| | | | | Fórum - Zozo82 utolsó 14 hozzászólása | | | | | |
| | | | | |  xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
Az északiak egytől-egyig elestek a hágóban. A Horrák is szenvedtek veszteségeket, de Rion nem tudott fél tucat halott Horra harcosnál többet összeszámolni. Szinte mindnyájan viseltek íjat, de senki sem hordott egyenes kardot vagy pallost, csak lándzsákat és szablyákat, görbe kardokat látott. A kidőlt fát már korábban kivágták és a kötelékek elpattanása volt a puffanás amit a csata előtt hallottak. A Horrák megtisztították az utat és felderítőket küldtek szét az erdőbe. A holttesteket eltüntették, de Rionék nem maradtak a csapattal. Lefegyverezték őket és pár tucat Horra kíséretével hajnalban az erdő belseje felé vezették őket. Nem úton haladtak, de mégis használt ösvényeken, csapásokon jutottak egyre beljebb az erdőben.
-Mit keresnek itt az északiak? - kérdezte Rion társaihoz címezve, de a lándzsás előbb válaszolt.
-Talán azt amit ti is kerestek. De a völgy szívében nincsen kard. A völgy szívében nincsen fegyver, nincsen pusztítás. Ezek a katonák pusztítani jöttek ide. Mágusaik bűzlenek a szennytől amiből táplálkoznak.
-Miért támadták meg a Horrákat? - kérdezte Trakul
-Csak ti neveztek bennünket Horráknak ami őrzőt jelent. Mi Magioroknak nevezzük megunkat, de mivel valóban őrök vagyunk hát hívjatok bennünket úgy. A katonák a semmiből jöttek akárcsak ti. Harcban állunk velük az egész völgyben. A világ szívét keresik, de nincs szemük hozzá, hogy meglássák és nincs fülük hozzá, hogy meghallják lüktetését. Érzem, hogy ti igazat beszéltek, de amit mondtok annak mégsincs értelme. Elvezetünk benneteket a vezéreinkhez, s ők majd határoznak sorsotokról.
Többet nem szóltak egymáshoz. Délben megálltak egy tisztáson és ettek. Kiszárított húst és kenyeret osztottak szét. Trakul, Leen és Rion is kapott amit hálásan elfogadtak és jóízűen megettek. Evés után szinte azonnal tovább indultak. Szürkületre kiértek az erdőből és széles füves pusztaság került a szemük elé. Alig száz méterre az erdő határától egy tucat lovat őrzött pár Horra egy tábortűz mellett. Ahogy meglátták a közeledőket eléjük siettek, és tenyerük feltartásával üdvözölték egymást. Megütődve, bizalmatlanul méregették az idegen utazókat. Rövidesen előhoztak nyolc lovat és nyilvánvalóvá vált, hogy öt Horra kíséretében lóháton kell megtenniük a hátralévő utat. Az indulás előtt a lándzsás Trakul mellé léptetett a lovával.
-Az én nevem Lazol. - kezdte a Horra határozottan - Kövessetek engem és ne próbáljatok megszökni.
A Horrák bámulatos ügyességgel ülték meg alacsony termetű lovaikat. Hamarosan vágtában szelték már a végtelennek tűnő síkságot. Már majdnem sötét volt amikor a horizonton feltűntek a Horra tábor fényei. Számtalan sátor fehérlett és tábortűz lobogott a távolban. Lazol és csapata megállás nélkül vágott át a táboron egyenesen a vezéri sátorig. A sátor mellett testőrség állt. Furcsa volt ez az ismeretlen sokadalom. Szürke bőrükkel, sárgálló szemükkel. Röviden határozottan váltottak szót egymással. Lazol bevezette őket a sátorba ahol féltucat másik Horra ült nemes tartásban egy asztal körül. Valószínűleg tanácskozást tarthattak. Néhányan felálltak és Lazollal eggyütt elhagyták a sátrat. Három Horra maradt bent. Egyikük meglehetősen idősnek festett, Haja ősz, szakálla szintén. Aranyozott, dízses ruhát viselt és az asztal amit korábban körülültek látszólag szintén aranyból volt. Társai fiatalabbak voltak, de ruházatuk hasonlóan díszes.
-Lazul elmondta, hogy nyugatról jöttetek, ugyanakkor messzi földről is ami nem nyugatra van. A völgy szívét keresitek, egy kardot ami nincs a völgyben. És elmondta, hogy végig igazat szóltatok. Küzdöttetek az oldalunkon, ezért lehetőséget adunk, hogy újabb igaz szavakkal megmagyarázzátok jöttötök értelmét.
-Mi Belior szabad városának vezetői vagyunk. - kezdte Trakul főtanácsosi magabiztosságának teljes fénylben - Városunkat és országunkat megtámadta Krull, a fekete király.
-Ismeretlen előttünk ez a város. Innen nyugatra nincs ilyen nevű város, de Lazol nem tévedett tényleg igazat beszéltek. Aki az igaz úton jár az előtt nem maradhat rejtve hátsó szándék. Most azt mondjátok el hogyan jutottatok országunk földjére észrevétlenül?
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
-Az én nevem Rion'd Arden - kezdte Rion lassan - a társaim Trakul Travion és Leen Daboor. Belior városának vezetői vagyunk.
-Belior... - kezdte a lándzsás kétkedve - nem ismerem ezt a nevet. De a ruházatotok alapján talán igazat is mondhattok.
Rion végignézett saját magán. A tanácsban viselt díszes aranyozott felöltő volt rajta, díszes őv és kardtok, míves csizma és nadrág. Társai még előkelőbben festettek. Különösen Travion viselt sok aranyozást lévén Belior tanácsának feje.
-Mit kerestek itt, és hogyan jutottatok a Bala tó közelébe. Nyugatról érkeztetek. Figyeltünk benneteket.
Rion elméjén gyorsan futott végig a két korábban megölt Horra gondolata, akik rájuk támadtak. Kérdőn kereste Leen arcát aki alig észrevehetően intett nemet fejével.
-Nyugatról jöttünk - vette át a szót Leen - de a harcos csendre intette.
-Az ottani törzsek megöltek volna. Idegen nem léphet az országunkba.
-Messzi földről érkeztünk, ezeknek az urától űzetve - szólt Trakul kemény hangon, és meglökte lábával az egyik északi holttestét.
-A Hajnal völgyének szívét keressük - folytatta Leen.
-Egy élő kardot - vágott közbe Rion.
-Elég! - kiáltott a lándzsás - Velünk jöttök a táborba.
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
Rion biztos volt benne, hogy a Horra látja őt, de az mégis visszafordította tekintetét a mélyben közeledő csapat felé. Rion egy ideig még vizslatta a guggoló alakot. Testét könnyű ruha fedte és jobbkezében tartott hosszú lándzsájára támaszkodott. Hátáról hosszú íj és tegez kandikált ki. Mozdulatlanul tartotta magát és mereven kémlelte az alant húzódó hágót. Maga is arra kezdett figyelni ismét. Úgy két tucat katona közeledett az úton erőltetett lépésben. Valamiféle előörs benyomását keltették. Riont megrémítette a gondolat, hogy Krull északi katonái a világ másik oldalán is offenzívát vezetnek miközben Belior végveszélyben forog. - Hogyan kerülhettek ide? - Kérdezte magától. Elhessegette azt a gondolatot, hogy őket követték, hiszen még Leen sem tudta, hogy hová hozta őket. A katonák egyre közelebb értek. Rion felkapta a fejét, hogy ismét a guggoló alakra nézzen, de az már nem volt ott. Ilyedten nézett körbe a sötétségben és közben lassan előhúzta fegyverét. Az északi csapat közben elérte a hágó bejáratát. Hirtelen tompa ütés hangja törte meg az éj csendjét. Az északiak megálltak és hangos parancsok hallatszottak. Aztán hangos recsegés es riadalom hangja verte fel az erdőt. Egy hatalmas vastagtörzsű örökzől dőlt egyenesen az északiak csapata közé. A meredély oldalában szürke alakok tucatjai tűntek fel lándzsával, vagy szablyával egyenesen az északiak felé törve. Nyílzápor lepte el az északiakat akik próbáltak a kidőlt fa menedékébe húzódni. Alatta maradt pórul járt társaikhoz egyre többen csatlakoztak egy-egy nyílvesszőtől halálos sebet kapva. Az északi íjászok hamar összeszedték magukat és viszonozták a tüzet. Rion a kardját markolva a meredély széléhez közel próbált gyorsan leereszkedni. A túloldalon a Horrák összecsaptak az Északiakkal. Gyorsan, mozogtak és könnyű fegyvereikkel komoly ellenfelei voltak az északi módra pallossal, páncélban küzdő harcosoknak. Az út felső végében újabb fáklyák fénye tűnt fel. Odalent a korábban látott harcos mesterien forgatta lándzsáját. A fegyvere éles hegyes pengében végződött amivel vágni és szúrni is lehetett. Rion lassan elérte a küzdőket és lélegzetvisszafolytva, szinte repülve csapódott a harcolók közé. A lendületét kihasználva egyetlen csapással leterített egy északit, majd visszakézből végigvágott két meglepett katonán. Baloldalról egy Horra harcos érkezett és könnyedén ütötte félre a Rionnak szánt egyik palloscsapást. A Horrák lassan fölénybe kerültek és mire Rion újabb ellenfelével végzett, már a kidőlt fatörzs túloldaláról hallotta a küzdelem hangjait. Miközben felmászott a fatörzsre, a korábban látott lándzsás Horra könnyedén szökkent el mellette a túloldal felé. A túloldalon A harcolók között már Trakul is ott forgolódott. A második északi csoport legalább négy harcosa támadta egyszerre. Kiáltások töltötték meg a teret. Trakul lendületesen forgatta a fegyvert. Minden vágást újabb követett, minden mozgást másikban folytatott. Egy ferde vágással lemetszette egyik ellenfele lábát aztán vállával ellökve kitört a gyűrűből. Rion levágott pár íjászt aztán éles kiáltással vágott Trakul ellenfelei közé. Trakul éppen kettejük csapásait védte aztán egyiküket mellkasán átjukasztva földrevitte. Másik támadóját deréktájon éles horra lándzsa szelte ketté. Trakul kigurulva újra talpra állt és a közelben harcoló csoportokra vetette magát. A csatazaj lassan alábbhagyott és Rion három Horra harcos között találta magát.
-Hozzátok ide a harmadikat is - hallatszott a lándzsás parancsa.
Az út mellől pár Horra íjász lépett elő közöttük Leen-el aki nem tűnt túl rémültnek. Trakul zihálva állt egy északi holtteste felett.
-Kik vagytok? - Kérdezte a lándzsás Rionhoz fordulva.
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
Mire a nap lefelé vette útját már mind a hárman talpon voltak. Leen társai legnagyobb meglepetésére tüzszerszámot vett elő és pár száraz ágból kissebb tüzet rakott. A másik kettő furcsállta, hogy társuk ilyen holmival érkezett a Beliori tanácsterembe Krull-al tárgyalni, de kezdték sejteni, hogy a mágus messzebre lát a dolgok folyásában, mint ők valaha is fognak. A korábban szerzett halak gyorsan megpuhultak a tűz felett és a leszálló szürkületben az apró füstcsík sem kelthette fel senki figyelmét. Gyorsan fogyasztották a tápláló ételt és mire a nap lebukott a dombok mögött már úton voltak az erdő hatátrához. Az újhold keskeny sávja barátságosan mosolygott rájuk a csillagos égboltról, de az erdő sejtelmes homálya rövid megállásra késztette őket.
-Hogyan tudjuk tartani az irányt az erdőben éjszaka? - kérdezte Trakul a sötétséget fürkészve.
-Érzem, hogy merre kell mennünk. - mondta Leen magabiztosan - Az erdőben talán rejtve maradhatunk egy ideig.
-Mi az ami ilyen pontosan vezet téged? - kérdezte Trakul ismét
-A Hajnal völgyének szíve talán a világ szíve is...mindenesetre érzem a lüktetését, szinte dobog, és nincsen messze...talán egy-két napra.
-Hát legyen. - bökte ki Trakul mereven - Követünk téged a völgy szívéhez. - Mondta és tekintetével Rion arcát kereste a sötétben.
Rion magabiztosan bólintott, s azzal megindultak az erdő belseje felé. Öreg erdő volt, magas terebélyes fákkal és dús aljnövényzettel. A fák lombkoronája eltakarta előlük az eget és szinte korom sötétet teremtett. Az erdő apró zajaiba lábak csörtetésének hangja vegyült. Leen határozottam tört előre a fák között. Lassan haladtak. Két óra küszködés után egy csapáshoz értek ahol a talaj letaposott és tiszta volt.
-Álj meg mágus - sziszegte Trakul miközben leguggolt és kezével a talajt vizsgálta - Erre menjünk tovább.
-De hisz az a csapás nem a célunkhoz közelít. - vetette közbe Leen - veszélyes lehet járt úton haladni.
-Ez állatok csapása - mondta Trakul - ha így gázolunk a sötétben az egész erdőt felverjük. Itt hangtalanul haladhatnánk pár órát...aztán legfeljebb ismét vezetsz minket vakon.
-Igaza van - mondta Rion - ha így csörtetünk gyorsan felfedjük magunkat.
-Legyen - mondta Leen lemondóan
Azzal Trakul vezetésével megindultak a csapáson lassan. A csapás egy ligetes tisztáshoz vezette őket ahol a zsenge fűben ismét hangtalanul törtek előre céljuk felé. A talaj erősen emelkedni kezdett és hamarosan már meredek domboldalon haladtak óvatosan egy-egy kiálló sziklában vagy vékonyabb fában keresve támasztékot. Kis idő múlva Leen megállásra késztette őket. Ahogy a lábuk keltette zaj elhalt távoli tompa morajlásla lettek figyelmesek. Szófoszlányok ütötték meg fülüket, és néha egy-egy fémes ütődés hangja. Rion jelzett társainak, hogy maradjanak fedezékben, míg ő maga lassan lopakodva egyre feljebb kapaszkodott. Az emelkedő tetején pár méter után szakadék szállt alá a mélybe. Rion úgy 15 méteresre becsülte a meredély falát. Szemben újjabb partfal szikláit látta, így sejtette, hogy odalent valamiféle hágó húzódhat. Halkan a meredély széléhez kúszott és lenézett a mélybe. Odalent távolabb a partfalaktól fénypászták látszottak a sötét fák között. A hangok egyre erősödtek és lassan kivehetővé vált a közeledő alakok képe. Rion elsőre látta, hogy nem a patakparton rájuk támadó szürkés bőrű Horrák küzül valók. Északi harcosok voltak. Könnyű fegyverzetben, gyorsan közeledtek a hágóhoz. Fáklyáik fénye sejtelmesen megvilágította az erdőt. Az út a partfalak között haladt tovább a mélyben. Rion észrevette, hogy egy hatalmas kidőlt fa képez hidat a szemközti sziklafal teteje és az ő oldala között. A fa tetején egy alak guggolt. Sárga szemei megcsillantak a sötétben ahogy tekintetük találkozott.
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | Üdv mindenkinek. Visszatérek én is...ja és ami a legfontosabb: Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
Rion és társai egész éjjel haladtak az egyre duzzadó patakban. Mélyen gondolataikba mélyedve szótlanul hagyták maguk mögött a mérföldeket.
-A támadóink talán vadászok lehettek...-törte meg végül a csendet Rion- Mire számíthatunk ezektől a Horráktól?
-Sok jóra nem - dünnyögte Leen miközben a tájat kémlelte-A mágia miatt támadtak ránk. Talán ha képességem rejtve marad van esélyünk békésen szót érteni velük.
A csillagok fényesen ragyogtak a holdtalan égbolton. Ismeretlen, baljós csillagképek mindenfelé, Rion nem ismerte fel egyiket sem. A patak egy kissebb domb mellett haladt el, azután kiszélesedett és egy nagyobb tóba ömlött. A tó síma tükre sejtelmesen szikrázott a csillagfényben.
-Verjünk tábort a tóparton - mondta Trakul a felső part felé bökve.
Társai beleegyezőn meg is indultak a nádtól borított partszakaszon. Egy viz fölé görnyedő öreg fa mellett letáboroztak. Szótlanul, szinte gépiesen kerestek maguknak egy egy zugot a füves partoldalban. Rion vállalta, hogy elsőként őrködik. Társai hamarosan álomba merültek.
A hajnal első sugarai gyönyörű tájat tártak Rion szemei elé. A tó amelyhez a patak vezette őket nagyobb volt, mint gondolták. Hosszan, majd egy mérföldön át nyújtózott a dombság között, s szélessége majdnem ugyanakkora volt. A parthoz közel sűrű erdőség kezdődött és zöld takaróként borította a felettük húzódó dombságot. A "Hajnal völgye" egyébbként meglehetősen dombosnak tűnt Rionnak. Fejében kétségek és kérdések kavarogtak örjítő gyorsasággal, és mindehhez szinte letaglózó ellentéttel szolgált a táj gyönyörű harmóniája. Rion azon tűnődött hogy lehet, hogy egyetlen halászladik sem szántja a vizet. A Horrák nyilván gyéren lakják a vidéket. A fáradtság zsibbasztóan lüktetett minden tagjában. A reggeli nap melege csak rontott a helyzeten és hamarosan bóbiskolni kezdett. A környéket andalító madárének töltötte meg, egyébként semmi mozgásnak nem volt jele.
-Leváltalak - hallotta hirtelen jobboldalról Leen felöl
-Nem alszol? - kérdezte társa felé fordulva
-Mi mágusok csak életünk felét töltjük ebben a látható világban. Ha alszunk az égben folytatjuk megpróbáltatásinkat és ez gyakran fárasztóbb, mint egész nap menetelni. Erős itt a világ hangja. A hang amely a jó mágusnak erőt ad. A völgy szíve az erdőn túl kell hogy feküdjön. Onnan félelmetes erővel érzem az élet hullámait.
-Mi ez a hang amiről beszélsz? - kérdezte Rion csendesen
-A világ hangja? Energia. Energia ami mindent táplál, és mindent megtölt. Ebből merít a mágus képességeihez mérten. Kifogyhatatlan erő ez, de használata szabályokon alapul. Aki képes uralni kötelességet vesz a vállára amelyet halálig vinnie kell. De sokan nem akarnak az ősi szabályok szerint élni. A fekete mágusok az energiát az élőből merítik. Elrabolják azt megfosztva tőle mindent amivel kapcsolatba lépnek. A tiszta energiából nem merítenek, mert azt csak alázattal, fegyelemmel lehet. Tolvajok ők akik a világ törvényeit tiporják.
-Krull is ilyen? - kérdezte Rion élénken
-Ő a legerősebb közülük. Talán ő maga volt az első aki vágyaitól hajszolva erre az útra lépett. nyomában halál és pusztulás jár. Ebből nyeri erejét, és ezért nem lehet mágiával legyőzni. - mondta Leen a viztükrön táncoló szikrákat bámulva - Most aludj. Napszáltakor indulnunk kell.
Rion lassan a másik oldalára fordult, és kényelmesen elhelyezkedett. Még sokáig visszhangoztak a fejében a mágus szavai, mire végre nyugalmas álom szállt szemére.
Bocs az éves szünetért...kicsit elfoglalt voltam  |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
-Én nem hagyom veszni a népemet egy legendáért. Visszaküldessz vagy végzel velem mágus de elég a játékból.
-Nem válhatunk szét amég nem tudom ki az örökös. Krull elpusztítása fontosabb, mint bármely város a világban. - kezdte magabiztosan a mágus - Elég hatalmam van, hogy kényszerítselek de a Horrák megérzik a mágiát. Ugyan mit tehetnél egymagad a Sötét Hadúrral szemben. Fékezd magad és bosszút állhatsz népedért hamarosan.
-Hallgass a mágusra - mondta Rion higgadtan miközben a magához vette az egyik halott horra harcos vizestömlőjét. - El kell viselnünk amit a sors ránk szabott. - Folytatta miközben felcsatolta fegyverét.- A patakban haladunk majd, hogy nyomunkat veszítsék. A halakat elvisszük de csak hajnalban állunk meg. Nappal alszunk éjjel haladunk majd. Meg kell találnunk a völgy szívét. - Mondta végül és miután egy vászondarabba csavarta a még mindig ficánkoló halakat meg is indult az egyre duzzadó patak medrében előre. Leen és Trakul elkerekedett szemmel figyelték magabiztos társukat. Aztán egymásra pillantottak és Leen is megindult a patak felé. Trakul egy darabig még állt és bámult a távolodók után. Vöröslő kardját még mindig úgy tartotta ahogy a mágusra szegezte. Aztán hirtelen hüvelyébe csúsztatta és elindult társai után.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
-Miről beszélsz mágus? - kérdezte Trakul fenyegető hangon miközben véres kardját törölgette
-Nem csak nekem sikerült legyőznöm Krullt végtelennek tűnő élete során. Aki ilyen sötétséget oszlat el az áldásban részesül. Rám hosszú élettel hatott, de voltak más bajnokok is. Valamikor mielőtt Belior a városotok, egyáltalán megszületett volna élt egy Amator nevű harcos. Északon született csak úgy, mint Krull maga. Ő volt Krull első legyőzője és Krull már akkor is régóta a sötétségből nyerte erejét. Amator erővel győzte le őt és furfanggal. Timérát itatott vele, egy olyan északi növényt amely blokkolja a mágikus képességeket. Miután Krull megitta a szert Amator párbajban legyőzte őt, mert nagyszerű harcos volt. Krull teste megsemmisült, és a sötétség amit magában hordott felszabadult. A halott lelkek áldást mondtak a bajnokra ez a Timéra áldás. Amatort úgy érte, hogy minden leszármazottjában ott a készség, hogy legyőzze Krullt. Miután végzett a nagyúrral délre vándorolt és várost alapított amit róla neveztek el. Ez volt Amator, vagy Belior ahogy most hívják. Azért mentem a városotokba, mert ott élnek Amator leszármazottai, valamelyik ősi nemesi családban. Nemesi családot alapítottam magam is és elintéztem, hogy Krull és Amator leszármazottjai egy teremben találkozzanak. De elszámítottam magam. Az áldás nem így működik. Nem tudom melyikőtök a leszármazott, de az áldás hozott ide minket. A hajnal völgyének köze kell, hogy legyen Krull-hoz.
-A hajnal völgye? - Kérdezte Trakul lekicsinylően - ez az egész nevetséges.
Közelebb lépett és felemelte vértől vörös kardját.
-Most, hogy tudod hol vagyunk vissza viszel minket. - Morogta fenyegetőn.
-Én nem megyek vissza - vágott közbe Rion - Még nem.
Trakul felé fordult
-Te Arden házának feje vagy - morogta fenyegetően - Véreid pusztulnak a városunkban. És az enyémek is. A Travion ház biztosan nem hagyja Beliort elveszni.
-Mi már nem segíthetünk. Krullt nem győzhetjük le. Ott nem. Erővel nem. Hallottam már a hajnal völgyéről. Egy versben olvastam ami a világ keletkezéséről szól Belior krónikáiban.
"Hajnalok völgye szürkeség hazája,
örök árnyék és hűvös vetül rája,
szívében él a kard s kardban a szív,
az élő penge, mely örök harcra hív."
-Nem ismertem ezt a verset - vágott közbe Leen. Egy fegyver a hajnal völgyében ami él.
-Ostobák! - Kiáltott rájuk Trakul. - Mesék és legendák. Ezzel akarjátok legyőzni a Fekete Királyt?!!
-Itt a hajnal völgyében minden élő taszítja a mágiát. Ha van itt egy élő fegyver akkor az ellen egy mágus nem tehet semmit. Egy ilyen fegyver legyőzheti Krullt erővel ahogy Amator győzőtt felette egykor. Timéra áldása tehát beteljesedett. Megmutatta az utat Amator örökösének.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Trakul megfordult és a halakra meredt.
-Hasznaos képességet birtokolsz - szólt Rion Leen-hez fordulva félmosollyal az arcán.
Leen hirtele hátrakapta a fejét, és a sziklás domboldalt kezdte bámulni. Rion is megfordult és fülelt. Kavicsok pattogása hallattszott aztán a dombhát mögül előtűnt egy magas lándzsás férfi. Mielőtt bármit tehettek volna a férfi iszonyatos erővel hajította közéjük a lándzsát egyenesen Leen-nek célozva. A mágus éppen. hogy el tudott ugrani, és nagyott nyekkenve landolt a földön. A támadót újabb két társa követte. Mindannyian magasak voltak bőrük fakó, szinte szürke.
-Segítsetek tehetetlen vagyok - szólt Leen nyöszörgő hangon, mint akit kínok gyötörnek.
Rion és Trakul kivonta fegyvereit és a támadókra várt. A lándzsás most már hoszú kardot tartott a kezében csak úgy mint társai. Mikor már csak pár lépés választotta el őket egymástól Rion hirtelen előrelendűlt. Támadója megtorpant oldalra lépett és lesujtott. Rion lehajolt és visszakézből végigvágta a támadója combját, majd továbblendült. Az összerogyó férfit a félelmetes sebességgel érkező Trakul fejezte le miközben a harmadik szürke támadó felé rontott. Rion második ellenfelére támadt és fékezhetetlen lendülettel mérte rá a csapásokat kardját körkörösen újralendítve. Trokul a harmadik harcossal vívott. Elütötte támadója fegyverét és vállával a földre lökte. Rion újabb csapássorozatot mért ellenfelére miközben az egyre hátrált. Végül egy lendületes ütéssel kipörgette ellenfele kezéből a kardot és halálos, mély vágást ejtett annak mellkasán. Trakul ellenfele már a földön hevert mozdulatlanul. A két férfi zihálva tért vissza a tó mellett ácsorgó Leen-hez.
-Azt hittem egy mágus félelmetes ellenfél - lihegte Rion egy fának támaszkodva
-Talán évedtél - válaszolta Leen - viszont most már tudom hol vagyunk.
-Micsoda? - kérdezte Trakul hirtelen érdeklődéssel - Talán ismered ezeket? - és kardjával az egyik fakóbőrű támadóra bökött.
-Ezekre nem hat semmiféle varázslat. Ők a Horrák, messziről megérzik a mágiát. A hajnal völgyében vagyunk. A világ másik végére kerültünk. Ez csak a Timéra áldás műve lehet. - tette még hozzá merengő arcal.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Már egy napja menetelt a három férfi az ismeretlen és végeláthatatlan dombok között. Élelmet nem találtak és az ivóvizet sem tudták magukkal vinni, így egy patak mentén haladtak ami a sziklás dombok tövében csordogált kanyarogva követve azok kiismerhetetlen vonulatait. Trakul gyors tempót diktált, tekintete üres volt, csupán az utat figyelte és nem szólt senkihez. Leen folyamatosan fürkészte a tályat, próbált támpontot találni, de úgy tűnt teljesen lakatlan vidékre vetődtek.
-Furcsa, hogy ilyen messzire vetődtünk. - mormogta szinte maga elé
-Mit mondassz mágus? - jött a kérdés a mellette baktató Riontól aki meghallotta mormogását - Hogy lehet, hogy nem tudod merre hoztál minket.
Leen egy percig némán lépkedett tovább aztán magyarázni kezdett, továbbra is előre nézve, mintha magában beszélne.
-A varázslat alatt minden erőmet arra használtam, hogy védekezzek Krull szörnyű mágiája ellen. Nem befolyásoltam a menedék helyét, így valahol a közelben kellett volna kikötnünk. De - folytatta kis szünetet tartva - itt nappal volt mikor megérkeztünk Belior éjszakájából. Nagyon messzire kerültünk. Valaki más befolyásolta a mágiát.
-Krull? - Kérdezte Rion
-Nem - válaszolt hirtelen Leen fejét felemelve - valaki közületek. Egyikőtök volt az. Vagy Trakul, vagy te.
Rion nem szólt többet. Nyomasztó gondolatok kavarogtak a fejében. Krull ereje hatalmas volt. A város nem állhatott ellen neki. Az Arden házat elsöprik a fekete hadak. Rion tudta, hogy Trakult is ez nyomasztja, ezért nem áll meg egy napja, csak megy előre, menekül a gondolatai elől.
Mire a nap lebukóra fordult már egészen hangosan zubogott mellettük az egyre duzzadó patak. Két domb közt kis tisztás tűnt fel az alkonyati napsütésben. A tisztás közepén a patak egy kis tóba torkollt. Mikor mellé értek Leen megszólalt.
-Meg kell pihennünk ma estére - mondta Trakulhoz fordulva - nem menetelhetünk ma este is.
- Ugyan minek? - szólt vissza Trakul arcán ugyanazzal a lángoló haraggal mint egy napja mikor a mágus leleplezte magát - Hisz se élelmünk se fogalmunk arról, hogy hol vagyunk. Belior lángokban áll és az egyetlen aki megállíthatta volna elmenekült. Ugyan minek hoztál ki minket magaddal? Hogy mi is olyan nyomorult legyőzöttekként éljünk, mint te?
Trakul arca lángolt hangja forrt a dühtől, de Leen nyugodt hangon válaszolt.
-Pihennünk kell - mondta - nem tudjuk hol vagyunk. Veszélyek leselkedhetnek ránk. Szükség lessz az erőmre.
-Lehet, hogy te tudsz így pihenni - szólt közbe Rion, de nekünk élelmet kell keresnünk. Nincs értelme itt megállnunk.
Leen hosszan nézett a szólóra majd arcizmai megfeszültek. A következő pillanatban fél tucat karrhossznyi hal emelkedett ki a tóból és egyenesen Rion lábánál landolt.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Leen háttal feküdt a földön az egész testét feszítő görcs lassan kezdett alábbhagyni. Tenyerével tapogatódzott és mintha füvet érzett volna maga alatt. Szemét még nem merte kinyitni annyira erős fény vette körül. Fülében még mindig erős zúgást hallott, szinte érezte ahogy a vére lüktet. Tőle pár méterre Trakul feküdt arccal a földön mellette pedig Rion oldalra fordulva. Épp a szemét próbálgatta. Végül egy kis erőltetés után Leen is kinyitotta a szemét. Gyönyörű kék égbolt terült el felettük apró bárányfelhőkkel. A nap még alacsonyan járt de fényével máris elárasztotta az alacsony dombságot. Mindhárman egy füves dombtetőn feküdtek. Rion közben felült és egyenesen Leen szemébe nézett.
-Ki vagy te Daboor? És hol vagyunk? - kérdezte élesen
-A nevem nem Daboor habár régóta viselem már.
Közben Trakul is magához tért és körbe körbe pislogott. A másik kettő már fel is állt és Rion közelebb lépett.
-Hol van Krull? Mi ez az egész?- kérdezte most már folytott haraggal
-Menedékvarázslatot alkalmaztam, de már nem volt elég erőm. Nem tudom hová kerültünk.
-Micsoda-horkant fel Trakul és gyorsan talpra ugrott- a városom veszélyben vissza kell vinned minket most!-kiáltotta és megragadta Leen felöltőjét.
-Azt sem tudom hol vagyunk. Így nem lehet - mondta Leen miközben megpróbálta lefejteni nyakáról Trakul ujjait.
-Ki vagy te valójában?- kérdezte Rion'd Arden kemény hangon.
-Valaha Leene-nek hívtak mikor még Belior városa Amator névre hallgatott és Krull a fekete király északi palotájából kormányozta hatalmas birodalmát.
-Dehát annak már több, mint ötszáz éve akadékoskodott Trakul.
Rion arca megkeményedett hangja színtelenül csengett.
-Te már egyszer legyőzted a nagyúrt Argobaar'et Leene ez volt a neved. Te taszítottad le a sötét hadúrt annyi évvel ezelőtt.
Trakul abbahagyta a mágus cibálását és elkerekedett szemmel bámulta az előtte állót.
-Igen én voltam az, de már sokkal erősebb nem tudom már legyőzni -mondta Leen sötét hangon.
- Vissza kell küldened minket- folytatta Rion mostmár magabiztosan - a város veszélyben forog.
- A városotoknak vége! -mondta Leen fejét lehajtva szinte suttogva. Trakul kiáltása messe viszhangzott a dombok között.
... |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
A futár odalépett Trakul asztalához. A nemesek kiváncsian fordultak felé, Silvyus még közelebb is húzta a nehéz tölgyfaszéket. Krull és hadvezérei nem mutattak érdeklődést.
-Ezt a levelet a kaszárnyaparancsnok fogta el pár órával ezelőtt. -Kezdte a futár alig hallhatóan Rion'd Ardenhez fordulva. - Érdemes megtekinteni a pecsétet folytatta és sokatmondóan Trakul-nak adta a levelet. - Lefordíttattuk nagyuram és tudnod kell, hogy a házak tastőrségei közel tízezer katonával csak a parancsodra várnak.
-Micsoda - horkant fel Trakul és átvette a levelet. Szeme előbb elkerekedett majd résnyira szűkült össze ahogy meglátta a fekete oroszlános pecsétet, a fekete király pecsétjét. Arden urával egyszerre kezdték olvasni a levelet. A többi nemes egyre idegesebb lett, csak Leen Daboor ült nyugodtan. Miután végigolvasták csak némán meredtek rá még egy percig aztán halkan szót váltott a két főnemes és Trakul egy intéssel elküldte a futárt.
-Hát vége a komédiának! - kiáltott Trakul a nagyúrra - Még Azelőtt kiadta a parancsot a város elfoglalására, hogy a tanács elkezdődött volna. Itt a bizonyíték a kezünkben, hogy kémei kijelölték a nemesi házak központjait a támadás első célpontjának.- folytatta már ordítva a kezében lengetve a vastag pergament - Itt a parancs a kezemben az Arden ház ostromára!
-Micsoda?-Kiáltott fel egyszerre Geddon és Silvyus
Leen arcizmai megfeszültek kezét az asztal fölé emelte. Krull nem mozdult.
-Tízezer katonánk várakozik odakint és most indulnak a futárok szövetségeseinkhez - mondta Trakul és közben ujjával délfelé bökött. - Fogjunk leszel Krull az ellenállás hasztalan.
Erre a szóra a harci mágusok előléptek a téstőrség pedig kivonta fegyverét. Fém surrogása töltötte meg a termet aztán feszült csend következeett.
-Ostobák! - tört ki Krull torkán a szó olyan mély dübörgéssel, hogy megremegett a föld. Szemei helyén áthatolhatatlan sötétség támadt és hirtelen nyalábok vágódtak ki belőle egyenesen a mágusok közé. Megremegett a levegő aztán a hirtelen támadástól tehetetlen varázslókat darabokra tépte a sötétség. A testőrség Krullra rontott de hadvezérei gyors kézmozdulatokkal tűzfalat emeltek uruk köré. Mennydörgés szerű hang tört a légbe és a levegő izzani kezdett. Villámok csapódtak ki Krull alakjából tucatjával égetve hamuvá a tehetetlen támadókat. De a villámok a terem túlsó végén megtörtek. Fényes áttetsző fal emelkedett a hat nemesúr elé. Azok már kivonták kardjukat és elképedve nézték az iszonyatos pusztítást. Leen Daboor két kezét maga elé tartva éles idegen szavakat sorolt. Homlokán verejték csillogott.
-Te vagy az! - Hallatszott az irtózatos morajlás a tűztenger közepéről, aztán iszonyatos robaj után minden elsötétült. Mikor újra felvillantak a fáklyák fényei mindenütt csak holttestek hevertek. Trakul, Rion és Leen egy fénygömb közepén áltak a terem végében. Leen arcáról kín tükröződött kezeit görcsösen maga előtt tartotta, térdei berogytak mintha súlyt cipelne. A többi nemes holtan feküdt az asztal mögött. A tűzkör eltűnt és mögötte újra láthatóvá vált Krull és két hadvezére. Krull testéből mindenfelé fekete nyalábok tekeregtek mintha indák lennének. Előrrébb lépett és karjait maga elé emelte.
- Ezúttal én pusztítalak el téged - tört ki belőle a hang mintha vulkán törne ki - nem szállhatsz többé szembe velem!
A fénygömbre iszonyatos erő sulytott le. Leen felnyögött térdre esett, miközben a fénygömb egészen kicsire szűkült. Már alig volt nagyobb, mint a három alak.
-Mi történik?- kérdezte Rion a hangzavarban alig hallhatóan. Trakul a fegyverét szorongatva bámult az őket körülvevő sötétségbe.
-Mennünk kell!- nyögött fel Leen - Már sokkal erősebb.- folytatta elhalón aztán robbanás hallatszott és vakító fényesség töltötte el a teret.
... |
| | | | | |
| | | | | | xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Trakul csak lassan tudta legyűrni dühét.
-Belior független város immár 500 éve. Nem kívánjuk magunkat elkötelezni új uralkodók alatt.-Fortyogott tekintetét egyenesen a homályba fúrva ahol Krull szemét sejtette.
-Ez az én városom volt - Recsegte a fekete nagyúr anélkül, hogy a hozzá szólóra nézne. Hangja olyan volt mintha távoli hegyek kőomlásában viszhangozna - az előtt hogy a ti nemesi családjaitok egyáltalán léteztek volna. Jogos tulajdonomat követelem most vissza és nektek nagylelkűen helyet kínálok a birodalmamban.
- Ez most már egyáltalán nem számít - vágott közbe Silvyus - Belior szövetségben áll a környék nagyobb városállamaival. Egyikünk sem fog engedni a követeléseknek és van elég hatalmunk, hogy szembeszálljunk az északi barbárokkal.
Miközben az utolsó szavakat kimondta kezével jobbra intett ahol Belior harci mágusai ácsorogtak egymás mellett.
A Krull joggján ülő törzsfő lassan végigmérte szemével a mágusok mozdulatlanul álló sorát aztán kihívó vigyorba torzult sebhelyes arca. Krull mozdulatlan maradt.
-Nincs szükség az ostoba fenyegetéseidre - dörögte a hadúr - ha haddal jöttem volna ellenetek másképp beszélnél te is.
-Nem ilyedünk meg a fenyegetésektől - Szólt közbe Trakul higgadt kemény hangon - ha háborút akarsz az egész...
Ekkor kicsapódott a terem kétszárnyú faajtaja és egy futár lépett be az Arden ház öltözékében. Miután belépett letérdelt és szemét Trakul- ra szegezve kezdte:
-A nemes tanács megzavarásáért esedezem bocsánatért. Hírt hoztam Rion'd Ardennek és Trakul Traviannak valamint a város összes főnemesének, oly fontosságút mely nem tűrhet halasztást.
Travian először Arden nagyurával váltott pillantást aztán intett.
-Lépj közelebb!
... |
| | | | | |
| | | | | | xxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxx
...
Sűrű félhomály ülte meg a termet. Krull egy széles faragott asztal mögött ült kezeit az asztallapon nyugtatta. Szürkés derengés vette körül mintha folyton árnyékban lenne. A fáklyák fénye megtört körvonalain. Mellette két oldalt hadvezérei foglaltak helyet, északi törzsfők akik mérhetetlen hatalomvágytól vezérelve szegődtek a rettegett sötét hadúr szolgálatába. Krull tekintete semmit nem árult el gazdája gondolataiból. Egyszerűen keresztül nézett a vele szemben a terem túloldalán helyet foglaló hat főnemesen, mintha a vastag kőfalak mögötti csillagokat tanulmányozná az égbolton. A fönemesek jelentős testörsége töltötte meg a termet. A város vezetői így próbálták a fekete király tudtára adni, hogy nem legyőzöttek és erejük nem csekély. Ott volt Trakul Travion, Belior első nemesi házának feje. Jobboldalán Rion'd Arden foglalt helyet a híres Arden házból. Mellettük jobbról és balról a többi nemesúr Silvyus Dalamber, Geddon Fallyt, Sodom Teryon és a közelmúltban 6. nemesi rangra emelkedett kereskedőcsalád feje Leen Deboor helyezkedett el.
... |
| | | | | |
| | | | | | ##########
Hello! Szretnék én is részt venni a történetben. 6 évvel ezelőtt a történet kitalálói úgy döntöttek, hogy a cselekmény játszódjon két szálon. Én most a második szálat kezdeném el kapcsolódva Malkier részeihez. 
Bocs, hogy belekontárkodok Malkier 
########## |
| | | | | |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2025
E-mail: beholder@beholder.hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
