Enciklopédia: | A kobudera ősök a legritkább esetben emeltek egymásra kezet, a legnagyobb szégyennek számított egy kobuderának fajtársát megtámadnia; azonban gyakran edzették öklüket (főleg kolostorokban) egymással vívott küzdelmekben, ökölharcban. A Sziklaöklök, mint az ősi elveken, törvényeken szerveződött kobudera csoport ezt az ősi szokást támasztotta fel először. Mostantól barátságos ökölharcra hívjuk minden olyan fajtársunkat, akivel utunk során találkozunk, vagy aki táborhelyünkhöz közelít; és szintén mestere az ökölharcnak (e szakértelme legalább 10-es). A küzdelem páncélzat és fegyverek nélkül zajlik, és mivel mindketten mesterei vagyunk e "fegyvernemnek", nem okozunk valódi sérülést egymásnak, csupán - a befektetett tudati energiának köszönhetően - meglévő tudásunkat csiszoljuk. [Megjegyzés: ha az ökölvívás szakértelmed 99-on áll, akkor ennek a képességnek a használatával nem növelheted 100-ra, ez csak harcban történhet meg.]
|