| | | | Fórum - Garret utolsó 30 hozzászólása | | | | | |
| | | | | | A csapos csak úgy kutyafuttában méri végig az új régieket, vagy a régi újakat, aztán teljesíti csaposi kötelezettségeit, és bőven méri az ételt-italt.
*** Bocsi, csak a munka és egyéb elfoglaltságok (pl. asszony  ) miatt nagyon ritkán tudok feljönni a fórumra. Megpróbálok olyan gyakran írni, amilyen gyakran csak tudok!*** |
| | | | | |
| | | | | | Garret a bent lévő embereket és egyebeket figyelve inkább közelebb húzza magához bárdját, majd pár rendelés teljesítése után gondolataiba mélyed.
"Minden van ebben a fogadóban már, ember, törpe, elf - gonosz is meg jó is -, barbár, mágus, bárd, tolvaj, cuppogó zöld trutyi, döglött drúnagor...de egyetlen kellemes kinézetű fehérnépt sem látok... ó, ha belépne az ajtón egy tatőtől talpig vértbe öltözött harcias amazon - persze a megfelelő helyeken vékony láncréteg fedné a durva acél helyett -, vagy egy törékeny, ámde szembetűnő mértékekkel rendelkező parasztasszony, vagy kalandozónő... hiába, a magány sokfelé viszi a gondolatokat..." - s közben csendesen törölgeti tovább a poharakat. |
| | | | | |
| | | | | | Nem elég, hogy a fogadó már zsúfolásig megtelt mindenféle lényekkel, ninjákkal, törpékkel, öregekkel, fiatalokkal, a vendégek furcsa bizsergést éreznek a tarkójukon, mintha egy szellem járna-kelne közöttük. Mikor már a töbség a fegyvere után nyúlkál rosszat sejtve, a pult felől tompa zúgás hallatszik. A bent lévők egy emberként fordulnak a söntés felé, és döbbenten konstatálják, hogy az eddig hallgatag kocsmáros furcsa rángásba kezd. Kicsivel később a taverna tulaja megnyugszik, megrázza a fejét, mint aki most ébredt valamiféle varázsálomból, majd szórakozottan ennyit kérdez:
- Hinnye, hát itt meg mi a poshadt lebernyeges evaporőr háj történt? |
| | | | | |
| | | | | | A kocsmáros megunva a benti pangást, térül-fordul, és egy széles fatáblát szögez ki a taverna ajtajára:
"SERFŐZŐ VERSENY
Jelentkezni helyben."
Majd nekilát átrendezni a fogadót: az asztalokat és székeket széttolja a kocsma két végébe, hogy középre be tudja állítani a sörfőző üstöket. Miután elkészült, elégedetten szemléli művét, és bevetődik a pult mögé. |
| | | | | |
| | | | | | A kocsmáros hosszan néz a fogadó ajtajára.
"Két vendéggel kevesebb a tavernának, két hőssel több a világnak." - gondolja magában, majd kesernyésen elmosolyodik. Nekilát a kocsma felmosásához és felsöpréséhez, mert kissé poros már a hely. |
| | | | | |
| | | | | | Csőmáz!
Gödöllői vagyok én is, Arany János utcai, Líceumos érettségiző, viszont nem HKK-s vagyok hanem KGK-s meg szerepjátékos Najó, nem levegőt rontani jöttem be, csak korábban beszéltetek asztali szerepjátékról is, és jó lenne egy olyan partit is összedobni, nem? Én spec Shadowrunban és Forgotten Realmsben vagyok benne. Illetve FR-ben még nem annyira. Roktinával mi lett? |
| | | | | |
| | | | | | Garret csodálkozva kel fel a padlóról, ahova uszkve 3 hónapja esett. Bár emlékszik rá homályosan, hogy mindenkit kiszolgált, sört adott, ételt főzött, meghallgatta Denisát a buliról, de valami nem volt rendben... olyan érzés volt, mintha a lelke valahol máshol lett volna... messzi tájakon, ahol nem a kard és a mágia az úr, hanem a könyvek, tanítómesterek, vizsgák... egy ismeretlen szó is eszébe jut a kocsmárosnak: "érettségi".
- Hinnye, a fene se tudja mi van velem - dünnyögi magának. - Csak azt nem értem, mért pont a padlón aludtam 3 hónapig? - még tovább is mormog magában, de közben hátramegy a konyhába egy tál mákrózsa-pitét készíteni. |
| | | | | |
| | | | | | | Garret egy kurta fejiccentéssel köszön az újonnan érkezett férfiaknak, majd hátramegy a konyhába, hogy a bulihoz ennivalót készítsen. |
| | | | | |
| | | | | | | Garret bólint, majd szótlanul hátramegy borért, és kitölti a nőnek a kért italt. |
| | | | | |
| | | | | | Garret elszégyelli magát a nő szavai után:
- Illetlenség volt így beszélni a testvéredről, elnézésedet kérem érte! - majd Denisa jöttére felderül az arca, és vidáman odaint neki:
- Hé, kedvenc barbárnőm! Csak szeretném megköszönni, hogy olyan derekasan helytálltál odakint, és kijavítottad a hmm... hibámat! Tartozom Neked! - majd a kérdésre válaszolva hozzáteszi - Én aztán nem láttam semmilyen síkivadékokat, azt se tudtam, hogy ilyen vendégeim is vannak... bár, nem nagyon volt időm körülnézni se a csata előtt, se utána. |
| | | | | |
| | | | | | A kocsmáros a fejét rázza.
- Igazából nem hiszem, hogy az igazi nevét árulta el nekem...már amikor nem volt tele a szája és tudott beszélni - nevet fel Garret huncutul - Nade komolyra fordítva a szót: Alyssa. |
| | | | | |
| | | | | | Garret körültekint, hátha megtalálja a kérdezőt, de mivel nem találja, mindenkinek mondja:
- Azt nem lehet leírni...gyönyőrűséges volt...fekete haj, ében szemek, hamvas bőr, karcsú test...kár, hogy kettészeltem... - aztán az orkhoz fordul - Édes barátom, megmenekültem egy egész káoszhorda elől, három bordám eltörött, telelyuggatták az ülepem nyílvesszőkkel, és ezek után egy ork némber karjaiban leljen a halál? - azán nagyot húz az italából. |
| | | | | |
| | | | | | Garret, miután csodásan meggyógyult, megtapogatja magát, hogy valóban mindene a helyén van-e, aztán körülnéz a fogadójában, ahol már elég régóta nem tartózkodott. Rex kérdő tekintetét látva sóhajt egyet:
- Ez egy eléggé hosszú történet, és nem akarok senkit sem untatni a taglalásával...de ha már belekezdtem, egy részét legalább elmesélem... - itt elhallgat, néhányan, akik most értek vissza, kiváncsian leülnek egy-egy székre. Mikor már mindenki azt kezdi hinni, hogy Garret meggondolta magát, és mégsem mond semmit, a csapos réveteg hangon szólal meg:
- Azzal kezdődött minden, hogy járkáltam az erdőben, és szokás szerint leöltem az utamba eső szörnyeket. Nem valami romantikus hagyomány, de tökéletesen ki lehet ereszteni vele a gőzt. Már visszafelé akartam indulni, amikor megláttam azt a lányt - a fogadós szeme összeszűkül, az arcán látszódik, hogy élekben újra az erdőben vadászik - Az ördögbe is! Gyönyörű volt, és tudjátok, hogy mennyire odáig vagyok a szép nőkért...ha szerencsém van, ők is értem. Nade...elindultam utána a vadon mélyére. Nem akarok senkit lefárasztani azzal, hogy elmondom, mi történt, miután utolértem, bár kétségtelenül ez volt életem egyik legkellemesebb emléke...egy-két hét után már majd' elfelejtettem járni is - a csapos itt megereszt egy büszke mosolyt, majd elkomorodik - De a fogadó nem hiányzott nekem...nem értettem, hogy miért...ma már tudom, hogy bűbáj áldozata lettem, de akkor csak a kéjes éjszakák érdekeltek. A következő emlékképem, hogy valami mágusfélét kísérek egy barlangrendszerbe, oldalamon a lánnyal. Furcsa módon itt már teljesen tudatomnál voltam, de kíváncsi voltam a fejleményekre. Szólni akartam a mágusnak, hogy valami megmozdult mellette, de fittyet hányt a figyelmeztetésre. Később persze az a valami leszelte a fejét - ennél a résznél páran megmozdulnak, némelyek pedig a nyakukat kezdik féltőn dörzsölni.
- Ami ezután jött, az maga volt a pokol. A mágus teste ezernyi színben kezdett pompázni, majd elfeketedett, elsorvadt, és szétmállott, helyén csak egy kis imakönyv maradt. Mellettem a lány gonosz mosollyal kinyitotta a könyvet...én pedig... - itt kicsit elakad a szava, de aztán folytatja - hátulról kettészeltem a bárdommal. Nem tudom mi ütött akkor belém, de éreztem, hogy ősi gonosz áll előttem, és meg kell semmisítsem...sikerült...de a könyv nyitva maradt, és egyre nagyobb szél kavargott a barlangban. Jobbnak láttam, ha menekülőre fogom a dolgot, és egy idő után rettentő sikolyokat és ordításokat hallottam, egyre többet és többet. Azt hittem, ott menten összecsinálom magam. Fohászkodtam magamban, megígértem a szerelem istennőjének, hogy ha innen kihoz élve, akár még egy ork nővel is hálok, cserébe az életemért...kicsit elhamarkodott döntés volt...de ez egy másik történet...Amikor a barlang szájához értem, akkor ért az első nyílvessző. Elsötétült előttem a világ, a övetkező emlék, hogy futok a Preyr-síkságon keresztül, egyetlen cél lebeg a szemem előtt: elérni a fogadót. Hátamban akkor már mind a három nyílvessző benne volt, még most sem értem, hogyan bírtam futni. Néha ugyan bevillantak homályos emlékképek, hogy küzdök pár pokolfajzattal, de ezt sem tudom hova tenni. Két napi menekülés után, pár órás pihenéssel (ugyanis kissé lemaradt valami miatt az üldöző sereg), megpillantottam a város falait, és megújult erővel rohantam errefelé. Mögöttem a had egyre csak duzzadt...a többit már ti is kitalálhatjátok -ezzel feláll, önt egy kis koboldütőt magának, majd jóízűen kortyol az italból. |
| | | | | |
| | | | | | | Garret körülnéz, és megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza, hogy a káosz véget ért. A közelből s a távolból egyaránt sírás, s kétségbeesett jajongások hallhatóak, a széttépett szörnyek s emberek maradványai egyaránt bűzölögnek a romos főtéren. A fogadós, amikor meghallja a driád hangját, odakapja a fejét, majd ernyedten hullik a mellette álló ork lábai elé...hiába, nem tesz jót az egészségnek, ha pár nyílvesszővel, és egy-két törött bordával az ember kilométereket fut, majd még egy órácskát csatázik is... |
| | | | | |
| | | | | | *Sorry, Rex, félreolvastam Még egyszer bocccccs*
A kocsmáros, mint egy felbőszült vadállat ront be a kápolna hűs termébe, mely a kinti halál és ordítozás ellenére csupa béke, megnyugvás. A kicsapódó ajtókra a kórus abbahagyja az éneklést, és egy pap siet Garret elébe:
- Mi tö...
- Nem érünk rá fecsegni, hozzon egy kis szenteltvizet! - förmed nyersen a barátra a fogadós.
- Mégis menny...
- Mittudomén, pakoljon össze amennyit tud, tőlem akár hordóval is hozhatja a hátán, csak gyorsan, ha élni akar, az istenek trónjára!
A pap némi mormogás közepette, eltűnik a sekrestyében, majd pár perc elteltével egy hatalmas hordót gurigat ki az ajtón, csoda, hogy egyáltalán kifér rajta. A fogadós elképedve nézi a mutatványt, aztán csak legyint, és kirohan a csatatérre.
- Valaki jöjjön már, az istenek kétmérföldes szakállára! |
| | | | | |
| | | | | | Garret bólint a druidának.
- Rendben, de amíg elmegyek, vigyázz magadra! - azzal eltűnik a tömegben, bár az eltűnés nem a legmegfelelőbb szó erre, hisz' amerre jár, kisebb csapást vág magának. Ennek ellenére a szörnyek csak jönnek a jóég tudja honnan. Bő 10 perc alatt el is ér Denisa mellé, és a körülötte hadakozó ellenségek és barátok gyűrűjébe.
- Den, told a bájos feneked Rexhez - itt lesújt egy erdei trutymóra - és tartsátok a - itt még egy ocsmány teremtményt küzd le, bár a válla megsérül - A szentségit! - szitkozódik, aztán befejezi előbbi gondolatát - Tartsátok a frontot! |
| | | | | |
| | | | | | A kocsmáros, meglátva a nem annyira bíztató ellenfeleket, gyorsan arrafelé tekint, amerről a barbárnő hangja jött hozzá, és a csatazajt túlharsogva válaszol:
- Szivi, égek a vágytól, hogy elmeséljem a történetet, de... - közben lecsap egy kis gibberlinget - most valahogy nem érek rá, ugye megérted? - aztán elereszt egy igazi mosolyt talán egy hónapja először.
- Hé, Rex - súgja az elfnek - valami ötlet? |
| | | | | |
| | | | | | | A fogadós megkönnyebbülten nyugtázza, hogy ha Denisa nem is, de páran már elindultak a kápolna felé. A taktika szerint a sereg hátába férkőzve két oldalról kellene megszüntetni a káosz forrását: egy picike imakönyvet...a baj csak az, hogy a könyv bezárásához egy erős női kézre van szükség...legalábbis így tartja a fáma, és mivel részint Garret a támadás egyik kiváltója, még egyet már nem szeretne hibázni, ezért kiáltott Denisa után. Egyelőre azonban eltereli ezeket a gondolatokat, először el kéne jutni a könyvig. Csatabárdjával folyamatosan kétméteres ösvényt csap magának és Rexnek, s bár elég lassan haladnak, megnyugtatja a tudat, hogy a csapat másik fele sem lépegethet gyorsabban. |
| | | | | |
| | | | | | Garret szenvedései ellenére megereszt egy félmosolyt, amikor látja, hogyan irtja Rex a jónépet. Lassan elérik a piacteret, és még több szörny omlik a nyakukba. A kocsmáros meglepően jól vagdalja az ocsmányságokat a körülményekhez képest, közben körülnéz, majd a kápolna felé tekint, és odaüvölt Rex-nek:
- Hol a fészkes francban van Denisa? |
| | | | | |
| | | | | | A kocsmáros, látva a démon harci kedvét, újult erővel löki el magát az asztaltól, szinte nem látszik az arcán, hogy érezné a három nyílvesszőt...végignéz a fogadóban tolongó vendégeken, láthatóan keres valakit...miután nem találta meg a keresett személyt, egy lesújtó pillantással jutalmazza meg a nyúlszívű Rex-et, aztán hangosan ennyit közöl a néppel:
- Denisa, akárhol is vagy, vezess egy csapatot a kápolnához...el kell jutnunk a sereg déli részéhez. A piactérre megyek... - azzal mogorván kisántikál az ajtón, meg sem várva, hogy követi-e valaki, vagy sem. Korábbi vidám, derűs hangulata még foszlányokban sem észlelhető rajta. |
| | | | | |
| | | | | | Aztán mindannyian megérzik, akik a fogadóban vannak, hogy valami nagyon-nagyon nincs rendben...A síkivadék lapos pillantásokat vet az orkra, aki pedig gyanúsan pislog a fogadó ajtajára - ugyanúgy, mint a többi "lakos". Nyugtalanul fészkelődnek mindnyájan, az eddig oly hangulatos, vidám duruzsolásból halálos csend válik. Páran a kardjuk, tőrjük, buzogányuk felé nyúlnak - kinek mi jut a kezébe. Kis idő elteltével nagyon halk moraj hallatszik a fogadón kívülről, ami fokozatosan erősödik. Mintha ezer és ezer pata dobogása lenne...a morajba néhol már emberi és kevésbé emberi kiáltások vegyülnek bele, edények csörömpölése, deszkák roppanása. A robaj már-már kezd elviselhetetlen lenni, amikor kivágódik az ajtó, és a több sebből vérző kocsmáros ront be rajta. Megkapaszkodik a legelső asztalban, teste görnyedt, mint aki folyamatos kínokat él át. Kissé oldalra fordul, így mindenki számára világos lesz, mi lelte a fogadóst: hátából három, míves nyílvessző áll ki. Állát dacosan felszegi a szenvedés ellenére is, és kicsit ügyetlenül bár, de megforgatja kezében fegyverét, majd zihálva, szinte utolsó erejével kiált a megdöbbent vendégeknek:
- Küldjük őket vissza a pokolba! - majd féltérdre rogy.
A benti nép összenéz, valaki szólni próbál, de az elviselhetetlen zajtól nem értik, mit mond a másik. Aztán az egyik vendég kinéz az ajtón, majd sorban utána mások is kilesnek, csak hogy földbe gyökerezzen a lábuk. A város főterén, és szanaszét a mellékutcákban irdatlan tömeg harcol. Néhol fel lehet ismerni a városi helyőrség kék palástjait, de elenyésző számban az ellenfélhez képest, amik között minden megtalálható: félig rodhadt zombi csákánnyal, csontváz fekete ló hátán, élőholt mágusok, különféle erdei szörnyek és kevésbé csúnya teremtmények - például kisebb koboldok, megvadult törpék. |
| | | | | |
| | | | | | Igaza van az eggyel előttem szólónak, itt nem lesz semmi fejlesztés, hisz' ez pont egy olyan alap, amire ha még rátennének egy kicsit, az már a TF vagy az ŐV kárára menne. Aki többet szeretne játszani, válasszon e kettő közül (én a TF-et jobban szeretem, bár már nem játszom, mert édesanyám roppant kedves módon kidobta az összes fordulómat, a jelszavamat és a számlaszámomat pedig elfelejtettem, úgyhogy még karit se tok törölni ). Lehet, hogy fizetős (és egyáltalán nem drága maga a játék, az összeget csak az idétlen magas postai árak nyomják felfele), de minden olyan fejlesztés megvan benne, amit itt felhoztatok.
Huh, kicsit bő lére eresztettem magam, sorry |
| | | | | |
| | | Garret (előzmény: rejo 732.) | 2005.08.30. 13:16 |
| | | | Garret épphogy ellép a bevágódó ajtó elöl, amit az előtte érkező vendég csapott be. Vár pár másodpercet, aztán belép a fogadójába.
- Üdvözlök mindenkit, aki még él, nincs elátkozva, vagy nem hever darabokban valahol! Egy kis szünetet tartottam kalandozó életmódomban, meglátogattam Scythea rejtett földjét, ahol gyönyörő nők élnek teljes összhangban, és csak nagyritkán látnak arrafelé férfit... - szeme egy pillanatra elmereng, szája mosolyra húzódik, aztán hirtelen megrázza a fejét - Na, de nem szeretnék senkit untatni utam részleteivel, inkább rendbehozom a kocsmát! - azzal bebattyog a pult mögé, ledobja táskáit, és nekiáll letörölgetni a pókhálót a pultról és a hordókról. |
| | | | | |
| | | | | | | *** Igazán nem szeretném senki kedvét szegni az íráshoz, vagy valami hasonló, tehát nem támadásként mondom, de ezt a topicot kocsmaként hoztam létre, ergó a témája/helyszíne ez a kocsma és az a körüli terület. Nem baj ha születik egy-két "elmentünk ide-oda kalandozni" típusú hozzászólás, de ne legyen belőle rendszer, oks? *** |
| | | | | |
| | | | | | Garret elgondolkodva törölgeti a pultot és a poharakat.
"Hova lettek az emberek? Csak nem maradtam le valamiröl?" - majd gondolkozni kezd, hogy milyen szép párbajt is vívtak DoF-fal az arénában. |
| | | | | |
| | | | | | Garret rákacsint Denisára:
- Ó, az biztosan az egyik mágikus ajándékom lehetett...ez egy hosszú történet, de a lényeg, hogy a jutalmam egy ilyen mágikus lény volt, ami segít nekem amiben csak tud...úgy látszik, azt gondolta, hogy így tud segíteni. |
| | | | | |
| | | | | | Garret hangosan kicsapja az ajtót, aztán felemeli két utazóládáját és bebattyog a kocsmába.
- Elnézést mindenkitől, aki az utóbbi időben hiányolt - közben szemével Denisát keresi - de nyaralni voltam részint. Remélem, most már több időt tölthetek közetetek, barátaim! - ezzel ledobja a ládákat a pult elé, azokból pedig némi szennyes ruha és megkopott páncélzat kíséretében aranykoronák, jogarok, pénzérmék, és kis szobrocskák hullanak a földre. A kérdő tekinteteket látva Garret kissé lesüti a szemét:
- Na, hát...tartalmas nyaralás volt... |
| | | | | |
| | | | | | Garret kicsit tépetten, kicsit ziláltan jön be a fogadóba, de arcán csalhatatlanul a büszkeség vigyora ül. Ezt a vigyort nagy valószínűség szerint a fogadós hóna alatt pihenő kisebb fekete sárkány feje okozhatja, amit a tulaj rögvest ki is akaszt egy Sárkányvérrel teli hordó fölé, majd a művelet után elégedetten szemléli a trófeát.
- Nem is olyan kicsi, nem is olyan nagy, de az enyém! - veregeti mellbe magát Garret, azzal leül kicsit a pult mögé, hogy pihenjen valamicskét. |
| | | | | |
| | | | | | Garret épp a szanaszét tört asztalokat rámolja egy kupacba, amikor valami fényeset pillant meg az egyik deszkahalom alatt.
- Ez meg mi a szilmillköpet? - kérdezi költőien, majd kiemeli a romok közt heverő tárgyat, ami nem más, mint egy kis pénzérme - Hé, fiúk-lányok! - szól hátra a többi vendégnek - Tudja valaki, mit jelent az a szöveg, hogy "Ruina gihmodor ela cummathrax" ? |
| | | | | |
| | | | | | | *** Igen, korábban Thrillionoztam Most már inkább hébe-hóba *** |
| | | | | |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
