Vissza a Főoldalra

A megmentő (Túlélők Földje novella)

Rhusenor és Dreid, a két thargodan, komoly bajban voltak. Egy sziklaodúba szorultak be, a kivezető utat pedig tucatnyi varkaudar zárta el előlük. Hogy a barlangba szorulásuknak előzményei is voltak, azt az előttük heverő nyolc-tíz holttest mutatta.

Kettejük közül Rhusenor volt a tapasztaltabb ebben a világban, kötött már sok ismeretséget, szerzett jó néhány ellenséget és ejtett még több áldozatot. A varkaudarokat azonban nem szívlelte különösebben, nem mintha tartania kellett volna tőlük, egyszerűen csak azért, mert azok mindenkinél jobban gyűlölték a fajtáját. Talán azért, mert Chara-din elfordult egykori - elbukott - szolgáitól, és mostanság a thargodanok szolgálatát igényli. Társa, Dreid csupán néhány napja lépett át a térkapun. Részint az ő tapasztalatlanságának köszönhetően is futottak bele ebbe a portyázó csapatba, mikor élelemkeresésre indultak.

Rhusenor fogát csikorgatva nyúlt fel bal szarvához. Bár fájdalmat nem érzett, most kitapinthatta hogy sejtése beigazolódott. Az előbbi ütés, amit beszedett, letört belőle egy darabot. Dühödten szitkozódott. Fegyvert nem viselt, a harcban mindig elegendőnek bizonyult négy erős karja, melyek éles késszerű karmokban végződtek.

Dreid fegyvereket is vett magához. Két felső karjában egy-egy széles pengét tartott, ezek méreggel voltak átitatva. Alsó két mancsában pedig különös harci eszközt szorongatott. Első ránézésre lándzsának tűnt, ennek megfelelően egyik vége csúcsos szúrófegyver volt. A nyél a másik oldalon azonban egy kőkalapácsban végződött.

Találkozott a tekintetük. Dreid kérdőn nézett társára, de amaz csak a fejét rázta. Feszülten toporgott tovább, láthatóan kész volt nyomban kirontani a varkaudarok közé. Ekkor mozgolódás támadt odakint, valami megzavarta az eddig elszántan várakozó csapatot. Egy ember férfi állt meg előttük. Fekete ruhát, és harsány lila köpenyt viselt. Világos haja kivirított a sötétbőrű varkaudarok közül. Nyakába akasztott láncán káosz szimbólum fityegett. Nagy hangerővel, és elszántsággal tartott előadást. Azt fejtegette, hogy istenének egyformán szüksége van a varkaudarokra, a thargodanokra, és a kalandozókra. Ne gyilkolják hát egymást, hanem fogjanak össze. A varkaudarok elbizonytalanodtak, a férfi pedig folytatta. Rhusenor elmosolyodott.

- Ott a megmentőnk - mutatta társának.

A következő pillanatban nem evilági ordítással robbantak elő a barlangból. Az első meglepett varkaudar fejét Rhusenor egyetlen ütéssel beszakította. Mialatt Dreid pengéjével metszette ketté a lassan eszmélőket, egy lándzsa került a fegyvertelen thargodan útjába. Csavart egyet rajta, ellenfelének kicsúszott ujjai közül a nyél. De nem volt ideje utána kapni, mert Rhusenor ahogy megkaparintotta lendületből csapott vissza a fejére. Pár pillanat alatt eszméletlen pusztítást vittek végbe a varkaudarok között. Az a néhány, aki élve megúszta az első rohamot, hangos sivalkodással menekült el.

Rövidesen pusztán három élőlény maradt a tisztáson, a két roppant elégedett thargodan, és a rendkívül csalódottnak tűnő káoszpap. Rhusenor társához fordult. Szürke testét vérpatakok festették, a másik ében bőrén azonban nem látszottak az iménti pusztítás nyomai.

Elmosolyodtak.

Lecsaptak a férfira.

- Valóban megmentett - csámcsogta Dreid egy zöld szemgolyót szopogatva. - Ha még egy falat varkaudar húst kellett volna lenyelnem, abba tuti belehaltam volna...

A cikk az Alanori Krónika 105. számában jelent meg.

A cikk a Beholder Kft. oldaláról származik.
A cikk a weben a http://www.beholder.hu/?cikk=6774 címen elérhető.
Létrehozás: 2005. január 31. 11:43:06Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 Küldd el a cikket másoknak