| | | | Fórum - misihu utolsó 30 hozzászólása | | | | | |
| | | | | | //Nini, ki van itt? 
Kepzeljetek, Vandor bekerult az Alanori Kronikakba egy muvevel. ;)// |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Lord Raptor 6357.) | 2009.06.25. 15:26 |
| | | | Kicsit sok neki a meretes ellenfel, de legerosebb technikajat meg nem kivanja elpazarolni...plane, hogy utana jocskan csokkenne a harci potencialja, amire meg szuksege lehet.
A tamadasok szinte egyszerre jonnek, es gyorsan kell cselekednie...az egyik karddal lefele csap az atlos utes iranyaban. Nem szamit kritikus sebre, de talan sikerul kicsit felhergelni az ellenseget, aki puszta kezzel tamad egy magikus fegyveres sotetelfre.
Kicsit felugrik, amitol elozo tamadasa veszit ugyan az erejebol, mivel nincs kitamasztva, de a kaszalast elkerulheti.
Masik kardjat fuggolegesen a mellkasa ele rantja, hogy azzal fogja fel a dretch csapasat. Ezzel tobb celja is van...eloszor is, mivel a levegoben van, ellenfele csapasa biztos hatraloki par lepessel, es igy messzebb kerul a szornyektol. Mivel labra erkezik, azonnal vissza fog tudni tamadni //kov korben//, es a keletkezett resen egyszerre legfeljebb ket demon fog tudni atjonni, akik ellen megis csak tobb eselye van. Igy pedig tovabbra is elzarja az utat a hatul levokhoz, akik az o oldalarol legalabbis biztonsagban maradnak, amig allni tud. |
| | | | | |
| | | | | | //Egyet kell értsek Mullennel...totál káosz van ideát is. Jobban menne nyáron. Most ennyire volt időm, sry.
Sal// |
| | | | | |
| | | | | | //Hej, hej...elnézést, itt meg volt egy kis zűr a nettel, amit sikerült kiküszöbölni. Szerencsére a lap aljáig sem kellett mennem, mire megtaláltam az utolsó elolvasott reagot. 
Talit szerintem legalább egy hónappal előre beszéljünk meg, egyrészt így Vándor esetleg tud előre egy nap szabadságot kérni (gondolom hivatalban valahogy így működhet...? :P), másrészt, aki nem naponta olvas, az is fel tud készülni. ;)
Aki a ninja-választáson szeretne indulni rajtam kívül, kérem adja meg a tartózkodási helyét, valamint személyleírását...csökkenteném a riválisok számát. //
...
Beleegyezően bólint, mikor az egyik mágus elismétli ugyanazon szavakat, mint korábban egy másik csapattagnál. Bár a nyelvet nem érti, csökkenti paranoiás önvédelemből kifolyó mészárlásának esélyét az a tény, hogy hangzásra körülbelül ugyanaz a levitálóvarázslat lehet, mint az előtte levőknél. Ezért aztán ő se tanácstalankodik a szakadék szélén. Próbaképpen ugrik egyet, majd amikor látja, hogy kicsit lelassult, mielőtt visszaért volna, szó nélkül előrelép, és kivont kardokkal leveti magát. Fekete ruházatába lágyan belekap egy kis szellő, kísérteties kinézetet kölcsönözve az amúgy sem gyerekadásba illő lelketlen Quars-mágusnak.
...
A holttestek látványa nem kavarja meg különösebben lelkivilágát, egy-kettőt még meg is vizsgál közelebbről, mikor érdekes csillogást vesz észre. Na, nem az anyagiak érdeklik, a gazdagság relatív, és könnyedén megszerezhető, legalábbis az ő foglalkozásában. Az egyedi mágikus tárgyakkal azonban már más a helyzet. Sajnos, ha volt is valami, a démonok eltüntették. //gondolom. :P//
Egy idő után azon kapja magát, hogy kivont karddal Fuhur háta mögé lopakodik. Ez szerencsére csak egyszer fordul elő. Nem esik nehezére visszafognia magát ezután az incidens után, pláne, amikor megtudja a varázstudoktól, hogy az érzést a rúna kelti. Ettől függetlenül azért a női árnymágus elkaphatja párszor a férfi izgalomtól tágra nyílt, már-már betegesen szadista tekintetét, mely egyértelműen nem a vonzódás kifejező eszköze...
...
A Succubus jókor tűnik el. Jak éppen készült lecsapni, mikor feltűnt neki, hogy vonzónak találja az undorítóan húsos nőszemélyt. Bár azok a szárnyak tényleg bejönnek neki...de akkor is bizonyos lenne abban, hogy bűbáj hatása alatt áll, ha éppenséggel nem tudná, hogy egy speciális démon előtt áll.
...
Mikor a közelében nyílik egy dimenziókapu, ösztönösen odaszúr egyik fejvadászkardjával. Az obszidiánszínű pengén fehéres-kék fények táncolnak, az ezekből áradó átható hideg pedig egyértelművé teszi a fegyverbájolás mibenlétét. A kapu közepére szúr, így jó eséllyel ledöf egy kisebb démont, ha az éppen akkor lép át. Ezután máris ugrik a többiekhez, védve a varázslókat. Vándor jobb oldalán foglal helyet. Őt ismeri, így a bal oldalt ráhagyhatja, miközben kecses, rövid, ám halálosan gyors szúrásaival és vágásaival remekül kiegészíti a barbár brutális erejű, széles csapásait. Ha egy démon kitérne Vándor támadása elöl, és nem hátra lépne el, szinte fekínálja magát, hogy szúrják le...
Mivel Jakshjalang nem különösebben képzett a démoni anatómiában, nem belső szervekre támad. Célpontjait képezik a lábak alsó részén levő inak, melyek megfosztják a célpontot a mobilitástól, így Vándor következő csapása elöl már nem tudnak ellépni. Másik célpontja a nyak...nem látott még olyan lényt (az élőholtakon kívül), amelyik túlélte volna, ha nyakon szúrják. Igaz, kicsi támadófelület, de ha az áldozat másfelé figyel, mondjuk egy barbár csapásaira, akkor korántsem lehetetlen.
//Mielőtt részekre bontanám következő reagomban az ellenfeleket, kérnék kb pontos mennyiséget. ;)
Ha 5-6 ellenfélről van szó, azt gondolom meg tudja számolni, de egy 12-15ös becslés is megteszi. A számozást nem is merem kérni.
Ha leírod, kik támadnak első hullámban (vagyis az ő hulláikban), vagy hogy kinek ki elérhető, azt megköszönném. ;)// |
| | | | | |
| | | | | | Elégedett mosoly költözik arcára, mikor visszakapja fegyverét. Egy laza mozdulattal becsúsztatja a másik öt mellé. A kinyújtott kézre először visszahőköl, aztán gyanakvó tekintettel - megnézi a tenyerét, hátha mérgezett tű, vagy valami hasonló van benne - felpattan, és egy gyengéd, kísérletszerű érintés után határozottan megfogja, és megrázza. Tartsd magadhoz közel a barátaid. De tartsd magadhoz még közelebb az ellenségeid...
Erőt vesz magán, és tiltakozás nélkül előresiet. Nem fogja a másik lelőni, két okból...először is, ha le akarja lőni, megtehette volna már párszor, nem jópofizik. Másodszor pedig...Jakshjalang közelharcos. Ha ő nincs, eggyel kevesebb őre lesz Fuhurnak. Egy árnyadeptus ezt nem kockáztatná meg.
Vándor mellé lép, és ő is elkezdi fütyülni azt a bizonyos nótát. A hatalmas barbár otrombának mondható léptei mellett bizony érdekesen fest a nyiszlett elf a karcsú, szinte már nőies mozdulataival. S bár Vándorról messziről lerí hatalmas ereje, s vadsága, az elf a könnyed határozottságával nyugtalanító érzést válthat ki a körülötte levőkből. Az emberek félnek az ismeretlentől. Félnek attól, amit nem értenek, amiről nincsenek konkrét elképzeléseik, információik. Jakshjalang képességei pedig még eléggé homályosak...legalábbis az "újak" számára. Van egy aduja, de nem tudni, micsoda... |
| | | | | |
| | | | | | Vállat von. Nem foglalkozik többet a nővel, játszik tovább a vesszővel. Ha hülyének akarják nézni, tegyék...őt aztán nem zavarja. A démonok ellen úgysem venné nagy hasznát, elég, ha majd átkutatja Fuhur holttestét, és visszaveszi. Még ez a legkönnyebb megoldás.
Morbid mosoly jelenik meg arcán, acélszürke szemeiben pedig valami őrülethez hasonló érzelem tükröződik. Ahogy felnéz, látja maga előtt a holt árnyadeptust. Ez megoldaná problémáit, és tudná használni az árnyjárást is, a lebukás veszélye nélkül...
Szórakoztatja, hogy a másik hátralép. Mintha félne tőle. Szereti a félelmet. Imádja. Követi tekintetével, de nem szól semmit; a nyílvessző pedig tovább tornázik fürge ujjai között. |
| | | | | |
| | | | | | Felpillant Fuhurra.
-Nagyjából annyi hasznát veszem az Ön vesszejének, mint maga a dobótőrömnek...
Egy halvány mosoly kíséretében hevederének egy üres résére mutat. A hevederen levő többi dobótőrből ki lehet következtetni, hogy onnan mi hiányzik.
-Azok a dobótőrök nem túl hatékonyak sem távolsági fegyverként, sem közelharciként...de más a helyzet, ha csak egy vékony sebet kell velük ejteni...ugye, érti?
Érdeklődve néz egy kis üvegcsét, amelyet az övén levő kis táskák egyikéből húzott elő. Óvatosan fogja, nehogy véletlenül is eltörje. A vöröses nedű érdekesen csillog benne...szerencsére csak vér, nem méreg, de azt a másiknak nem kell tudnia.
-Javaslom, cseréljünk.
Fuhur felé nyújtja a nyilat, de nem engedi el, míg amaz vissza nem szolgáltatja a dobótőrét. |
| | | | | |
| | | | | | Nyugodtan ül törökülésben az egyik sátor szélénél, várva az elindulást.
Halottszürke szemei nem tükröznek semmiféle érzelmet. A beszélgetésekhez nem szól hozzá, az ember azt hihetné, épp mentálisan készíti fel magát a közeledő csatára.
Egy idő után lehajtja fejét, és sóhajt egyet. Felidézte képességeit, fogja tudni őket alkalmazni...legalábbis néhányat. Van egy olyan sejtése, hogy más síkbeli lényekként nincs léleklenyomatuk ezen a síkon, így az Árnybirodalmon keresztül nem tudna nekik ártani. Megpróbál stratégiákat kidolgozni különböző helyzetekre. Megpróbál majd Vándor mögött haladni...a barbár szorgosan és hatékonyan fogja aprítani az ellenfeleket, Jak pedig kivégezheti majd őket, hogy biztos ne keljenek fel többet. Igaz ugyan, hogy fegyverei mágikusak, de az nem feltétlen jelenti azt, hogy hatékonyak is lesznek. Vándor hatalmas csapásai biztos látványosabbak lesznek.
Közben elővesz egyet Fuhur nyílvesszői közül, és ujjai közt forgatja, miközben szórakozottan néz maga elé, várva az indulást. |
| | | | | |
| | | | | | Megkönnyebbülten konstatálja, hogy bár nem akarta ennyire nyilvánvalóvá tenni, mégis sikerült megúsznia. Megborzong az emléktől, hogy egy ilyen világos bőrű, húsos nőstény hozzáért. Azért hősiesen helytállt. A kérdésekre nem reagál, pláne, mivel látja, hogy nem várnak rá válaszokat. S bár Karsi úgy hiszi, egyedül ment vissza...Jakshjalang óvó tekintete egészen a sátorig követte. Mikor a fejvadász biztosra ment, hogy leheveredett sátrában - vagy mégsem az övében? -, megnyugodva keres magának valami magas pontot, amelyre felmászhat.
Miután nem talál igényeinek megfelelő helyet, kellenlenül befekszik sátrába, fejvadászkardjait maga mellé rakva, hogy kéznél legyenek. A sátorlapok jó feszesen meg vannak húzva, ha valaki ki akarná vágni egy helyen, olyan reccsenéssel szakadna el, hogy arra az elf rögtön felébredne. A sátor bejáratánál pedig kifeszít egy abbitacélhuzalt, amilyet mindig tart magánál. Kényszeredetten elmosolyodik, mikor átgondolja, mit is csinált. ~Úgy tűnik, kezdek paranoiás lenni...biztos szakmai ártalom.~
Ezek után lehunyja szemét, és az elfek merengésébe merül. Pár óra múlva fel fog ébredni, frissen és üdén, ahogy mondani szokás. A megszokottnál egy órával több merengést enged meg magának, még így is jócskán napkelte előtt talpon lesz. Össze fog tudni pakolni arra az esetre, ha sietősen kellene távozni. |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Szemiranisz 6208.) | 2008.10.08. 13:19 |
| | | | Valoban sikerul a fahoz szoritania...a fejvadasz nem szeretne eroszakot alkalmazni. Azert viccesen nez ki, ahogy az illuminalt emberno a fahoz szoritja a harcedzett veterant. Ez azonban cseppet sem erdekli az elfet, ejszaka van, senki sem latja oket. Finoman elmosolyodik a kerdes hallatan.
-Sator? En nem satorban alszom, holgyem, hanem a fak lombjai kozt. Satram csak arra az esetre van, ha nem lenne fa...
Azt nem emliti meg, hogy a taborban egy szem fa sincs, talan nem veszi eszre a masik.
-Hogy mit tennek?
Elgondolkodva hatradonti a fejet, aztan kejesen elmosolyodik.
-Magammal vinnek par lelket az Arnybirodalomba.
Ezt sem fejti ki jobban...Karsi ugyis mindjart tapasztalhatja, mikor ajkai szokatlanul hideg bort ernek. A ferfi faarccal veszi tudomasul, hogy azok a piros, formas ajkak hozzaernek...nem fintorodik el, meg megsertene. A no neki tul puha, sosem ertette, mit esznek az ilyeneken mas ferfik...bezzeg a sotetelf nostenyek...azok a pengevekony, huvos ajkak, csontos testfelepitesuk...na es azok a hegyes fulek! Azokert teljesen odavan. Elmosolyodik a gondolataiba ferkozott kepek hatasara, ami jelen helyzetben talan meg felreertheto is lehet a masik fel szamara...
Azt az aldozatot azonban semmi esetre sem hozza meg, hogy megcsokolja. Ismeri jol a boszorkanypraktikakat, aztan ki tudja, mit muvel vele egy reszeg boszorkany?
Ha a no ilyesmivel probalkozna, mindig egy kicsit arebb forditja a fejet, hogy pont ne jojjon ossze, kozben vegig mosolyog.
-Nem faradt meg el, holgyem? Ugy nez ki, mint aki nagyon almosan erzi magat, es menten elalszik...nem almos?
Megfogja a no derekat, valojaban igy akadalyozza meg, hogy teljesen hozzabujjon. |
| | | | | |
| | | | | | //Potoljuk...Karsi-user jon.
Remelem, nem valamelyik mod elte ki cenzuras hajlamait...nem volt semmi nyomdafesteket nem turo, vagy kiskoruakra artalmas beiras. A celozgatasok is csak celozgatasok maradnanak. :P// |
| | | | | |
| | | | | | | //ize...csak nekem tunt el valami?// |
| | | | | |
| | | | | | | //Folytassuk, folytassuk! // |
| | | | | |
| | | | | | //Elnezest, osztrak bill...:P//
Remekul szorakozik az eloadason, aztan ugy dont, unnepronto lesz. Nem szeretne, ha masnap valamelyikuk alvashianya az o karara valna. Igy hat elorebb lep egy lepest, hogy a holdfeny megcsillanjon a hevederbol kikandikalo dobotorokon, na meg hogy kulon valjon kornyezetetol.
Egy pillanat hatasszunet, hogy eszrevegyek...vagy sem. Ez esetben nagyot fognak ugrani - ha eddig nem tettek volna -, mikor halk, am megis hatarozott hangon megszolal.
-O, en PONTOSAN tudom, merre van a satra, kisasszony.
Kozelebb lep a boszorkanyhoz, hogy ne legyen ketseges, kihez beszel.
-Masra sem figyeltem erkezese ota...egesz veletlenul pont az enyem mellett van. Elkiserjem en?
Meg egy lepes, es mar mellettuk van. Egyik karjat a no dereka kore fonja, mar amennyire Fabiot kozelsege engedi, de azert megfeszulve, hogy reagalhasson esetleg egy reflexszeru visszakezes pofonra vagy alattomos rugasra. Az ilyesmi belerogzul az elfbe, mikor sotetelf kedvese van...
Amennyiben eddig eljutott, gyengen huzza el Fabiottol a not, mar ha az engedi. Eroszakot azert nem fog alkalmazni; onkentes segitokeszsege nem terjed odaig, hogy ellenseget szerezzen maganak egy fontos csata elott.
Ha sikerul akcioja, elindul Karsival annak satra fele //gondolom van...//, es visszafordulva rakacsint Fabiotra.
-Azert aludjatok is valamit...
Mintha mosolyogna, bar lehet, hogy csak a mamor lattatja ezt a szemlelokkel.
Ha terve sikerul, szandekaban all a boszorkanyt leszallitani annak lakhelyen, aztan egy MASIK helyen nyugovora terni. Mindig is csak a sotetelf nostenyekre bukott...
No persze, ha nem jon be szamitasa, mashogy fog reagalni a dolgokra.
//akkor storno. // |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Lord Raptor 6165.) | 2008.08.21. 23:14 |
| | | | | Jakshjalang, az elf fejvadász kicsit távolabb heverészik a társaságtól a fűben, nem vesz részt a kártyapartiban. Persze lehet, hogy további programokból kiveszi részét, de a szerencsejátékhoz nem csatlakozott. ;) |
| | | | | |
| | | | | | Önös érdek? Egész biztosan. Janina kivégezné, ha kiderülne, hogy mutatós kis hölgyemények közt lebzsel. A gondolatra végigfut hátán a hideg, amitől riadtan felugrik; kedvese ugyanolyan árnyjáró, mint ő is. Némileg megnyugszik, mikor látja, nem akarja saját árnyéka megfojtani. Kicsit hátradől. Ügyesen észrevétlenné vált, bár a csinos nőszemélyek kétségtelenül megkönnyítették dolgát, elterelték a férfiak figyelmét. Lehunyja szemét. Bármennyire is tart a sötételf nőstényétől, mégis csak szereti. Vajh megszületett már gyerekük?
A férfi azon kapja magát, hogy mosolyog, ahogyan próbálja elképzelni leendő fia (mert ugyebár csak nem lesz lány) kinézetét.
Valószínűleg fekete haja lesz...úgy hallotta, a sötételf félvérek nem öröklik a fehér hajat sötétbőrű anyjuktól vagy apjuktól. A bőre egész biztosan sötétebb lesz az átlagosnál, de nem lesz Janináéhoz hasonló obszidiánfekete. Na, és az átok! Két árnyjáró szülő esetén egész biztosan átszáll rá is.
Gondtelve összeráncolja szemöldökét...vigyázni kell majd a kölyökre, nehogy szétcincálják az árnylidércek. Egy pillanatra sem szabad majd egyedül hagyni, amíg meg nem tanulja az árnyjárást. Ez sok-sok virrasztást jelent. A Bázis jelenleg kong az ürességtől. A sötételf a terhessége időszakában különösen szeszélyes volt, és pár fejvadász/bérgyilkos látványos halála után mindenki fejvesztve menekült a fordított csonkagúla alakú épületből, akinek volt némi esze.
Kegyetlen vigyorra húzódik szája, ahogyan belegondol a várható macerába...meg kell majd látogatnia a túlélőket, és emlékeztetni a kódex megszegéséért járó büntetésre. Egész biztosan kellemes időtöltés lesz...
Efféle gondolatok kergetőznek az elátkozott elf fejében, miközben félig lehunyt szemmel bámulja az eget az egyik sátor tövében, nem is olyan messze a társaság többi részétől. |
| | | | | |
| | | | | | Gyanakodva figyeli Fuhurt, aki, mintha észrevette volna, egyenesen rábámul...a fejvadász épp időben tudja elkapni a fejét egy másik irányba. Szerencsére környezete segít ebben, a fény - vagy az árnyék? - furcsa játéka elrejti arcvonásait.
Mivel másfelé nem talál figyelnivalót, a nőt követi tekintetével. Mikor az a tűzre nézve elvigyorodik, megborzong, és végigfut hátán a hideg; egy két verejtékcsepp gördül le álláig, melyek szerencsére szintén észrevétlenek maradnak. A másiknak fogalma sincs, mennyire tart a leleplezéstől...szerencsére még senkinek sem járt el a szája. Igaz, nem szokása egyiknek sem kibeszélnie a másikat. Egy pillanatra lehunyja szemét, és egy rövid mondókával lenyugtatja magát. Ezt még mesterétől tanulta, aki beavatta a puszta kezes harc rejtelmeibe is. Erőszakkal leválasztja a Fuhurral kapcsolatos gondolatait, és Vándor széles alakjára koncentrál. Az emlékekbe temetkezik, és pulzusa lassan visszaáll a megszokottba, sőt, a szemfüles nézelődők még egy mosolyt is vélhetnek felfedezni, melyet nem rejt el a sötétség. |
| | | | | |
| | | | | | Ez már nem az ő világa. Igaz, hogy elfként átlagosnűl dallamosabb hanggal dicsekedhet, de a csend gyereke ő, még a táncot is hangtalanul ropta.
A két mágiahasználó rivalizálását magában letudja, nem érdekli, ki kinek a pártján áll, amíg nem akadályozzák majd a küldetést.
Miután mások kerültek a középpontba, ő finom visszavonulót fúj; két-három hátráló lépéssel kikerül a legtöbb kalandozótársa látóteréből, s mozdulatlanságával lassan beleolvad ismét környezetébe, onnan figyel. |
| | | | | |
| | | | | | Nem érdekli különösebben, mit gondolnak róla. Mindig élvezte a barbár társaságát, kinek barátsága medveöleléséből kifolyólag néha veszélyesebb volt, mint egy látható ellenség.
Fabiotot már ismeri, biccent felé. Nem tartja szükségesnek a verbális kommunikációt, anélkül is remekül megérteti magát.
Dóin és Karsi bemutatkozását figyelmesen végighallgatja. Legalább a nevükön kívül megtudhat egy-két dolgot.
Fuhur megjelenését gyanakodva nyugtázza, és féloldalasan helyezkedik el, hogy szeme sarkából figyelhesse. Nem szívleli az árnyadeptusokat.
Orion furulyázására nincs kedve reagálni, meg aztán...egyszer van gyereknap... |
| | | | | |
| | | | | | Ő igazából nem vonult el, de szakmai ártalomból kifolyólag egyszerűen beleolvadt környezetébe. Nem volt nehéz, az éjszakai sötétben fekete ruhája és haja mellett sápadt arca is csak egy foltnak tűnt, mely felett elsiklik az emberek tekintete. Hőlátás nélkül szinte képtelenség megtalálni, hacsak nem ismerik tartózkodási helyét. Épp végzett utolsó dobótőrének kifenésével, így kecsesen feláll, és hangtalanul megközelíti az ünneplő tömeget.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve a mágus mögé lép, megkocogtatja bal vállát, aztán jobbról kerüli meg. Ócska, gyerekes csíny, de sosem tudta ezeket megvetni.
Kiegyenesedik Vándor előtt. Mókásan kicsinek tűnik a hatalmas termetű barbár előtt. Szótlanul mustrálja, aztán elvigyorodik, és fellendíti lábát...
Valami kivételes produkció lesz ebből. A harcművészeteket tanult fejvadász ugyanis nem rúgáshoz lendíti lábát...az félúton megakad, visszaesik, hogy kilendüljön oldalra. Két karját csípőre teszi, és másik lábával ismétli meg ugyanazt. Vándor talán felismeri, hogy egy elterjedt barbár törzsi táncot jár. Fene se tudja, hol tanulta, de egész biztosan nem az elfek közt. És jól csinálja. Hosszú, fekete haja lobog körülötte, ahogyan egyre vadabbul ropja, a megszokott széles vigyorral arcán.
Még egy kacsintást is megenged magának Dóin felé... |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: CodyTRUE 6034.) | 2008.06.10. 02:41 |
| | | | | //Vazze, Cody, ez mire volt jó? Én most megyek aludni...// |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Lord Raptor 6029.) | 2008.06.08. 19:23 |
| | | | Savanyú képet vág, de végül biccent. Az előző kalandot is megúszta az árnyképességei nélkül, de nem szívesen nélkülözi őket...de ha kénytelenek lesznek...
Legalább biztonságban fogja magát érezni Vándor széles háta mögött. Amíg a barbár utat vág nekik, ő leszúrja a szerencsés/szerencsétlen ellenfeleket, kik élve megússzák a "mészárossal" való találkozást... |
| | | | | |
| | | | | | Biccent:
Elégedett Orion választásával, ő is csak az egyik természet ereje helyett vette volna el a Kéregbőrt. Ám így is jó.
-Valóban, nem vagyok hajlandó azzal a tolvaj nőszeméllyel egy csapatban lenni.
Mutat Fuhurra. Nem köti a többiek orrára - pláne nem Fuhuréra-, hogy a annak árnyadeptusi képessége miatt kerülne távol tőle...nem zavarja, ha ezzel megsérti a nőt. |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Gal Etkins 6001.) | 2008.04.22. 00:04 |
| | | | Fülig érő vigyorral üdvözli régi cimboráit. Úgy istenesen-elfesen kezet ráz mindenkivel, ám Vándor megszokott, minden bizonnyal halálos medveöleléséből ügyesen kisiklik, mielőtt csontjai szétmorzsolódnának.
-Á, semmi különös...találtunk egy menő kürtöt, meg pár mérget. Ja, jut eszembe...
Előveszi a Stimula-port.
-Szerintem ennek jó hasznát vennéd. Semmi mágia, ne félj. A hatását ismerve őseid is biztos használták régen. |
| | | | | |
| | | | | | A csapat pechjére, a fejvadásznak nincs szüksége különösebb szállásra...fogja magát, és gyorsan felkúszik egy fára, ahol kényelembe helyezi magát egy vastag ágon. Nyútjózkodik egy jót, és leszól a többieknek.
-Valaki vállalja az első őrséget...ha a hold a legmagasabb pontján van, átveszem.
Ez olyan négy órányira lehet, többre nincs is szüksége. Seperc alatt merengésbe zuhan, miután rövid ideig hallgatózva úgy dönt, hogy nem leselkedik rájuk veszély...egyelőre. |
| | | | | |
| | | | | | Elnyom egy ásítást, és ellöki magát a fatörzstől, aminek eddig támaszkodott. Dobótőrét, mivel körmeit piszkálta, eltünteti a mellkasán átvetett hevederében, honnan könnyedén előránthatja majd vész esetén. Végigfuttatja ujjait fejvadászkardjainak markolatán, mintegy megbizonyosodva affelöl, hogy tényleg ott vannak-e.
-Nem is tudom, kik turbékoltak itt, míg csak az indulásra vártunk...
Ennyi méltatlankodás elég is lesz, úgy gondolja, és elvigyorodik, miközben nyújtózkodik egy jót.
-Én kész vagyok...te vagy a helybéli, így néked kell vezetned. Ha gondolod, mehetsz Orion mellett...
Hamiskás mosoly kíséri megjegyzését, és az idézőre kacsint. |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Lord Raptor 5964.) | 2008.03.14. 22:13 |
| | | | Nagylelkűen int Engernek, hogy a kürtöt megtarthatja...közelharcosként amúgy sem veszi különösebb hasznát.
A két fegyvermérget azonban határozottan elpakolja, jelezve, ezekre bizony igényt tart. Ugyanígy elrak egy életerő italt, valamint egy Kéregbőr italát, mindkettő hasznos egy közelharcos számára. A Stimula-porral kapcsolatos gondolatait megosztja a többiekkel is.
-Hm...figyeljetek, ezt szerintem rakjuk el Vándornak. Elég szívós a használatához, és durva lehetne vele...
Miután kivette részét a zsákmányból, kisétál a jurtából, hogy figyelje a terepet. Nehogy meglepje a kis csapatot valami...vagy valaki. |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Lord Raptor 5961.) | 2008.02.23. 10:07 |
| | | | Odasétál a kürttel az éledező Engerhez.
-Ez mi?
Odadugja az orra alá, ám nem úgy néz ki, mintha oda akarná adni.
Aztán mégis meggondolja magát, és a kezébe nyomja.
-Megyek, megnézem magamnak azt a...sátrat.
A jurta szót nem ismeri, nem találkozott eddig ilyen típusú lakkal.
Kivonja kardjait, miközben megközelíti, és óvatosan lépked, lába elé nézve...ki tudja, milyen csapdák lehetnek itt.
Ha épségben odaér a bejárathoz, megáll tőle jobb oldalt, majd kardját a tátongó lyuk elé tolva annak pengéjét használva tükörnek kukkant be.
Ha sehol senki, elkezdi csapdák utána kutatni a bejáratot. |
| | | | | |
| | | misihu (előzmény: Lord Raptor 5954.) | 2008.02.11. 12:59 |
| | | | Engerhez siet, és megvizsgálja sebeit. Mivel a saját ruháját sajnálja, ezért a varázslóéból tép csíkokat, amikkel próbálja ellátni a sebeket. Természetesen ennél többet nem tehet érte...nem pap, sem gyógyító. Talán sikerül stabilizálni állapotát, ám mágikus sérülések kezeléséhez nemigen ért.
Ha ezzel megvan, felveszi a kürtöt a földről, és átkutatja a tisztást, talál-e valami nyomot, amin tovább indulhatnak céljuk felé. Aztán ki tudja, hátha talál már itt is mágikus tárgyakat? A sors szeszélyei kiszámíthatatlanok...de azért nem alapozik rájuk. |
| | | | | |
| | | | | | | Érzi, hogy lassacskán távozik belőle az élet, így egyik kardját eltéve oldalához kap, előrántja gyógylöttyét, ujjával kipattintja a kupakját, és egy az egyben lehajtja. Nem szeretne egyenlőre elpatkolni, így ez a minimum, mielőtt folytatná a csatát. Pláne, hogy azok a tüskék nem néznek ki túl barátságosan, és nem szeretne rajtuk maradni. Tán egy gyors terepszemlére is van ideje, így kicsit oldalra lép, hogy ne zavarja Fuhurt a lövésében. Az üres üvegcsét elhajítja, és szabad kezével egy dobótőr után kap. A "simák" közül vesz elő egyet, ezt fogja a druida felé dobni, talán sikerül is megzavarni a varázslásban, ki tudja? |
| | | | | |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
