A csend ölelése (Káosz Galaktika novella)

A háború véget ért.

A csillagok közötti jeges űrben elhallgattak a fegyverek, és világok ezrein térhetett vissza az élet a régi kerékvágásba. A nagy támadás idején létrehozott haditengerészeti akadémiákon azonban még legalább három évfolyamnyi kadét tanult. Valamit velük is kellett kezdeni.

- Neve?

- Al Aghar Amnos kadét, uram!

- Rokona Amnos tengernagy úrnak, kadét?

- Az unokaöccse vagyok, uram!

A vezérhajó üres raktárában javában tartott a "rabszolgavásár", a végzős kadétok beosztása az egyéves vizsgaútra. A holofáklyák fénye tükörfényes sisakok ezrein csillogott.

- Ragyogó! A flottának éppen ilyen tehetséges ifjú harcosokra van szüksége! Önt, fiatal barátom Őméltósága, Saint Salouor tengernagy zászlóshajójára, az Invincibille-re osztom be. Kedves nagybátyjának megemlíthetné, hogy Leonidas flottafőhadnagy helyezte el! Alázatos szolgája a tengernagy úrnak. Erre parancsoljon Amnos fiatalúr! A következő!

- Dante Van Sten kadét, uram!

- Van Sten? Peremvidéki, igaz-e?

- Igenis, uram!

- Igenis, flottafőhadnagy úr, uram! Vagy talán az Akadémián nem voltak képesek beleverni a rangjelzéseket abba a sötét peremvidéki fejébe?

- Ismerem a rangjelzéseket, flottafőhadnagy úr, uram!

- Akkor talán vak, kadét? Vagy egy szutykos bányatelepről szalajtották és zavarja ez a ragyogás?

- Nem, flottafőhadnagy úr, uram! Nincs baj a szememmel!

- Szóval nem a szemével van baj - az elosztótiszt hangja fenyegető sziszegéssé halkult. - Szaros barbár, nem gondolod komolyan, hogy valaha is tiszt lesz belőled?

- Kérem a beosztásomat, uram!

- A beosztását kéri! - a tiszt kuncogva nézett a xeno díszőrség acélszoborszerű tagjaira. - Milyen bátor, nem retten meg semmitől! Hát én majd beosztom. Nézzük csak. Itt van Itrixixisz kapitány bárkája. Az pont jó lesz neked. Na takarodj a fedélzetről! A következő!

- Tharax Hattatharax kadét, uram!

- Netán rokona Hattatharax tábornok úrnak, kadét?

A háború véget ért.

Ezzel a sajnálatos ténnyel kezdeni kellett valamit. Csupán ebben a szektorban százötvenezer világon szüntették meg a rendkívüli állapotot. Ismét a civilek kezébe került a hatalom. Megkezdődött a rég várt újjáépítés, a romok eltakarítása. Gyárak tízezreit állították vissza a polgári termékek gyártására. Valamit velük is kellett kezdeni.

A nagy támadás idején hatalmas megrendelésekkel elhalmozott hadiipari óriáscégek raktáraiban azonban még rengetek fegyver várt vevőre.

Amnos tengernagy elégedett arccal dőlt hátra fejedelmi pompájú karosszékében. A VII. Taktikai Flotta teljhatalmú parancsnoka élete egyik legjobb üzletét kötötte meg éppen a szelíd derűvel mosolygó cerebrita bankárokkal.

- Természetesen - mondta halkan, megfontoltan és a vöröses árnyalatú mézbe mártotta vastag contahuri szivarja végét - csekély közvetítői díjam egy százalékát azonnal átutalom a Napkereszt dicső egyházának.

- Ez igen kedves Öntől, méltóságod - a cerebrita megigazította nyakába akasztott Liannen jelvényt és egy rosszalló pillantást vetett a mézre. Amnos követte a tekintetét, majd halványan elmosolyodott.

- Ugyan már. Csak növényi eredetű színezőanyag, a hatás kedvéért. Már nem is tudom, mióta nem iszom vért.

- Ennek igazán örülünk. Annak idején elég nagy lármát csaptak az arisztokraták között elterjedt sajátos diéta miatt. Örülök, hogy alaptalannak bizonyultak a félelmek.

A cerebrita lassan körülnézett a hihetetlen értékű műkincsekkel telezsúfolt, fennhéjázó ízléstelenséggel berendezett fogadószobában. A csarnoknyi termet csak néhány holofáklya világította meg, de fényük elveszett a szivarok füstjében. Az egyik falat beborító képernyőn jól látszott, ahogy bárkákra rakodják a VII. Taktikai Flotta számára összeállított kedvezményes árú fegyverszállítmányt. Alig száradt meg a pecsét a dokumentumon, de máris konténerek százai voltak úton az orbitális pályán és a közeli űrben várakozó hajók felé.

- Kérem, tengernagy úr, ne vegye tolakodó civil kíváncsiskodásnak, de mihez kezdenek ennyi rakétával, bombával, torpedóval? Az eljövendő szállítások miatt érdeklődöm csupán.

Amnos töprengve dobolt a trónszéke karfáját díszítő aranyozott koponyán. A Napkereszt úgyis kiderítené, mi áll a háttérben, így okosabb, ha ő maga mondja el tervét a nagyfejűeknek. Megszívta szivarját, és élvezettel hagyta, hogy a sós lé lecsurogjon a torkán, majd megszólalt:

- A flotta nagyszabású akcióba kezd a kalózok ellen. Belarius tengernagy osztaga megtisztítja a Hústépő Csillagok kisbolygóit.

A cerebriták elismerő pillantással válaszoltak.

- Talán érdekli önöket, hogy személyesen is érdekelve vagyok a hadjáratban.

- Igen? Már milyen értelemben? - kérdezték a szokatlan őszinteségtől meghökkent bankárok.

- Bizony, személyesen! - felelte az ember megjátszott büszkeséggel. - Saint Salouor tengernagy zászlóshajóján családom ifjú büszkesége, derék unokaöcsém is ott fog harcolni az istentelenek ellen!

- Tengernagy úr, ez igazán szép dolog! - a cerebritákat teljesen lenyűgözte ez a gesztus. - Így már érthető, hogy a költségekkel nem törődve ilyen sok remek és pusztító fegyverrel szerelte fel a flottát.

- Hát igen - Amnos álszent szégyellőséggel hajtotta le a fejét. - Tudják, fontos nekem a gyerek biztonsága. A vér szava ugye...

- A helyzet egyszerű - Rixix első navigátor a folyosó plafonjáról lógva tartotta meg az eligazítást. - A STAG jelentette, hogy kalózok rejtőzködnek az aszteroida övezetben. Mi vár ott? Örvénylő gravitáció, sziklazáporok, radarvakító porfelhők, neutronáramlások és az instabil nehézségi erő kútjai. Csupa csemege. Van ott három nagyobb szikla, azok egyikén lehet a bázisuk.

- Melyiken? - ciripelt idegesen Harxissz navigátor. Van Sten kadét csak az ócska fordítógépnek köszönhette, hogy valamit megértett a rovarlények párbeszédéből, pedig lázas szorgalommal igyekezett megtanulni a nyelvüket. Az inszektoidok eddig nem nagyon értékelték lelkesedését.

- Na mit gondolsz? Ha tudnák, akkor minket küldenének előre?

- Miért, előre kell mennünk?

- Okosbogár! Nyugodtan vegyél fel nagyobb kölcsönt valamelyik szőrös cimborádtól. Csak játsszál kedvedre! Nem tudsz annyit veszíteni, amennyit egy hullának ne lehetne elengedni.

- Mi leszünk az előőrs? A Fullánk nem alkalmas erre a feladatra - kockáztatta meg a közbeszólást a kadét. Eddig igyekezett csendben maradni, mert hamar észrevette, hogy a hajó inszektoid legénysége nem igazán kedveli, és sok rovarlény csak az alkalmat várja, hogy valamiért beleköthessen. Igaz, mostanában már nem próbálták megenni.

- Figyelj szőrös, te ne szól bele! Maradj csendben, húzódj meg valahol, ne legyél túl büdös és a gondolkodást bízd ránk! Pont egy emlős mondja meg nekünk, mit bír ki a Fullánk!

- A vacsorának igaza van, Kszriksz. Egy Baronesst küldeni ilyen akcióra kész gyilkosság. Felderítőnek lassú, csapatszállítónak kicsi, ostromhajónak gyenge.

- Nem számít - csattant fel az altiszt. - Parancs az parancs! Belarius tengernagy flottája behatol a kisbolygók közé, harcra kényszeríti a törvényen kívülieket, akit tud, azt elfogja. Mi elől megyünk, megpróbáljuk nem porrá lövetni magunkat, és kiderítjük, hogy melyik kisbolygó a kalózok titkos bázisa.

- Onnan fogod megismerni, hogy tucatnyi óriáságyú és néhány aknamező védi. Az elfogó vadászokról nem is beszélve.

- Na és akkor mi van? Talán megijedtek néhány humán kalóztól? Ti, akik több csatában voltatok, mint a VII. Flotta többi hajója összesen? Bemegyünk a kövek közé, elcsípjük az őrszemeiket, feltérképezzük az aknamezőket és hagyjuk, hogy a nagyfiúk elvégezzék a munka javát. A csatahajó szépen megkeresi a bázist, közeli orbitális pályáéra áll, azután az ütegeivel meghámozza a sziklát. Ilyet még ti sem láttatok a bermivorrei tisztogatás óta. Szerintem még Chrisznek is tetszeni fog!

- Azért bombázunk, hogy öljünk! - ciripelt fel nevét hallva a veterán inszektoid. Van Sten nem tudta, mit gondoljon róla. Chris még a sok vihart átélt rovarlények között is roncsnak számított. Négy csápja helyett fém műlábak tartották a testét, amin alig látszott ép felület. Az összeégett toron keresztbe vetett szolgálati öv rangjelzése szerint tüzérként szolgált a Fullánkon, de az övön több kitüntetést viselt annál, mint amennyit a kadét valaha is egy élőlényen látott.

A legénység nagy része leereszkedő jóindulattal kezelte az öreget. Mint egy rokont, aki valami nagy dolgot tett a családért, de azóta sajnos kissé szenilissé vált.

Nelson Dantes kalózvezér, a Grandleaux Hadiflotta egykori ellentengernagya mozdulatlanul állt a hatalmas hologömb előtt.

- Ha egyszer előadást fogok tartani a Császári Tanács előtt, akkor azzal kezdem, hogy ez a csata is szép példája az aszteroidák hadászati jelentőségének. A hagyományos ütközetek nagy része - tehát nem azoké, amiket zarg vagy mezon halálbázisok ellen vívunk - a kisbolygók övezetében vagy valamilyen hold árnyékában zajlik le. Ezek a rendkívül veszélyes övezetek, elég legyen csak a mindent porrá őrlő kőzúzalékra, a vándorló plazmafelhőkre, az instabil gravitációra utalnom, felbecsülhetetlen taktikai előnyöket jelenthetnek mind a támadó, mind a védekező fél számára.

A magas, karvalyorrú tengerész megnyomott néhány gombot. A gömbben felragyogott a kalózok bázisa, és megjelentek a birodalmi erők várható útvonalát mutató vonalak is. Dantes elégedetten bólintott. Kisebb erőkkel ugyan nem menne semmire, de éppen elég hajót sikerült megőriznie a Grandleaux Hadiflotta állományából ahhoz, hogy még a Birodalommal is szembe merjen szállni. Önbizalma nem volt alaptalan. Annak idején Nelson Dantes lett a galaktika legfiatalabb admirálisa. Hihetetlenül gyors és csillogó karriert futott be az őrült Lord Guliam szolgálatában. Harminc ütközetben vett rész és egyszer sem veszített. Ha nem is nyert valamelyik idősebb tengernagy hibája miatt, hajóit mindig épségben hozta ki a zűrzavarból.

Amikor maga a Birodalom csapott le az elmebeteg grandleaux-i zsarnokra, Dantes egy cirkáló fedélzetén várta a kivégző osztagot. Sikerei felkeltették a perverz és szadista udvaroncok féltékenységét, népszerűsége miatt pedig félni kezdtek tőle. Életét Grandleaux összeomlása mentette meg. Hű tengerészei felkoncolták Lord Gulliam velejükig romlott, kéjenc gárdistáit és kiszabadították a tengernagyot.

A kalózok élete nem volt nehezebb, mint megőrizni saját elméjének épségét a grandleaux-i udvarban. Szabad fosztogatóként sem bizonyult sikertelennek. Hamarosan megnemtámadási szerződést kötött a Vérörvényekkel. Az Ahaggarok rabszolganőkért cserébe kikötőket biztosítottak hajóinak, a Mérnök mutáns lázadói pedig kedvező feltételekkel javították ki a sérüléseket. Csak Khali el Shord halálgárdistái kellemetlenkedtek sokáig, de miután lebombázta néhány bázisukat, az eretnekek is belátták, hogy jut hely mindannyiuknak a napok alatt.

Most pedig eljött az idő, hogy összemérje erejét egy jelentősebb birodalmi flottával is.

Itrixixisz kapitány megvakarta csápját, hogy elfojtsa mosolyát, majd nyugodt hangon megszólalt:

- Engedjétek ki a fiút!

Kszriksz altiszt ártatlan arcot vágva a hűtőtartály elé lépett, és néhány gyors mozdulattal kinyitotta a mágneszárat. Dermesztő hideg tört elő, és egy összegörnyedt, jéggel borított alak zuhant a Fullánk parancsnoka elé. Van Sten kadét, az inszektoid hajó egyetlen ember legénységi tagja megpróbált feltápászkodni, de mozdulni is alig tudott. Több, mint húsz percet töltött - 40 fokon. Itrixixisz kapitány kérdő pillantást vetett Kszriksz altisztre.

- El sem tudom képzelni, mit kereshetett bent a büdös, kapitány úr! Talán ételt akart csenni magának?

- Nem lehet, hogy valaki azt mondta neki, ez itt a kabinja?

- De kapitány, csak nem képzeli! Egyetlen beosztottam sem tenne ilyet egy kadéttal!

- Értem, altiszt. Kísérd a kabinjába a kadétot. Gondoskodj arról, hogy oda is érjen. Amikor pedig szolgálatra alkalmas állapotba kerül, akkor veled együtt elmegy egy 120 órás őrjáratra az egyik kétszemélyes naszádon.

- De kapitány, 120 óráig bezárva egy büdös szőrössel! Hogyan mosom le magamról a...

- Talán nem vetted észre, de éppen parancsot kaptál.

- Igen uram, értettem uram.

Itrixixisz kapitány elhagyta a sötét folyosót. Magában elvigyorodott, amikor meghallotta a felharsanó ciripelést. A legénység most már a pórul járt altiszten mulatott. Kszriksz kénytelen lesz a jövőben odafigyelni arra, hogy senki se bántsa az emberkét. Itrixixisz biztos volt abban, hogy az ő hajóján nem fogják megenni egyetlen nem inszektoid tiszttársukat sem.

Még egyszer nem!

A cerebrita fegyverkereskedőkből hihetetlen nyugalom áradt. Cseppet sem zavarta őket, hogy a számkivetett kalózok titkos bázisán kell tárgyalniuk. Vezetőjük megigazította a nyakában függő Liannent és kérdő pillantást vetett Nelson Dantesre. A kalózvezér viszonozta a pillantását, majd megnyerően elmosolyodott. Már találkozott korábban is cerebritákkal, ezért pontosan tudta, hogy kordában kell tartani gondolatait. A fekete, ujjatlan zubbonyt viselő férfi hátra vetette hosszú hajfonatát és megszólalt:

- Elfogadom az ajánlatukat. A felkínált fegyverek egy részét ugyan magam nem tudom használni, de majd csak elsózom valakire.

- Ajánlatunk rendkívül kedvező Dantes tengernagy.

- Más nem nagyon vesz Önöktől, amióta béke van, gondolom.

- Más nem keresi fel Önt, és nem hozza házhoz az árut.

- A csomag összeállítása így első látásra meglepő, de azt hiszem, nem szándékoznak alkudozni velem.

- Így igaz, tengernagy.

- Nem fizethetném egy részét szolgáltatásban?

- Mire gondol?

- Bizonyára Önöknek is vannak ellenfeleik. Konkurencia, egy izgága politikus, egy fontos ellenséges kutatóbázis, egy kekeckedő alkirály valahol?

- Értem. Nos mi mindenkivel jóban vagyunk. De ha adódik valami, akkor jelentkezünk Önnél. Egyébként az ösztöneim azt súgják, hogy hamarosan szüksége lesz ezekre a fegyverekre.

- Hamarosan? Ez biztos?

- Mint a halál. Vagy az űr mindent befedő, fenséges csendje.

- A kettő ugyanaz.

- Így igaz, Nelson Dantes. Ön bizonyára készen áll a harcra.

- Most már, hála Önöknek, igen - a kalóz egy pillantást vetett az infókockára. A kép kezdett összeállni elméjében. - Ha harc, legyen harc.

Megjöttek az új fegyverek. A Fullánk mellett lebegő teherbárkából már a hatodik konténert vontatták át a Baroness rakterébe. A szűk és sötét készenléti folyosón nagy volt a nyüzsgés, aki tudott, segített, hogy az új rakéták, torpedók, energiatelepek minél hamarabb a helyükre kerüljenek.

- Maximus Brutus bombák? - kérdezte döbbenten Van Sten. - Mit csináljunk velük? Nincs is bombavetőnk!

- Hát ez tényleg különös - felelte meglepetten Kszriksz. - Nem tudom, azok ott a központban mit képzelnek. A többi még hagyján, rakétából sosincs elég, bár azokat sem kértük.

- Nem vagytok egyedül - recsegte a komofonból a teherbárka navigátorának hangja. - Ez már a tizedik fordulónk. A Flotta minden hajóját csurdultig feltöltik vadonatúj fegyverekkel. Valaki odafent zsíros üzletet köthetett.

- Bombák, hol vannak a bombácskáim? - az egyik sötéten tátongó szervízjáratból Chrisz bukkant elő. A rokkant rovarlény meglepő gyorsasággal odarohant az egyik óriási bombához, és lábprotéziseivel szorosan átölelte. - Minden éjjel jövünk! Senki sem állíthat meg minket!

- Jól van na, öreg! - ciripelte Triszkisz főgépész. - Be ne élesítsd nekem.

Úgy tűnt, az idős rovar se lát, se hall.

- Azért bombázunk, hogy öljünk! - harsogta.

- Hé, ezt már hallottam valahol! - csodálkozott a kadét. - Ez a JUKA-Bomberek egyik jelszava. De hát a...

Kszriksz altiszten látszott, hogy roppantul kellemetlen neki a téma.

- Csendesen, szőrös! Ne izgasd fel az öreget! - egy oldalfolyosóra húzta az embert, és halkan folytatta. - Chrisz tényleg egy JUKA-Bomberen repült.

- De hát a Bomberek...

- Halkabban! Igen, a Bomberek legénysége tényleg szimbióta. Többnyire nem lehet őket kiszedni a gépükből. Ha leszerelnek egy gépet, akkor általában el kell altatni a legénységet. Jobb ez nekik, te is tudod.

- És Chrisz?

- Kaprikorn megtisztításakor az öreg gépe valamilyen hatalmas hőstettet hajtott végre. Ő élte csak túl a bevetést. Olyan nagy dolgot cselekedtek, hogy a Nagykirálynők Tanácsa a legmagasabb inszektoid érdemrenddel tüntette ki. Na most egy ekkora hőst nem lehet még kegyelemből sem kivégezni. A szektorban mi vagyunk az egyetlen inszektoid hajó, így hozzánk osztották be.

Van Sten eltöprengett a hallottakon. Mellesleg átvillant rajta, hogy ez volt az első olyan alkalom, amikor Kszriksz hajlandó volt gúnyolódás nélkül szóba állni vele.

- A kapitány! - csattant fel az ügyeletes altiszt kiáltása. A rovarlények kihúzták magukat, és felsorakoztak a fal mellett. A kadét is feszesen tisztelgett. Arra gondolt, hogy egy embernek talán már fel sem tűnne, hogy ő nem rovarlény, ahogy fülig mocskosan itt áll a sötét folyosón, feketére lakkozott könnyű páncélban, fején az infraszemüveg hatalmas rovarszemeivel.

- Az a megtisztelés ért minket - szólalt meg Itrixixisz kapitány -, hogy mi fogjuk felderíteni a Hústépő Csillagok kisbolygóit. Aki akarja, írjon búcsúlevelet, a bárkával még elküldheti.

Van Sten érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. Ez a bevetés felér egy öngyilkossággal.

- Te pedig fiam - fordult Itrixixisz a kadéthoz -, gondold meg, nem vagy-e beteg! Nem kell velünk jönnöd, ha úgy érzed, alkalmatlan vagy a szolgálatra. Ez nem fogja lerontani a szolgálati minősítésedet.

Van Sten megszédült egy pillanatra. Villámgyorsan mérlegelte a rovarlény ajánlatát, azután döntött.

- Jól vagyok, uram. El tudom látni a szolgálatom.

A sokat tapasztalt inszektoid egy hosszú pillantással felmérte az embert.

- Ahogy gondolod, kadét. Nem lesz könnyű, de azért van esélyünk. Munkára bogárkáim, öt óra múlva kifutunk!

A zarg háború véget ért.

Ezzel a sajnálatos ténnyel kezdeni kellett valamit. Csupán ebben a szektorban százötvenezer világon maradtak munka nélkül a háborús hősök. Legtöbbjük beletörődött abba, hogy ismét a civilek kezébe került a hatalom. Néhányan viszont a törékeny békét is feláldozták volna a karrierjük kedvéért. Valamit velük is kellett kezdeni.

Nelson Dantes megállt alvezérei előtt. A Grandleaux Hadiflotta egykori tisztjei mit sem veszítettek tartásukból, és harci szellemükből, valami a később hozzájuk csatlakozott mutánsokra és egyéb lázadókra is átragadt. A magas, égő tekintetű kalózvezér alaposan megnézte társait.

- Egy héten belül nyakunkon a VII. Birodalmi Flotta. Most már nem babra megy a játék. Aki akar, kiszállhat. Van elég idő elmenekülni.

A kalózok mozdulatlan arccal hallgattak, miközben agyuk lázasan dolgozott. Elmenni? Itt hagyni mindazt, amit az évek során felhalmoztak? A Birodalom ugyan erős, de nem jelent akkora fenyegetést, hogy cserbenhagyják vezérüket.

- Maradok! - jelentette ki az első.

- Én is! Én is! - siettek csatlakozni a többiek. - Veled vagyunk, tengernagy!

Dantes a mutánsok vezetőjére nézett. Az összenőtt szájú, telepata lény némán bólintott.

- Rendben. Akkor mindannyian tudjuk, hogy állunk.

- Kevésen múlott, hogy megúsztuk. - Triszkisz főgépész bódultan hevert Van Sten mellett az acélpadlón. - Már éreztem a csend ölelését.

- A sok rakéta. Ha nincs az a sok új fegyver, ott hagytuk volna a fogunkat - válaszolta nehezen forgó nyelvvel a kadét. - Legalább háromszor annyit ellőttünk, mint amennyit rendes körülmények között magunkkal vittünk volna.

A Fullánk egy napja érkezett vissza a Hústépő Csillagok aszteroidái közül. A VII. Flotta egyetlen inszektoid hajójának hihetetlen szerencséje volt. Nem csak, hogy túlélték az öngyilkos küldetést, de a morsteski bázison már várta őket az a hormonszállítmány, amit a Nagykirálynők rendeletére járt a háborús hős Chrisz tüzértisztnek. A hormonhiány rendkívül megviselte a rovarlényeket. A kisbolygók között a stressz és a feszültség még úgy ahogy tartotta bennük a lelket, de a visszaúton néhányan teljesen szétestek. Három tengerész ámokfutást rendezett, velük Kszriksz altiszt végzett. A bázison a rovarok megkapták a hormont. A csillogó hengereket maga Itrixixisz kapitány osztotta ki. A vén tengeri medve csak akkor jött enyhén zavarba, amikor a holtfáradt legénység sorfalában eljutott a kadétig. A megoldás szerencsére hamar eszébe jutott.

- Ez még a néhai Johnson főhadnagyról maradt ránk, azt hiszem, van olyan jó neked, mint a hormon.

A kapitány egy jókora üveget nyújtott át a kadétnak. Van Sten nem akart hinni a szemének. A címke szerint a nemes nedűt hetven éve palackozták. Nem csoda, ha most kissé összerendezetlenül hevert a hormonmámorban fetrengő rovarok között.

- Nem hittem volna, hogy még szolgálnak a Flottában Baronessek - mondta a főgépésznek.

- Hát, amikor idekerültem, én is csodálkoztam. De ne felejtsd el, alig kétszáz éve még ez a kislány jelentette a csúcstechnológiát. Még ma is, ha a hadiflotta eltakarította az inváziós erőket, jut munka nekünk.

- Bizony - szólt közbe Triszkisz, akit teljesen elbűvölt, hogy Van Sten órákat töltött a gépház mocskában. Már nem emlegette vacsoraként az ember tisztjelöltet. - Olcsók, megbízhatók és könnyen karbantarthatók vagyunk. Egy időben csak a szeméttelepek környékén találkozhattál ezzel a típussal. Már minket is majdnem leírtak.

- A zarg invázió annyira megcsapolta a peremvidéki világok költségvetését, hogy jobb híján százezer számra hozták rendbe a Baronesseket.

- Persze nem mindenki elég kemény ahhoz, hogy meglovagolja a kislányt! - kacsintott öt szemmel Rixix első navigátor. - A negatív erőpajzsok alkalmazása előtt csak a gyorsulás kompenzátorok gravitációs hatása óvhatta meg a személyzetet az erős valós űrbeli gyorsulás mellékhatásaitól. Az emberek egyszerűen szétlapultak a plafonon.

- Na, ne túlozz! - ciripelt fel ingerülten a gépész. A kritika hatására rohamosan józanodott, és ez cseppet sem tetszett neki. - Ez a vagány kislány egyáltalán nem válogatós! Bármivel elmegy a legközelebbi csillagig! Jó neki a magas nyomású radioaktív gáz, az illékony többkomponensű folyadék vagy folyékony robbanó fém.

- Azért nem kéne figyelmen kívül hagynod, hogy komoly átalakításokat igényelt - Rixix kifejezetten kötekedő hangulatba került. - Korszerűsíteni kellett az Agyat támogató rendszereket, a hajtóműveket és persze a fegyverrendszereket is! A fókuszálhatatlan lézerágyúk tüze egyszerűen elenyészett a zarg hadihajók optikai pajzsain.

Veszekedésüket a fedélzeti hangszóró szakította félbe.

- Figyelem! Megváltoztak a tervek. Nincs kimaradás! Az osztag tíz óra múlva elindul a Hústépő Csillagok felé! - a kapitány hangjába leheletnyi lelkesedés sem hallatszott. - Ismét mienk a megtiszteltetés, hogy vezessük a konvojt. Egy óra múlva megérkezik az új ellátmány. Szedjétek össze magatokat!

A kalózok az utolsó eligazítást tartották.

- A birodalmi taktikát ismerve nem kétséges, hogy győzni fogunk. Megvédjük a Hústépő Csillagokat.

- És a Baroness, amit hagytunk elmenni? Nem köp a levesünkbe?

- Mi akartuk, hogy szétnézzen itt, és azt lássa, ami nekünk kedvez. Az a hajó fogja csapdába vezetni a többieket.

- Meglepően tüzes volt a kicsike.

- Valami azt súgja nekem, - töprengett hangosan Dantes - hogy bőkezű partnereink a Birodalmat is kedvező áron szolgálták ki. Különben nem lett volna ennyi korszerű fegyver egy ilyen kis ócska bárkán.

- Ha a birodalmiak ilyen jól felszereltek, nem törhetik át a vonalainkat?

- Nem hiszem, de mindenre készen állunk. Vannak terveim egy esetleges vereségre is. De ne tarts ilyesmitől. Régről ismerem Belariust. Betű szerint követni fogja az előírásokat. Iszonyúan fél a felelőségtől.

- A Baroness - a mutáns hangja a kalózvezér elméjében szólalt meg, más nem hallotta. - Rossz érzéseim vannak vele kapcsolatban. Valamilyen vak fenyegetést érzek. Kiszámíthatatlant.

A sasorrú óriás nem válaszolt. A többiek fölött elnézve a teleszkompra pillantott.

- Aktivitás a hiperűrben. Vonjátok vissza az előőrsöket. Itt a Birodalmi Flotta!

- Tudom, mire készülsz - üzente a mutáns. - Azért akarsz minden áron diadalt aratni, mert azt hiszed, akkor megvesz a Birodalom. Ha látják, hogy legyőzhetetlen vagy.

- Gondolod, hogy császári tengernagyként cserbenhagynálak titeket?

- Tudom, hogy nem teszel ilyent. Ezért maradtunk veled. Még akkor is, ha ma sokunkat beborít az űr csendje.

- A halál csendje.

- Mindenki a helyén. Minden rendszer kifogástalanul üzemel - jelentette Van Sten.

A Fullánk lépett ki elsőnek a hipertérből és most kelletlenül elindult a kisbolygók fenyegető kavargása felé. Az inszektoid legénység egyre idegesebben figyelte a jól ismert látványt, ahogy a gravitációs rendellenességek mind jobban eltorzítják előttük a csillagok képét. Ahogy közeledtek, a kavargó portól egymás után kihunytak a csillagok. A mélyűr fenséges ragyogása után fojtogató, sűrű köd borult rájuk.

A vén Chrisz nem lábatlankodott a fedélzeten. Visszavonult vackába, amit egy kétszemélyes naszádban alakítottak ki a számára. A karcsú jármű belseje már teljesen úgy nézett ki, mint egy JUKA-Bomber tűzvezető kabinja. Az öreg a naszádra hurcolta a Maximus bombákat és már egy hete csak azokat babusgatta. Enni sem jött elő.

- Mikrometeoritok!

- Pajzsokat felvonni! Hadműveleti rendszereket aktiválni! Ami nem kell, kikapcsolni!

- Felvonva. Aktiválva. Lekapcsolva, uram.

- Pajzsokat teljes erőszintre! Álcázó rendszereket energia alá helyezni!

- Teljes erőn, uram. Álcázás energia alatt, uram.

- A flotta mögöttünk kilépett a valós térbe - jelentette Harxissz navigátor. - Túl korán jöttek. Túl közel vannak.

- Akkor felejtsük el az álcázást. Ennyit a meglepetésről - a kapitány nem vesztette el a hidegvérét. - Lézerágyúkat pihentetni! Minden energiát a pajzsokba és a hajtóművekbe. Rakéták, torpedóvető készenlétbe!

- Ezerkétszáz másodperc múlva belépünk a kisbolygók gyűrűjébe - mondta Van Sten.

A kalózhajók a kékesen csillogó érctömbök közül bukkantak elő. Ebből az irányból a birodalmi erők egyetlen elemzője sem számított érkezésükre, hiszen a hatalmas anyagsűrűségű, kiszámíthatatlan pályán keringő kőzetdarabok között olyan gravitációs örvények kavarogtak, hogy egyetlen épelméjű kapitány sem vitte volna be oda a hajóját. A kalózok azonban már vagy öt éve megtelepedtek ezen a kegyetlen vidéken, volt alkalmuk megismerni a mindent porrá zúzó aszteroidák árapályait. Ráadásul a hozzájuk csapódott mutánsok között nem egy olyan akadt, aki több-kevesebb pontossággal képes volt előre megérezni a közeli jövő homályából kibontakozó eseményeket.

Belarius tengernagy flottája a jól ismert sziklazúzó alakzatban lépett be a kisbolygók övezetébe. A hatalmas csatahajó a konvoj közepén haladt, hogy az esetleges támadók csak a könnyű vadászok rajaival és a kísérő fregattokkal megküzdve érhessék el. A csatahajók haladási vonalán kívül, de még a fregattokon belül mozogtak a pajzshordozók. Ezek az özönvíz előtti, tohonya jószágok alkalmatlanok voltak a korszerű hadviselésre, de arra még kiválóan alkalmasnak bizonyultak, hogy hegynyi méretű generátoraikkal a szilárd objektumokat - jelen esetben a sziklákat - távol tartó erőpajzzsal vegyék körbe a lassan haladó flottát. A karcsú, elegáns fregattok lézerágyúikkal időnként ki-kilőttek a pajzs mögül, főleg, ha úgy vélték, hogy egy-egy száguldva érkező kőtömb mégis csak képes lesz pont felettük beszakítani az erőteret.

A kalózok fürge naszádjai csak egy pillanatra bukkantak elő az örvényből, de ez az idő is elegendő volt arra, hogy torpedók és rakéták tucatjait bocsássák útra. A birodalmi hajók védelmi radarjain áttekinthetetlenül sok vörös pont jelent meg, ami igen csak megzavarta a tűzvezető Agyakat. A célkereső lokátorok csupán néhány kalózra tudtak ráállni, és ezek közül is csak alig egy-kettőt sikerült eltalálni. A támadók nagy része bántatlanul tűnt el a kisbolygók között.

A kalózok főhadiszállásán jókedvű nyüzsgés uralkodott.

- Okozott veszteség a maximális mínusz húsz százalék. Mínusz tizenhét...

- Mekkora a saját veszteségünk?

- A tervezett maximum öt százaléka.

- Itt az ideje hajóra szállnom - j

elentette ki Nelson Dantes.

- Nem veszélyes személyesen harcba bocsátkoznod? Bármi megtörténhet harc közben. Itt a bázison sokkal nagyobb biztonságban vagy.

- Azt akarom, hogy lássák, én vezettem az ellentámadást. Egy győztes támadónak mindig sokkal jobb a sajtója, mint egy diadalmas védekezőnek.

- Éretem, uram. Az Orleance kifutásra kész.

Belarius tengernagy intésére a Könyörtelen tüzet nyitott valamennyi kis méretű fedélzeti ütegével. A zászlóshajó sötét tömbjéből ötszáz rubinvörös sugár mart az űr feketeségébe. A közepes erejű sugarak elég hatékonyak voltak ahhoz, hogy megsemmisítsék a torpedókat és az ellenséges pajzstépázó rakétákat. Már ha eltalálták őket.

A lézernyalábok rengeteg rakétával végeztek, de legalább ugyannyi találatot értek el a baráti hajókon. Egy fregatt, a Huang Tang pillanatok alatt lángba borult, majd darabokra robbant. A kalózok rakétái ekkor még meg sem közelítették a flottát óvó erőpajzsot. A halványan vibráló erőgömbön belül teljessé vált a zűrzavar. A navigátoroknak minden ügyességüket latba kellett vetni, hogy ne ütközzenek egymásba.

Nem kevés hajó akadt, amelyik zavaró bóják tucatjait lőtte ki maga köré, hogy elterelje a rakétákat. Az önműködő bóják megpróbáltak pályára állni a kibocsátó hajók körül, de a közelben haladó egységek tűzvezetése azonnal bemérte őket, és mivel sokkal jobban kivehető célpontot nyújtottak a torpedóknál, azonnal tüzet nyitott rájuk.

A flotta egészének szempontjából sokkal több bajt okoztak a hajók mögött néhány száz mérföldes hosszúságú trimolekuláris kábelen vontatott passzív zavaró bóják. A hihetetlenül erős vezetékek összegabalyodtak, és valósággal pókhálóba fonták a hajók köré kirajzó elfogó vadászokat. Belarius tengernagy hat másodperc alatt ötven vadászt veszített, pedig az első torpedó csak ekkor siklott át a semmit sem érő erőpajzson.

- Bontakozzon szét a flotta! - parancsolta az admirális. - Vonjuk fel a hajó pajzsait!

- Nagyúr! A fregattok túl közel kerültek! Ha összegerjednek a pajzsaink, akkor szétrobbannak a generátorok!

Belarius csak egyetlen pillanatig tétovázott.

- Lőjék szét a fregattokat, ha öt másodperc alatt nem távolodnak el kellő mértékben.

Bazilio kapitány, a Könyörtelen parancsnoka sem akart kockáztatni. Azonnal tüzet nyitott saját kísérő hajóikra. Mire a kalózok első rakétái elérhették volna őket, már csak izzó roncsok sodródtak a hadihajó körül. Egy pillanattal később felragyogott a Könyörtelen rakéta és sugárelhárító erőpajzsa. A torpedók egymás után égtek szénné rajta. A vezérhajó egyelőre biztonságban volt és várta a kalózok következő támadását.

A Fullánk biztos távolságból szemlélte az eseményeket. Annyira előre küldték, hogy jóval a nagy erőpajzs határán kívül kellett navigálnia. A kalózok figyelemre sem méltatták az ócska dereglyét. Megalázó érdektelenséggel kétszer is elrepültek a közvetlen közelében. Ebben a pillanatban pedig egy hatalmas, csillogó fregatt úszott el fenséges közönnyel a parányi hajó mellett. Oldalán az Orleance név ragyogott.

A Fullánk megpróbált feltűnés nélkül a lehető legmesszebb eltávolodni az összecsapás színterétől. Az övezeten túlra nem merészkedhettek, mert az őrködő birodalmi erők még felfedezték és dezertálással vádolhatták volna őket. Mélyebbre, a kisbolygók közé meg nem akaródzott merülniük, mert már itt, a peremen is csak üggyel-bajjal kerülték el a mindent összezúzó kőtömböket. Mögöttük javában tartott az óriási hajók harca. A kalózok is bevetették hadihajóikat. Mérföldnyi hosszúságú monstrumok bukkantak elő az örvénylő kőviharból. Fedélzetükön tüzérek ezrei kezelték a pokoli erejű ütegsorokat.

Egy ilyen összecsapásban a Fullánk azonnal szénné égett volna.

- Viszonylag stabil pályájú kisbolygó előttünk.

- Megközelíteni! Minden rendszert lekapcsolni - Itrixixisz kapitány mereven bámulta a teleszkompot. - Keresünk egy nagyobb szakadékot és megpihenünk kicsit.

Csodával határos módon sikerült pályára állni a hatalmas szikla körül. A mély szakadékokkal szabdalt felszín valósággal elszáguldott alattuk. Átértek a sötét oldalra, amikor...

- Radarok! Bemértek minket!

Lézersugár mart a Fullánk tatjába. Láncreakció szerűen robbanások sorozata rázta meg a hajótestet. A kapitányi hidat fojtó, sűrű füst lepte el, majd üvölteni kezdtek a szirénák.

- Mi volt ez?

- Turbólézer.

- Hogy kerül az ide?

- Látod azokat a fényeket a vulkán tövében? Megtaláltuk a kalózok bázisát.

Az inszektoid hajó tehetetlenül sodródott a végzete felé.

- Tizen maradtunk életben. Húszan a hibernálóban vannak. Talán megmaradnak addig, míg kerítünk egy kis királynőt. Minden esetre kadét, te vagy a rangidős tiszt.

A Fullánk már harmadszor kerülte meg tehetetlenül sodródva az óriási aszteroidát. A kalózok jól választották meg bázisukat. A szeszélyes pályán mozgó kődarabot elkerülte a meteorok nagy része.

- A passzív radarok szerint a flotta vesztésre áll. Belarius hajója súlyosan megsérült. Néhány fregatt még harcol. A kis hajók elpusztultak.

- Valamit tennünk kell.

- Azért bombázunk, hogy öljünk! - Chrisz váratlanul bukkant fel a fedélzeten. A vén rovar csáprágóit zöld hab borította. - Bevetésre, fel, gyerünk! A bombázó bombázzon!

- Megbolondult az öreg!

Van Sten elgondolkodva nézett a veterán rovarra.

- Chrisz tüzértiszt, mivel akarsz bombázni? - kérdezte keményen.

- A JUKA-Bomber bevetésre kész. Gyilkolni jöttünk! Kezdjük hát!

- Nincsen bombavetőnk! Nem tudunk bombázni! - ellenkezett Rixix.

- Az öreg a naszádjára vitte a Maximusokat. A naszáddal levihetjük őket a bázisra. Nincs szükségünk bombavetőre.

- Lentről azonnal észreveszik a bombák sugárzó töltetét. Lelövik, mihelyt elhagyja a hajót.

A kadét egy pillanatig tűnődött.

- Triszkisz, mi van a kettes tankban?

- Folyékony fémplazma. A tartalék üzemanyag.

- Át tudod szivattyúzni a Maximus Brutusok töltete helyére?

- Micsoda? Miért? - aztán a gépész megértette az ember szándékát.

- A folyékony plazmát nem jelzik a lenti műszerek. Viszont nagyot lehet robbantani vele.

- Már ha lesz, aki leviszi.

- Lesz - felelte Van Sten sötéten és egy komor pillantást vetett a teleszkompra. A birodalmi flotta biztos vesztésre állt.

A naszád akkor hagyta el a Fullánkot, amikor a kisbolygó nap felőli oldalán jártak. A bázis megfigyelői így nem láthatták a hajtóművek rövid felvillanását.

- Azért bombázunk, hogy öljünk! - Chrisz szemmel látható élvezettel kuporgott a szűk pilótafülkében. Már nem habzott a szája.

Van Sten némán nézte a passzív radar hologömbjét. Nem akarta az öreget magával hozni a halálba, de Christ nem lehetett kiszedni a naszádból.

- Tudod, ember, nem te vagy az első szőrös társam - Chirsz váratlanul megszólalt, ráadásul az emberek nyelvén.

- Tessék? - a kadét döbbenten nézett az inszektoidra.

- A régi hajómon volt egy ember. A nagy kaland előtt. Amikor mindenki meghalt. A JUKA-Bomber győzött. Megmentettük a bolygót, a bolyt, a királynőt. Csak éppen meghaltak a fiúk. Nekik már csendes az űr. Most újra bombázni megyünk, és te nem vagy bombázó.

- Ez nem JUKA, öreg. Csak egy naszád.

- Azt hiszed, nem tudom? - a vén rovar egy apró fémhengert tartott társa elé. - El tudod olvasni a feliratot?

- Még öt perc van az életünkből, és te rejtvényt fejtetsz velem?

- Próbáld meg, menni fog!

- Legyen neked... Csendes... Az űr! Mi ez?

- Amikor úgy döntöttek, hogy nem mehetek halott társaim után, egy királynő ezt adta jutalmul. Különleges hormonkivonat. A kegyelem pohara.

- Méreg?

- Kegyelem - a rovar lehunyta szemeit, majd folytatta. - Nagyon hangos nekem ez a világ. Rettentő az élet zaja. Csendre vágyom. A hormon rövid időre helyreállítja elmém épségét. Újra erős és határozott vagyok. Néhány óráig. Egy bevetés idejéig.

- Megittad?

- Nézz rám! Ilyennek ismertél?

A naszád átsiklott az árnyékvonalon. A sötétben száguldottak tovább.

- Én bombázó vagyok, te meg nem. Átveszem az irányítást. Én tudom, hol csapjunk le, te meg nem. A többiek már várnak rám. Én nemsokára meghalok, te meg nem. Ez a JUKA utolsó útja.

- Miről beszélsz?

- Odanézz! - a rovar fémcsápja a hátsó kamerák kijelzőjére mutatott.

- Mi az? - Van Sten ormótlan űrruhájában csak nehezen tudta elfordítani fejét, hogy lássa, mi baj.

Amikor meghallotta az elégedett ciripelést, azonnal rájött, hogy becsapták. Még moccanni sem maradt ideje, amikor az inszektoid csápprotézise átnyúlt mellette és megnyomta a katapult piros gombját.

A naszád kisiklott alóla, ahogy a robbanótöltet kivágta a karcsú hajótestből. Éppen elégszer pördült meg ahhoz, hogy elfogja a hányinger. Mire csillapodott mozgása, a naszád már elérte a kalózok bázisát. Túl közel volt ahhoz, hogy a turbólézerekkel lőjenek rá. Néhány vékonyabb energianyaláb belemert a hajóba, de Chriszt már amúgy is csak a tehetetlenségi erő hajtotta.

Van Sten megragadta az űrruha sisakját. Mintha távolról egy harsány induló néhány foszlánya jutott volna el fülébe.

"Azért bombázunk, hogy öljünk! Senki sem állíthat meg minket. A JUKA-Bomber mi vagyunk. Minden éjjel indulunk..."

Tudta mi fog következni. A lehető legkisebbre húzta össze magát és a maximumra állította a sisak fényvédőit.

A naszád lángoló roncsa ebben a pillanatban csapódott be a bázis kivilágított kupolái közé. A folyékony fémplazmával töltött Maximusok előbb a hajócska falát szakították át, azután a kalózok erőművének habbeton borítását.

A robbanásnak lent nem maradt túlélője.

Chrisz inszektoid tüzértiszt ekkor már alighanem szolgálatra jelentkezett egy csendes, túlvilági bombázó fedélzetén.

Van Sten hadnagy feszes vigyázzban állt Amnos tengernagy előtt. Bár a műkincsekkel telezsúfolt csarnokban félhomály uralkodott, Van Sten az infraszemüveg segítségével tökéletesen látott. Annyira hozzászokott, hogy eszébe sem jutott levetni, akárcsak fekete, kopott páncélját. Az űrhajó szűk, sötét folyosóin a csata hevében rohanva közlekedő rovarlények között mindkettő jó szolgálatot tett neki. A szemüvegben jól látszott a tengernagy hőképe. A VII. Flotta ura valamilyen testmeleg italt kortyolgatott.

- Gratulálok, ifjú hős. Bár az a kalóz elmenekült, de neked köszönhetően a VII. Flotta fényes diadalt aratott.

- Chrisz főhadnagyot illeti a dicsőség, uram, tengernagy úr.

- A bogár nevét napiparancsban felolvasták valamennyi hajónkon. Egy tucatnyi világon szobrot is kap. Talán még várost is neveznek el róla. Mond csak, fiam, milyen is a vércsoportod?

- Á RH pozitív, uram, tengernagy úr. Miért kérdi?

- Csak úgy, kíváncsiságból - Amnos nagyot kortyolt poharából. - Arra gondoltam, hogy szolgálhatnál alattam is. Egy ilyen legény a vezérhajón is jól mutat. Ha én veszlek ide, senki sem mer a peremvidéki származásod miatt piszkálni.

- Köszönöm, uram, tengernagy úr. Én inkább saját hajót akarok. A Fullánk nemsokára kifutásra kész. Amíg Itrixixisz kapitány rendbe jön, szívesen irányítom.

- Egy inszektoid hajót? Erre még nem volt példa! Gondolod, hogy a legénység elfogad?

- Ők javasolták. A Nagykirálynők Tanácsa nem ellenzi a dolgot. Chrisz főhadnagy örökösének tekintenek. Ez megtisztelő rám nézve.

- Hát, jól van. Azt hiszem, kénytelen vagyok engedélyezni a beosztásodat - a tengernagy savanyú arccal rányomta pecsétjét az infókockára. - Csak aztán meg ne bánd!

- Nem fogom, uram! - Dante Van Chrissten hadnagy, a Fullánk megbízott parancsnoka feszesen tisztelgett, majd megfordult és távozott.

Amnos még egy darabig sajnálkozva nézett utána. Kiitta poharát, vállat vont és aktiválta a komofonját.

- Értesítették már cerebrita partnereinket?

- Igen, uram. Jönnek, és azt üzenik, van egy egészen kedvező ajánlatuk.

Amnos elégedetten dőlt hátra. Új üzletek, új bevetések, új fegyverek. Valamit ezekkel is tenni kell. Ha rajta múlik, akkor az űr még sokáig csatazajtól lesz hangos.

És szerencsére rajta múlik.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Tű és pajzs (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2004. május 26. 15:22:30

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma