Vissza a Főoldalra
 

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Termékismertető - Alanori Krónika 149. (2008. november-december)
Termékismertető - Alanori Krónika 146 (2008. május-június)

A lista folytatása...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Sziromhullás (Túlélők Földje novella)

Mottó: Oly virágot tépett, mit maga ültetett,
Ki szeretetre érett, az gyásszal fizetett.
Fiatal lelkéért könnyet ejt a fűz,
De szívében már, csak holt hamu a tűz.

Gyönyörű virág volt. Hatalmas, szinte emberfejnyi kelyhe a szivárvány színeiben pompázott. Belső, tenyérnyi szirmai szemérmesen borultak a bibére, míg a külső szélek hol kéknek, hol rőtvörösnek mutatták maguk.

"Vagy éppen narancsszínnek", gondolta az alakváltó férfi, aki képtelen volt betelni a látvánnyal. Mióta kilépett az erdő sűrűjéből erre a kicsiny tisztásra, egyfolytában a növényt bámulta. Majd' embermagasságúra nőtt, húsos levelei pedig szinte látható élvezettel szívták magukba a napfényt, elnyomva így az alant burjánzó csenevész kis rókapáfrányt. A legszebb azonban maga a virágkehely volt, mely egymagában trónolt a vaskos száron.

A kalandozó harchoz edzett, kemény lelke meglágyult ennyi szépség láttán.

- Mennyei ajándék lesz az én Fritillámnak - suttogta, miközben egy kőkést halászott elő a zsákjából. Egyik kezével lefogta a vaskos szárat - bársonyosnak, szinte simogatónak tűnt a tapintása - míg a kőkéssel óvatosan vágni kezdte a növényt, közvetlenül a kehely alatt.

Az alakváltó kislány karjait kitárva körbeszaladta a tisztást és közben hangosan víjjogott.

- Nyjáá, nyjáá. Anyu, anyuuu. Drasmólyom vagyok, figyelj. Anyuuu!

- Fritillina! - nézett fel a fiatal, szőke hajú alakváltó nő a tisztás közepéről, ahol éppen a tűzgyújtással bíbelődött. - Hányszor mondtam, hogy ne kiabálj. Képes lennél az erdő összes orkját is idecsődíteni.

A kislány kelletlenül odasétált az ébredező tűzhöz, és anyja mellé guggolt. Lehajtotta fejét és piszkálni kezdte a farakásból kiálló egyik gallyacskát.

- Meddig maradunk itt? - kérdezte durcásan.

- Bevárjuk a papát - mosolyodott el az alakváltó nő és megsimogatta a kislány kobakját. Ugyanaz a szőke haj, mint a sajátja, a neve is az lett mint az övé: Fritilla, Fritillina.

- A papa milyen? - élénkült fel a kislány. - Olyan mint Te? Ő is harcolt már drasmólyommal? Van olyan virág alakú nyaklánca mint neked? Ha nagy leszek, én is olyat akarok majd.

- Nem, a papának másfajta van - komorodott el az alakváltó nő és az erőre kapó lángokba meredt.

- Mesélj róla! - nyaggatta tovább a kislány. - Ugye erős és bátor? Mikor találkoztál vele utoljára?

- Régen, - suttogta az anyja. - még Eleniosz havában.

Az alakváltó férfi óvatosan két kézre fogta a levágott virágfejet, és zsákjába helyezte, a szeksztáns és a tatubőrök tetejére. "Oly szép, akárcsak az én Fritillám" gondolta, miközben összekötözte a zsák száját. Lassan felállt, és most már tüzetesen is szemügyre vette a kis erdei tisztást.

Rögtön szemébe tűnt a szétrugdosott tábortűz a pázsit közepén. Körülötte elmosódott nyomok jelezték, hogy alig egy napja még más kalandozók élvezték a tisztásra beszűrődő nap melegét. "Ketten voltak" állapította meg a kalandozó "egy nő és egy gyermek".

"Hát előttem jártál, kedvesem" gondolta. "Ha sietek, holnap estére beérlek titeket."

A hosszú, fekete hajú alakváltó felállt a tábortűz maradványai mellől, és behunyta a szemét. Keze szorosan rákulcsolódott a nyakában lógó szent szimbólumra, ajka hangtalan szavakat kezdett mormolni. A zöldellő levelek közt átsütő napfény aranyszín ragyogásba vonta alakját, mintegy fenséges aurát kölcsönözve neki, melyben itt-ott, apró csillag porszemek villantak, majd tűntek semmibe. A kisülni készülő varázsenergia előhírnöke volt mindahány.

A közeli ágakon elhallgattak a madarak, tolluk felborzolódott, akárha enyhe szellő lebbentené tarkaszín ruházatuk. A merészebbek még meg-megeresztettek egy elhaló "csiccs"-et, de aztán mintha megbánták volna, riadt hirtelenséggel kaptak szárnyra. A levegő vibráló feszültséggel telt meg, amint a rejtett csatornákon áramló manát munkára fogták a varázsszavak. Aztán egy végtelennek tűnő másodpercig, míg az utolsó szótöredék is a helyére nem kattant megállni látszott a világ, majd a néma csendben elszabadult a megidézett varázslat.

- Amikor megszülettél, akkor üzentem a papádnak, hogy találkozzunk - magyarázta türelmesen az alakváltó nő a kislánynak. - Tudod, ő más utakon jár, de én mindenképp szeretném, ha egyszer látna téged.

- Miért jár más utakon? - kérdezte gyermeki ártatlansággal Fritillina. - Ő a varkaudarok ellen ment harcolni?

- Hát, igen - sóhajtott az anyja. Más utak, más istenek, és még ő maga sem volt biztos benne, hogy a férfi melyik oldalra állt a küzdelemben.

- Anyu, és a papának milyen színű a szeme? Meg a haja is olyan szőke mint a tiéd?

Fritilla elmosolyodott.

- Az ő szeme kék, sötétkék, olyan mint a tiéd, kicsi Fritillina. A haja viszont fekete, akárha egy mélységes mély szakadékba pillantanál, oly sötét.

"Akár a lelke" - tette hozzá magában.

- És van neki is csontszablyája, meg uzbány trófeája? És varázsolni is tud?

- Elég legyen kicsi lány! - mondta tettetett szigorral az alakváltó nő. - Három vagy négy nap múlva megérkezik, és akkor megkérdezheted őt magát is. Különben is, esteledik már.

- Tudom, akkor megint el kell bújnunk a gonoszok elől, - mondta a kislány a durcásabbik hangján. - De én azt úgy nem szeretem, anyuu.

- Csitt Fritillina. Csak egy napról van szó. A holnapot átalusszuk, és utána már nem bujkálunk, hanem a papát várjuk.

Az alakváltó férfi kitárta karjait az ég felé, tekintetét a fennlakókra szegezte - csábítóan mélykék szeme volt -, és elmosolyodott. Élvezte, ahogy a varázslat hatására karja először libabőrössé vált, mintha tiltakozna, majd ezt lassan felváltotta a jóleső meleg, amint a gyógyító életesszencia utat talált testébe.

Az áhítatos csendet először csak egy éles reccsenés törte meg a közeli fűzből. Valahol a törzs alatt, a mélyben, elapadtak a tápláló gyökérnedvek. Aztán sárgulni kezdett egy levél a túloldali rókapáfrányon. Majd a közeli cserje vékony ágai fogtak halk surrogásba, amint nedvdús levelei betegesen fonnyadni kezdetek. A kicsiny tisztás pázsitja valami nem evilági kórtól látszott felperzselődni, mely után csak aszott, sárga fűcsomók maradtak.

Az alakváltó lendített egyet a karjával, és az életszívó varázslat még egy rohamra indult a természet ellen. A fűzfa oldalán éles reccsenés kíséretében hosszanti hasadás jelent meg, majd egy pillanat múlva dőlni kezdett. Először csak lassan, majd egyre gyorsuló ütemben, ahogy gyökerei kifordultak a földből, zuhant az élettelen fa, a kelyhét vesztett növénytorzó felé. Tompa puffanás hallatszott, mikor megérkezett.

A kalandozó leeresztette karjait, és felkacagott oly erővel, hogy a nyakában lógó kis koponyaszimbólum vad táncba fogott a mellkasán. Most már megvolt hozzá az ereje, hogy éjt nappallá téve beérje szerelmesét. A természet növénytakarójától elszívott életerő megadta a kitartást hozzá. Az ajándék pedig, melyet előzőleg ettől a kiégett tisztástól orozott el, megérte a sietséget.

Öles léptekkel indult útjára kelet felé, maga mögött hagyva azt, mit istene folytán joga volt osztogatni.

- Csináld, édesem - noszogatta az alakváltó nő, Fritillinát. - Tudod, először a lábaddal.

- De akkor te is anyu - makrancoskodott a kislány. - Te is csináld.

Fritilla beleegyezően bólintott, és átsétált a tisztás túlsó oldalára. Neki több hely kellett az átalakuláshoz, mint gyermekének, hiszen már felnőtt alakváltó volt.

- És melyiket, anyu?

- Amelyiket legjobban szereted, kicsi lány - mosolygott Fritilla, aki lassan már elkezdett gyökereket ereszteni a talajba. - És ne feledd, holnap este ébredünk.

A kislány hajlékony teste hamarabb felvette a növényformát mint Fritilláé. Az alakváltó nő mosolyogva figyelte gyermekét, ahogy befejezte a teljes átalakulást. "Tényleg azt választotta amit legjobban szeret" gondolta. Ő maga a fűzt választotta. Mindig is ez volt számára a legkönnyebb, legnagyszerűbb. Mielőtt azonban végleg berendezkedett volna új alakjában, még egyszer elgyönyörködött a Fritillina által kitalált csodás növényben.

Gyönyörű virág volt. Hatalmas, szinte emberfejnyi kelyhe a szivárvány színeiben pompázott.

Írta: Fortamin (#2977)
A novella az Alanori Krónika 6. számában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 30 szavazat alapján 7.8)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Közjáték (Túlélők Földje novella).

Létrehozás: 2003. október 5. 11:05:12
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.