idehallatszott egy kutya csaholása. Még mindig a reggeli ormánygőte járt az eszemben. Mocskos kis tolvaj. De jól megkapta - mosolyodtam el gondolatban. Odaértem a kocsma elé és rögtön be is nyitottam. Aztán csupán annyit láttam, hogy egy hatalmas korsó repül felém. Még a kezemet sem tudtam felemelni. A korsó a fejemen tört ezer darabra. Kábán néztem a dobáló felé, mikor egy jobbról érkező pofontól csillagokat láttam, majd valaki úgy gyomron rúgott, hogy becsúsztam az asztal alá.

Ahogy lassan elvesztettem az eszméletemet, még belém villant: MILYEN POCSÉK

A nap kibukkant a távoli hegyek mögül és sugaraival végigcirógatta a fennsíkot. Szétkergette a kóbor fellegeket, felszárította a levelek tövében összegyűlt harmatot, megcsiklandozta az arcomat, majd a hátizsákomban kezdett kotorászni - a hangokból legalábbis erre következtettem. Csak hadd kutakodjon.

Aztán a szempillám hirtelen felpattant. Hogy is van ez? Óvatosan a zsákom felé pillantottam. A nemjóját. Minden szétdobálva, ráadásul valami van a zsákomban. Csupán két szőrös tappancs kandikál elő belőle. Egy nyomorult..., nyomorult... hirtelen azt sem tudtam, hogy mi az. Aztán a tolvaj kimászott és hatalmas orrával szaglászni kezdett.

- Egy ormánygőte? - hökkentem meg. A lény rám bámult, az ormányát vadul mozgatta, mint aki nem tudja eldönteni, hogy mitévő legyen. - Csak nem vagy éhes? - kérdeztem. Óvatosan - nehogy a gőte megijedjen, magamhoz húztam a zsákomat. Kivettem belőle egy kevés ennivalót és a lény felé nyújtottam.

- Nesze. Ez a tied. - A gőte óvatosan közelebb jött, megszaglászta a kezemben tartott élelmet, majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből és eltűnt a bozótosban. - Jó étvágyat! - kiáltottam még utána.

Szegény ormányos már nagyon éhes volt, legalább két napja nem evett. Ez a rendes kétlábú az életét mentette meg. Gyorsan befalta az élelmet, majd jókedvűen továbbkocogott. Aztán hirtelen megmerevedet. Éles fülével hangokat hallott a közelből. Óvatosan a hang irányába indult; annyi zajt sem csapott, mint egy tovalibbenő erdőpille. Kikukucskált egy nagylevelű patkány páfrány alól. Egy apró árnymanó gyereket látott, aki egy fa tövében ült és csendesen sírdogált.

A gőte szája szelíd mosolyra húzódott, majd előmászott a bozótosból. Barátságosan megcsóválta rövid farkát és néhány ügyes ugrással megnyugtatta az ijedt gyereket. Aztán még egy pár ugrás és pördülés után az árnymanó gyereknek már a nevetéstől potyogtak a könnyei. Az ormánygőte még utoljára feldobta magát a levegőbe, majd víg ormánylengetéssel beleveszett a növényzetbe.

A kis manó gyerek ujjongott örömében. Ilyen mókás kis állatkát még soha nem látott.

- A többiek pedig pukkadjanak meg - mondta hangosan. Haragudott rájuk, mert nem vitték magukkal a városba. De most már nem is bánta, hogy itthon hagyták. Vidáman indult hazafelé. Szeretett mindent és mindenkit. Virágot szedett, együtt fütyült a fölötte röpdöső madarakkal és még egy útjába kerülő csigát is gondosan átlépett.

Aztán az egyik tisztáson észrevett egy magányosan árválkodó, félig száraz smirglibokrot. Odament a növényhez és végighúzta ujjait az érdes leveleken.

- Jaj te szegény - szólt a növényhez. - Mi történt veled? Hát persze! Víz! Biztosan szomjas vagy! - kiáltotta és már szaladt is a közeli forráshoz. Telemerte a markát vízzel, majd visszaügetett a bokorhoz és meglocsolta. Ezt a műveletet megismételte még vagy háromszor, amitől a növény láthatóan feléledt. Az árnymanó kölyök egy ideig még bámulta a lassan magához térő növényt, majd vidáman továbbügetett.

A smirglibokor gyökerei mohón szürcsölték a felázott talajból az éltető vizet. Szára megerősödött és már nem lógatta kókadtan leveleit, visszatért beléjük a szín. Hálatelt szívvel gondolt a kis fickóra.

Ekkor lépett ki a tisztásra egy kalandozó. Nagydarab, kopasz fickó. Egy troll. Mosolyra húzódott szájában pudvás fogak sorakoztak, mintha valaki csak úgy beledobálta volna őket. Mosolya, ha lehet még szélesebb lett, mikor meglátta a smirglibokrot.

- Tudtam, hogy itt vagy - mondta barlang mély hangján. Odament a növényhez és lapátkezeit meghazudtoló óvatos mozdulattal letépett róla néhány érdes levelet. - Köszönöm kis virágom - mormogta a troll, majd elindult a város felé.

Kerek képére megint kiült a bárgyú vigyor. Az aranyakra gondolt, amit a levelekért fog kapni. Mulatni fog belőle, az már biztos. Sőt, akik a kocsmában lesznek, azok is mulatni fognak. Mindenkinek fizet egy italt. De inkább kettőt.

Feldobott hangulatban érkezett a kocsma elé. Nála voltak az aranyak, bizton örülhetett hát. Kicsapta az ajtót, majd az első útjába akadó gnómnak a kezébe nyomott egy korsó habzó sört.

- Igyál komám! - kiáltotta. - Mindenki a vendégem! Fogadós! Folyjék az a sör. - A többieknek sem kellett több. Üdvrivalgásban törtek ki. Egy nagybajszú törpe egy alakváltóval koccintott, egy kobudera egy elffel ölelkezett, egy árnymanó pedig egyszerre két korsó sört döntött magába. A kocsmáros teli torokból énekelt, egymás után verte csapra a söröshordókat. Aztán a pulton felhalmozott cserépkorsókat kezdte megtölteni a habzó itallal.

A városban a megszokott zsongás fogadott. Az árusok fennhangon dicsérték áruikat, a papok saját isteneik igéit hirdették. Gyerekek ricsajoztak, a távolból idehallatszott egy kutya csaholása. Még mindig a reggeli ormánygőte járt az eszemben. Milyen aranyos volt - mosolyodtam el gondolatban. Odaértem a kocsma elé és rögtön be is nyitottam. Aztán meglepetésemben majdnem hanyatt estem. Bent állt a bál. Egy troll lépet hozzám és a kezembe nyomott egy korsó sört. A jobboldalamon álló ember barátságosan megveregette a vállamat, majd koccintásra nyújtotta a saját korsóját. Mohón nyeltem a keserű italt, egyiket a másik után, míg végül becsúsztam az asztal alá.

Ahogy lassan elvesztettem az eszméletemet, még belém villant: MILYEN REMEK

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 69 szavazat alapján 9.0)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A múlt mágusai (Túlélők Földje novella).

Létrehozás: 2004. március 31. 14:45:59
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.