| | | | Fórum - Dr.Wulture utolsó 7 hozzászólása | | | | | |
| | | Dr.Wulture (előzmény: Dr.Wulture 28.) | 2005.05.27. 15:33 |
| | | | A techinkus összevonta a szemöldökét. Valami nem stimmelt a műholddal. Még csak pár perce kapat az utasítást, hogy változtatásokat kell eszközölnie, és aktiválni kell néhány megfigyelő rendszert a műholdon, mikor valami rendellenes adatforgalom történt. Ugyan csak nagyon apró változás volt ez a rendszerben de ahhoz elég, hogy a tapasztalat tiszt figyelmét felkeltse. Az egyik másodlagos kommunikációs csatornán egy pillanatra adatok hagyták el a műholdat, legalábbis ezt jelezték a rendszerek. Csakhogy ide a központba nem érkezett semmi. Persze lehet, hogy nincsen túl nagy baj, de minden esetre nem szokványos dolog, és valószínű, hogy ha most nem kéne foglalkozni a holddal akkor észre sem vette volna. Azért mielőtt kirúgatná magát inkább úgy döntött, hogy szól az ügyeletes dekásnak nézzen utána, lehet hogy csak egy kis rendszerhiba, de jobb a biztonság, mindenféle szempontból.
Az ügyeletes Garbanics Péter kelletlenül nézte az imént érkezett utasítást, miszerint az egyik műholdon valami probléma akadt és neki kell ennek utána néznie. Utálta a műholdakat legalábbis abból a szempontból, hogy ott csigalassúsággal lehetett egy dekásnak tevékenykednie. Miközben ezen gondolkozott már úton is volt a mátrixban, hogy belépjen a műhold rendszerébe. Érezte ahogy a mátrix megszokott száguldása lassú araszolássá változik. Végre elérte a belépési pontot, és az azonosítójával gond nélkül bent is volt. Látszólag semmi extra nem volt idebent, az adatok szépen jöttek – mentek, ahogyan ennek lennie kellet. Azt ugyan nem tudta, hogy mi is történik, de látszólag nagyobb volt a forgalom a megszokottnál. Ez a rendszer nem tartozott a legjobb kialakításúak közé, de itt erre nem is volt szükség. A célnak tökéletesen megfelelt, egyszerű felületek sehol egy fölösleges díszítés, csak szigorúan funkcionalitás. Még jó hiszen az extrák mind sok – sok pénzbe kerültek, maga a rendszer biztonsága sem tartozott a kemény kategóriába, csak a bejárat. Miközben ezen töprenget elindult a rendszer központja felé az egyik adatcsatornán keresztül. Vibráló adatcsomagok haladtak körülötte mind a két irányba, csak a sebességével volt probléma. Szinte óráknak tűnő idő után elérte a rendszer központját, lényegében a szívét, ami az egész működéséért felelős. A C.P.U bejáratát egy villogó drótkerítés zárta el, a bejárat mellette egy igen nagyméretű csukott emberi szemet utánzó ikon lebegett. A drótkerítés tövében pedig egy szék nagyságú ránézésre játéknak tűnő szürke „fém” lapokból összeállított tank állt. Úgy látszik a védelmi rendszer is inaktív, látszólag nem történt behatolás, hiszen abban az esetben a jegeknek működésbe kellett volna lépniük. Az azonosítóját használva belépett a rendszer központjába. Egy egyszerű szintén dísztelen hatszögletű terembe lépett, néhány falon különféle ablakokban adatok futottak, zöld, vagy éppen kék karakterek követték egymást villámgyorsan. Örömmel nyugtázta, hogy legalább itt is nyugalom van, apró mozdulataira újabb ablakok nyíltak, a rendszer különböző helyszíneit mutatva. Minden normálisnak tűnt, amíg rá nem pillantott az adattára. Először csak az adatmozgások tűntek fel, egy gyors ellenőrzés után félelmei beigazolódni látszottak. Több volt az adatmozgás, mint ami indokolt lett volna, valaki, vagy valami az adatokat másolta. Miközben egyre idegesebb lett, és a lehetőségeket vette számba feltűnt egy alak az adattárak között. Ami elsőnek meglepte, hogy amit látott olyan volt, mintha tükörbe nézet volna. A náluk rendszeresített céges személyi program, dolgozott odabent. Ami azt vonná maga utána, hogy egy kollegája dolgozik éppen ott. A baj az volt, hogy nem tudott arról, rajta kívül más ügyeletesnek is lett volna szólva. Ebből viszont arra a következtetésre jutott, hogy egy behatolót lát éppen, aki valamilyen álcázó programot futtat, ez megmagyarázná, hogy a rendszer miért nem aktivált riadót. A gyomra görcsbe rándult, ilyen helyzetbe még soha nem került, ugyan már ezerszer gyakorolta a mátrixharcot, és a különféle eljárások alkalmazását, de éles helyzetben még soha. Gyorsan kellet döntenie, hiszen nem tudhatja, hogy az idegen meddig szándékozik maradni.
A székben ülő becsatlakozott testén izzadságfoltok jelentek meg, az agya pedig sebesen pörgött. A tanultakat próbálta feleleveníteni.
- Kapcsolja be a riadót? Az lenne a leghatásosabb, de nagyon megterhelné a rendszert, ami a jelen helyzetben nem biztos, hogy tetszene a feletteseinek. Persze az sem biztos, hogy behatolóról van szó, csak tényleg nem szóltak neki. – próbálta magát nyugtatni.
- Igen az lesz a legjobb, ha a szokásos protokoll szerint jár el, ha gáz van, akkor még mindig tud majd riadót fújni. – döntöttel el.
Mielőtt azonban elindult volna, betöltött a dekje aktív memóriájába egy támadó programot, pusztán a biztonság kedvéért és aztán kinyúlt az adattár képernyője felé.
A rendszer vette az utasítását, és a következő pillanatban már az adattárban volt, nem sokkal a másik ikon előtt. Egy pillanatra nem is jutott eszébe, hogy mit is kéne tennie, de aztán gyorsan kivágta.
- Kérem azonosítsa magát! – hangzott a magabiztos felszólítás.
Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a másik ráncolná a homlokát, de ebben nem volt olyan biztos, tudomása szerint ezek a személyi programok nem voltak ilyen részletességgel kidolgozva.
A másik céges ikon először ránézett majd az éppen futó letöltése felé, az egyik kihúzott fiókra. Aztán megmozdult, lassan mintha a belső zsebe fél nyúlna, de azt már soha nem érte el. Hirtelen egy krómszínű kard jelent meg a kezében, és evvel egy időben a céges megjelenése egyszerűen eltűnt. Helyette valami furcsa ember és állat keverék vált láthatóvá, a humanoid testhez róka fej tartozott, és a végtagjai is furcsa átmenetet képeztek a kéz és a mancs között, mindez furcsa szivárvány színben csillogott. Aztán az idegen mozgásba lendült.
Garbanics szinte kővé dermedt a meglepetéstől, aztán átfutott az agyán, hogy lehet ez is csak egy gyakorlat, majd pedig az, hogy ideje lenne aktiválni a harci programját. Mire idáig jutott a „róka” már ott is volt, és meglepő gyorsasággal emelte csapásra krómszínű kardját. Garbanics csak a pillanatnyi lélekjelenlétének köszönhette, hogy még időben ocsúdott a meglepetésből, és így időben félre tudott ugrani felé suhanó penge elől. Pánikszerűen aktiválta harci programját, ami egy nagyobb katonai kés képében jelent meg a kezében. Most már biztonságban érezte magát, a harci teszteken jó eredményt mutatott, így hát félelme kezdett szertefoszlani. Egy pillanatra csak nézték egymást, aztán a tőlük telhető legnagyobb sebességgel egymásnak rontottak. Pengék csapódtak egymásnak, majd újra hátrébb léptek méregették egymást, majd lassan körözni kezdtek.
Garbanics egyre jobban kezdte élvezni, imádta az efféle harci játékokat, és az esetek nagyobb többségében ő volt a nyerő.
Koncentrált, a székben ülő testén kisebb izzadságpatakok indultak el.
Aztán nyitott, egy testcsellel indult jobbra.
Az ellenfele annak rendje és módja szerint indult a testcsellel, nyitva hagyva ezzel bal oldalát, Garbanics észrevette ezt, és pengéjével megcélozta ekkor érte a meglepetés. Valahogy nagyon gyorsan előtte termett ellenfele hosszabb pengéje. Az egész olyan gyorsan történt, hogy Grabanicsnak nem volt ideje reagálni rá, és lényegében a saját lendülete miatt nyársalta fel magát ellenfele pengéjére.
Egy pillanatra égető fájdalom hasított, belé, de meglepő módon nem ott ahol a fegyver testébe hatolt, hanem szív tájékon érezte a szúrást. Aztán kezdett elhomályosodni minden, még látta ahogyan egy mosoly jelenik meg a „róka” pofáján, utána csak a mindent átölelő sötétség.
A székben ülő test hátrafeszült, majd elernyedt, orrából vékony vércsík kezdett szivárogni, és nem mozdult többé.
A szobában tartózkodó ügyeletes tiszt káromkodva ugrott fel a székéből, de már ő sem tehetett semmit. Azonnal a konzolhoz lépett, és hívta a biztonsági vezetőt. Az egész procedúra nem tartott tovább két percnél és beindult a riadó.
- Amatőr céges dekás. – morogta maga elé Z, aztán visszafordult az idő közben lassan befejeződő letöltéséhez. Még egy pillantást vetett az adattára, majd elindított egy kedves nyomtalanító programot. Egy egyszerű kis nyulacska jelent meg ficánkolva a kezébe, óvatosan letette a földre és elengedte. A nyúl villámgyorsan nekiiramodott, és cikázva száguldott el a rendszerben. – Ideje indulni. – gondolta, majd kényelmesen kisétált a rendszerből, visszanézve még látta amint aktív riadóba kerül a rendszer és működésbe lépnek a biztonsági jegek. |
| | | | | |
| | | Dr.Wulture (előzmény: Dr.Wulture 27.) | 2005.05.05. 11:13 |
| | | | | . Megfigyelő rendszerek aktiválódtak, és a műhold pályája változott, az adatokból megítélve nem sokat, de változott. – Szép kis telekommunikációs hold. - vigyorodott el magában. Aztán a vigyor gyorsan el is tűnt, amikor eszébe jutott, hogy valaki már egy hete tudott róla, hogy fog valami történni. Hideg futott végig virtuális hátán, és gyorsan elkezdte letölteni a változásról szóló adatokat. |
| | | | | |
| | | Dr.Wulture (előzmény: Dr.Wulture 20.) | 2005.05.05. 11:12 |
| | | | Doktor Faragó meghalt.
Igazán nem is nagyon tudta, hogy mire számítson, hiszen néhány másodperce csak, hogy olvasta az asztalon megjelenő üzenetet, de ahogy végignézett a társaságon nem sok mindent látott az arcokon. Feltehetőleg ez a mártixnak volt köszönhető, illetve annak, hogy a jelenlévők személyi programjai nem voltak a végletekig kidolgozva. Így az érzelmek sem nagyon látszott az arcokon, Fülesről nem is beszélve. Azért a hosszan tartó csönd feltűnt neki is. Egy pillantást vetett az asztal lapjára, ahol az előbb olvasta a jelentést, és ahol azóta még több írás jelent meg. – Úgy látszik Kőszegi nagyon ki akar tenni magáért. – gondolta, aztán megköszörülte a virtuális torkát mielőtt folytatta volna mondandóját.
- Tehát mit említettem több rossz dolgot is be kell jelentenem, és ezeket gyorsan hatékonyan kell orvosolnunk. Mint említettem Dr. Faragó meghalt. Közelebbit még nem tudok mondani, de úgy tűnik, hogy a halálakor be volt csatlakozva a mátrixba. –
- Ezekek szerint éppen munkában volt? – vágott közbe Füles látszólag nem kis felháborodást keltve ezzel a viselkedésével a többiekben.
- Miért csak munkára lehet használni a mátrixot? – kérdezett vissza az eddig némán üldögélő egyik öltönyös.
Ezen már igazán meglepődött mindenki. Azt már megszokták, hogy Füles nem igazán olyan stílust képvisel, amihez ők szoktak, viszont, hogy Pethenházy Andor erre reagáljon az már korántsem volt megszokott. Úgy látszik nagyon elege lehet Fülesből ha így reagált rá, gondolták valószínűleg mindannyian, de legalábbis Dr. Kovács biztos.
- Jó lesz figyelni – jegyezte meg magában, aztán mielőtt nagyobb vita robbant volna ki, ismét megszólalt.
- Uraim!! Kérem, nincsen időnk ilyesmire, koncentráljunk a problémára. Tehát az előző téma lezárásához annyit tennék hozzá, hogy a haláleset munkaidőben, az irodájában történ. Ez ugye elég elgondolkodtató.
- Na ugye. – jött a tükörarcú Füles felől az önelégült hang, de senki sem méltatta egy szóval sem.
- Viszont amiért idekérettem önöket ilyen hirtelen az még súlyosabb probléma. Mint említettem az akciónk veszélybe került. Igen komoly veszélybe ugyanis a csapatot szállító helikopter lezuhant a fertőzött zóna felett. – A bejelentésre hasonló volt a reakció, mint Faragó halálhírére. Néma csönd ült a szobában.
- Esetleg mondana valami bővebbet is, ha kérhetnénk. – szólt Pethenházy Andor. Hangja hideg és érzelemmentes volt, nem úgy mint az előbb Füles hozzászólásakor.
- Sajnos még pontos információink nincsenek, de már dolgoznak az adatok begyűjtésén. – mondta Dr. Kovács. Tisztában volt vele, hogy ez nem túl sok információ, de legalább együtt ki tudnak találni valamit. Végül is ez egy közös vállalkozás mindenkinek megvan a saját érdeke, és a végcélért mindenkinek megéri egy kis extra erőforrást megmozdítani.
- Esetleg odaküldhetnénk egy mentőalakulatot. – vetette fel Igor Staicsev, aki eddig némán figyelte a beszélgetést. Mindenki az Ukrán társuk felé fordult, és várakozóan figyelték lesz-e további mondandója. Az Ukrán gyakorlatias ember hírében állt, általában nem sokat szokott tervezgetni mielőtt belekezd valamibe.
- Sajnos erre most nincsen lehetőségünk, arról nem is beszélve, hogy nem kívánt figyelmet vonnánk magunkra. – szólt hozzá Dr. Kovács.
- Mit tehetünk akkor? – kérdezte Pethneházy- Esetleg küldjünk oda egy másik társaságot?
- Arra most nincsen idő, mire megfelelő vadászokat találnák, már lehet, hogy régen késő lenne. – szögezte le Dr. Kovács.
- A terület figyelése megoldható, amíg meg nem találjuk a megfelelő megoldást? – hajolt előre kérdőn Igor.
- Egy pillanat, máris utána nézek. Kis türelmet kérek mindenkitől. – ezzel Dr. Kovács tudatával az asztal zöld neonbetűire koncentrált. Majd magában elmondta a kérdést.
Tudta, hogy valahol az épületben Kőszegi ott ül egy monitor előtt és várja az ő bejelentkezését.
Kőszegi várta. Ennek ellenére majdnem megállt a szíve mikor a gép hangszóróiból egy fémes hang csattant fel parancsolón.
- Azonnal nézzen utána, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy megfigyeljük az egész fertőzött területet. – hangzott kissé recsegve, de ellentmondást nem tűrően az utasítás.
- Máris uram, beküldöm a lehetőségeket. – ezzel Kőszegi a telefon felé fordult.
Dr. Kovács ismét a szobára koncentrált, és elégedettséggel töltötte el, hogy aktív párbeszéd folyik.
- Uraim nemsokára elküldik a lehetőségeket erre vonatkozólag. Önök mire jutottak? – nézet kérdőn a többiekre.
- Egyenlőre még nem sokra. – emelkedett fel székéből Igor. – de Füleki úrnak talán van egy lehetősége. Esetleg ha megtenné, hogy elmondja még egyszer. – nézett a bárpultnál álló Fülekire. Szándékosan kerülte a Füles név használatát.
- Ja igen, persze. Szóval van egy kapcsolatom, aki arrafelé szokott tevékenykedni. Esetleg megpróbálhatom elérni, persze ez pénzbe kerül, de talán megéri. – nézett végig a többieken.
- Megbízható ez a maga kapcsolata?- kérdezte nem kis gyanakvással a hangjában Pethneházy.
- Eddig még nem volt vele semmi baj, pontos és precíz. Mint egy tökéletes műszer, lényegében. – vigyorodott el magában Füleki.
Dr. Kovács tekintete előtt új feliratok jelentek meg az asztal lapján.
- Uraim a megfigyeléssel kapcsolatban jelenleg a következőt tudjuk tenni. A térség felett tartózkodik az egyik műholdunk. Ezt rá tudjuk állítani a kérdéses területre. Persze ez sem a legbiztonságosabb megoldás, ha esetleg valaki figyeli a holdjainkat könnyen gyanút foghat, de ennek kicsi az esélye.
- Véleményem szerint jónak tűnik, jelenleg mást úgy sem tehetünk. – szögezte le Igor.
- Rendben uraim, elindítjuk a megfigyelést, de csak korlátozott idő áll a rendelkezésünkre, túl sokáig nem tarthatjuk a terület felett a holdat. Füleki úr pedig, ha megtenné, hogy felveszi a kapcsolatot az említett személlyel, és amennyiben megfelel önöknek öt óra múlva lépjük kapcsolatba egymással, hogy az addig összegyűlt információkat kielemezzük és találjunk valami megoldást. – Ezzel hátat fordított a társaságnak és kisétálta az ajtón.
A többiek is távoztak a virtuális szobából, mindenki ment a dolga után.
Mikor Dr. Kovács kinyitotta a szemét ismét a jól megszokott irodáját látta. Vetett egy pillantást a hamutartóban heverő szivarcsonkra, aztán az előtte álló képernyőre. Üzenetek érkeztek. Mielőtt megnyitotta volna őket elővett az asztal fiókjából egy újabb ízletes szivart és meggyújtotta. – Így már sokkal jobb. – gondolta és megnyitotta az első üzenetet.
Füleki elégedett dőlt hátra a tolószékében. Mindig elégedett volt, ha jól mentek a dolgok. Persze ez nagyon relatív, hiszen most látszólag baj van, de ami az ő zsebét illeti most megint bővülni fog a számlája. Kinyújtóztatta karjait majd végignézett a kicsiny szobáján, majd rokkant alsótestén. – Egy hideg sör, igen ez most jó lenne. – állapította meg magában, és elindult az elektromos székével a konyha felé. Alapvetően már megszokta ezt az életformát, amióta lebénultak a lábai lényegében el sem hagyta a lakást. Mindent a mátrixon keresztül rendelt, és intézett. Igaz azelőtt a cégnél sem nagyon volt az a mozgós típus, hiszen egész munkaidejét becsatlakozva töltötte figyelve a cég mátrixját. Persze ez az életforma nem volt olcsó, hiszen állandóan minden házhoz kérni költségesebb, mint elmenni megvenni egy boltban, de a cégtől is kapott némi végkielégítést mikor, gyenge idegi állapotra hivatkozva elküldték, illetve azóta pedig sok megbízást közvetített. – Végül is ez, hogy csak közvetít sokkal jobb, mint ha saját maga intézné a munkákat. Arról meg nem is szólva, hogy így sokkal többféle megbízást el tud vállalni. Lehet, hogy dekásnak jó, de terepre nem tud menni, meg nem is akar. Jó ez így!- morfondírozott magában miközben kibontott egy hideg sört. Szerencséjére az idők során összeismerkedett annyi személlyel amennyi szükséges ahhoz, hogy jó közvetítő legyen, és mindig, szinte midig mindent el tudjon intézni. Persze minél több a kapcsolat annál több a megbízás, és evvel arányosan gyarapodik az ő kis vagyona is.
Időközben visszaért az íróasztalához, lerakta a sört és ránézett a telekomra. – No lássuk hol kószál a pokol drótozott lángja. – mondta ki félhangosan gondolatát, és közben egy mosoly jelent meg a szája szélén. Aztán beütötte a hívószámot.
Z éppen egy segédprogramján dolgozott mikor észrevette, hogy egy másik korábban elhelyezett programja adatokat küld. – Nocsak - nocsak hát mégsem szívatás. – gondolta. Már egy hete, hogy feltette arra a műholdra ezt a kis programot, és már kezdte azt hinni, hogy valaki nagyon csőbe akarja húzni.
Egy hete, amikor megbízták vele, hogy figyelje meg ezt a műholdat. Sok mindent nem mondott a megbízó, csak hogy fog majd történni valami és akkor ő tudni akar róla. Ennek már egy hete. És most valami történik. Nem tartozott a könnyű munkák közé, de ennyi pénzért vállalta a kockázatot. Kapott előlegbe ezret és naponta még háromszázat, és ha vége még ötszáz üti a markát. Szerencséjére volt annyira jó dekás, hogy túl nagy erőfeszítés nélkül tudott behatolni a műhold rendszerébe és elhelyezni ezt a kis figyelőprogramot. Lényegében a program megírásával sem kellet sokat foglakoznia, hiszen egy már meglévőt kellet csak a célnak megfelelőre alakítani. A programnak semmi más dolga nem volt, csak figyelni a műhold tevékenységét, és amint valami olyan történi, ami az eredeti programozásától eltérő jelentést küldeni neki. Most úgy néz ki, valami történik. Gyorsan becsatlakozott és bízott benne, hogy az egy hét alatt nem változtatták meg a rendszer kódjait. Szerencséje volt, semmi sem változott. Még az - az idegesítő érzés sem, ami a műholdas kapcsolat miatt keletkezett benne. Lassú nagyon lassú, és ezt utálta, kiszolgáltatottnak érezte magát. Persze ez másokra is vonatkozik, kivéve a rendszerben működő jegekre, de nagyon bízott benne, hogy most sem fog semmi történni, ami aktiválná őket.
A műholdban zajlott az „élet” adatok jöttek mentek, ellenőrző rutinok futottak és eddig inaktív rendszerek léptek életbe. Megfigyelő rendszerek aktiválódtak, és a műhold pályája változott, az adatokból |
| | | | | |
| | | Dr.Wulture (előzmény: Dr.Wulture 10.) | 2005.04.26. 16:00 |
| | | | Sötétség, mennyire utálja ezt a furcsa bizsergő érzést. Aztán világosság, és képek, igaz tudta, hogy a valóságban ki sem nyitotta a szemét, de itt a mátrixban minden másképpen működik. Ahhoz hogy az agya érzékelje a környezet nyújtotta látványt nem kell nyitva lennie a szemének. A csatlakozón keresztül közvetlen érkeznek a jelek az agyába.
- Számok, csak számok - gondolta még egyszer magában Doktor Kovács mielőtt körülpillantott volna.
Először magát mérte végig, az elegáns öltönyét, fényes cipőjét. Minden rendben volt. Lehetett volna itt másképpen is? Nem! Itt mindig minden rendben van!
- Csak számok- gondolta aztán megmozdította virtuális kezét, mintha csak egy kis szöszt akarna lesöpörni a zakójáról, majd körülnézett.
A szoba a szokásos látványt nyújtotta. Egyszerű fehér matt falak, semmi díszítés, az egyik fal mellet pedig egy selyemfényű fekete bárpult állt, előtte két párnázott bárszék.
- Micsoda fölösleges dolog, egy virtuális trében egy virtuális bár! – morfondírozott magában, az ilyen céltalan dolgokat soha nem tudta megszokni.
A szoba nagy részét középen pedig egy nagy kerek krómosan csillogó asztal foglalta el, melynek lapja valószínűleg „fémből” készült és feketén csillogott. Az asztal körül négy szék volt elhelyezve. És Dr. Kovács mögött, egy ajtó. Egy ajtó, ami a külvilágot, a valós a világot jelentette. Ez volt az elérési pontja ennek a helynek, ezen át érkeztek a szobában várakozók.
Mikor Dr. Kovács belépett a már mindenki itt volt, és most várakozóan tekintettek rá. Szerencsére a jelenlévők nem törekedtek arra, hogy a személyi programjuk valami nagyon önkifejező egyedi kép legyen. Sablonosak egyszerűek, de igen jól programozottak voltak a helységben várakozók ikonjai.
Mindenki hasonló öltönyös jelenség volt, semmitmondó arckifejezéssel, egyiküket leszámítva. Füleki Zsolt más néven Füles. Ő számított kivételnek, illetve az arca, vagyis annak hiánya. Ugyanis az arca helyén csak egy csillogó, tükröződő felület volt, midenféle érzelem, és mimika nélkül. Valószínűleg ez mindenkit nagyon idegesített, de mindenki tisztában volt vele, hogy a seftes Fülesnek ez a hóbortja, így hát szóra sem méltatták a különc jelenséget.
- Üdvözlöm önöket, és köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltak a hívásomra. Ennek kifejezetten örülök, mert az ügy nem tűr halasztást és a problémát megoldani közös érdekünk! - kezdte mondandóját Dr. Kovács.
Minden jelenlévő felé fordult, és várta a folytatást, hogy kiderüljön miért is kellet nekik ilyen sürgősen idejönniük. Dr. Kovács gyanította, hogy rajta kívül esetleg még mások sem kedvelik túlzottan ezt a virtuális világot. Tudomása szerint mindenki inkább amolyan gyakorlati ember volt. Kivéve persze a seftes. Láthatólag ő nagyon jól érezte magát. Még az a tény sem zavarta, hogy a bárpultnál kitöltött ital is csak illúzió, legalábbis ami az anyagát illeti.
- Nos uraim a helyzet a következő, a projektünk veszélybe került. – Mondandóját az asztal lapján előtűnő nenozöld felirat akasztotta meg. Pillanatnyi meglepetés után döbbent rá, hogy mi is lát. Egy üzenet betűi váltak láthatóvá, valószínűleg ebből a szögből csak az ő számára. Az üzenetet Kőszegi küldte ahogyan kérte, és tájékoztatta arról, hogy Doktor Faragó miért is maradt távol.
Uraim most kaptam a hírt, hogy több rossz dolgot is kell önökkel közölnöm. Most értesítettek, hogy Doktor Faragó meghalt. |
| | | | | |
| | | Dr.Wulture (előzmény: Dr.Wulture 6.) | 2005.04.20. 09:50 |
| | | | Miért van az, hogy soha semmi nem megy simán? Vajon egy csöves az út szélén is szembesül ilyen kellemetlen dolgokkal?
Miközben ezen morfondírozott bejövő hívást jelzett a telecomja.
A szivar még parázslott a kezében, bár már a végéhez közeledett. Egy pillanatig tűnődve nézte, aztán egy lendületes mozdulattal elnyomta a keze mellet álló egyszerű vonalvezetéssel készült márvány hamutartóban.
- Most egy ideig úgy sem lesz lehetőségem beleszívni. – gondolta magában, miközben fogadta a bejövő hívást.
- Doktor Kovács – jelent meg a képernyőn Kőszegi ideges arca. – A mátrix konferencia létrejött, csak önre várnak uram.
- Remek Kőszegi, akkor hát kezdjük. – hangja egyhangú mély mormolás volt csupán.
Nem szerette a mátrixot, de muszáj volt használnia néha. Valahogy nem tudott megbékélni avval az illúzióvilággal, amit ott látott. Igaz tudta, hogy mindez, csak kő kemény matematika, de akkor is. Jobb szerette a kézzel fogható dolgokat, mit például a szivar, vagy a ceruza.
Keze lassan indult az asztallapba épített csatlakozó felé, de a mozdulatát félbeszakította Kőszegi szánalmasnak hangzó nyöszörgése.
-ööö uram, volna még valami.
-Tessék? – Hangja ingerültségről árulkodott. – Ha van még valami mondanivalója, akkor mondja, de ne rabolja az időmet!
Kőszegi arcát nézve attól tartott, hogy az mindjárt elsírja magát a vonal túlsó végén.
-Uram Doktort Faragót nem tudtuk elérni, többszöri próbálkozásra sem.
Egy pillanatra becsukta a szemét és belül rettegve várta a rázúduló haragot. Várakozása ellenére nem történ semmi. Pár másodperc telt csal el a kijelző szerint mikor Doktor Kovács megszólalt. Hangja kimért és fagyos volt.
-Akkor próbálkozzanak folyamatosan! És amint sikerült elérni jelezzék felém!
Ezzel meg sem várva Kőszegi reakcióját bontotta a vonalat. Majd idegesen megragadta a mártixba vezető csatlakozó végét, még egy szusszanás. Aztán bedugta a halántékába épített aljzatba.
-Már megint ez az átkozott érzés, aztán minden elsötétült. |
| | | | | |
| | | | | | A telecom kijelzője hal csipogás kíséretében felvillant. Bejövő hívás érkezett.
Lassan egy szivart tartó kéz nyúlt a hívást fogadó gomb felé, majd határozott mozdulattal megnyomta.
-Doktor Kovács! Elnézést, ha alkalmatlan időben zavarom, de gondoltam erről tudnia kéne.
-Mi az ami ennyire fontos Kőszegi?? – kérdezte egy mély kissé rekedtes hang hűvös nyugalommal, miközben a szivart forgatta ujjai között.
-Nos uram a megfigyelt helikopter eltűnt a radarról!- hallatszott a vonal túlsó feléről érkező kissé ideges válasz.
A szivar már nem forgott tovább az ujjak között, mintha ideges remegés futott volna végig rajta.
– Mikor történ??- jött a hideg és egyszerű kérdés, mintha csak a szivar kérdezné, enyhén megbillent.
-Pár perce érzékeltük uram. Kívánja, hogy közbeavatkozzunk?- Kőszegi homlokán megjelentek az első izzadságcseppek. Nem szerette, ha valami baj történik, és nem szerette, ha ezt a bajt neki kell közölni Doktor Kováccsal.
-Nem! Még nem. Hozzon össze egy konferenciát a mátrixban az érintettekkel. Tíz percet kap rá. – A hang határozott és ellentmondást nem tűrő volt. Szinte korbácsként csapott Kőszegi gondoktól gyötört agyára.
-Igenis uram! Tíz perc! – ezzel megszakította a vonalat. Úgy érezte magát mintha most szállt volna ki egy hullámvasútból. A gyomra felkavarodott, és szédült. Tíz perc és azokat kell felhívni akiktől mindig is tartott.
-Öreg vagyok é már ehhez. – gondolta, és közben elindult, hogy felvegye a kapcsolatot az érintettekkel. |
| | | | | |
| | | Dr.Wulture (előzmény: mmlado 142.) | 2004.10.22. 16:06 |
| | | | Tisztelet mindenkinek!
mmlado!
Alapvetően lehet az ilyen jellegű kibert kombinálva használni.
SZVSZ:
Az más kérdés, hogy az általad említett példánál maradjunk, hogy ezek hogyan is működnek!
Mert ugye az egy dolog, hogy a szembe épített nagyító közelebb hozza a célpontott, de attól még a valós hőkibocsájtása nem kerül közelebb.
Mesterlövész:
Semmi esetre sem dobhat kitérést, hiszen meglepetésből kapja az áldást  ) Persze, csak ha meglepték, és ugye ilyen messziről miért ne??
Hacsak nincsen hatodik érzéke )
Tisztán dobhat egy TESTET és kész. |
| | | | | |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
