Vissza a Főoldalra
 

Hírek, változások
Mi is az az AK?
AK Archívum
GN Archívum
Tartalomjegyzékek
Cikkek az újságból
Krónikák a boltban
Szavazások
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett
Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Termékismertető - Alanori Krónika 149. (2008. november-december)
Termékismertető - Alanori Krónika 146 (2008. május-június)

A lista folytatása...
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
 

Feltámadás (Túlélők Földje novella)

Nyúlós köd borította Libertant és környékét. A város melletti, fáktól körülvett kis tisztásra torz kreatúrákat vetített a Hold. Szél susogott a lombok között, mintegy zenei aláfestése e kísérteties éjszakának.

Két férfi közeledett az elhanyagolt, de még mindig tekintélyt parancsoló kőkerítéshez. Megálltak a bejáratot jelentő rozsdás vaskapunál és egyszerre néztek fel a tetején díszelgő feliratra: FELTÁMADUNK!

- Nem valami bizalomgerjesztő - szólalt meg csendesen a magasabbik. Hatalmas orra valósággal kiugrott az arcából. - Legszívesebben hazáig szaladnék.

- Én is, elhiheted. - A másik férfi jóval alacsonyabb volt társánál. - De gondolj a benti ékszerekre. Ennyit csak megér?

Beléptek a temetőbe és a hátsó rész felé indultak, ahol a gazdagabbak sírhelyei voltak. Odaérve mindössze két mívesen elkészített kriptát láttak. Az egyik régebbinek tűnt, de a másik egészen friss volt. Ez utóbbit vették szemügyre.

Súlyos vaslándzsák meredeztek az ég felé, teljesen körülzárva a végső nyughelyül szolgáló alacsony épületet. A Hold fénye lobot vetett a levélformájúra alakított vashegyeken, nem sok jóval kecsegtetve a kései látogatókat. A rudak között legfeljebb egy gyerek fért volna át, nekik maradt a mászás.

Nagy nehezen, egymást segítve átjutottak az akadályon, de mire átértek, a szél teljesen elállt, halotti csend borult a környékre és hatalmas cseppekben szakadni kezdett az eső. Pillanatok alatt bőrig áztak.

Odaléptek az épülethez. Az ajtó szintén vasból volt és nagyon masszívnak tűnt.

- Ezen nem jutunk be - mondta a nagyorrú és a kilincsre ütött. Őt lepte meg legjobban, mikor az ajtó fülsértő nyikorgással kitárult.

Mindketten a földhöz lapultak, még a lélegzetüket is visszafojtották. Csak nagyon lassan mertek felemelkedni.

- Majd' szívrohamot kaptam. Miért nem kenik ezt az ajtót?

Az alacsonyabb férfi nem foglalkozott barátja nyöszörgésével, bekémlelt a kriptába. Odabent korom sötét volt, de egy égen keresztül cikázó villám, kékes derengésbe vonta a lehangoló épületbelsőt.

Mindketten beléptek és rögtön megakadt a tekintetük egy gyönyörű vázán. A magasabbik a vázához lépett, majd belenyúlt. Azonnal jobb kedvre derült, mikor kihúzott keze között egy gyémánt nyakék tündökölt.

- Na mit mondtam neked? Megcsináltuk! Megcsináltuk!

Az öröm hangjaiba azonban egy másik, félelmetes hang is bekapcsolódott. Halk kopogás hallatszott a szoba közepén álló koporsó felől. A vér rögtön meghűlt az ereikben.

- Mi volt ez? - kérdezte az alacsony.

- Én... Én... Nem tu... dom - dadogta a társa. - Szerintem a... koporsóból jött.

Óvatos léptekkel indultak előre, mikor mögöttük nagyot nyikordult a vasajtó. Ijedten pördültek meg, de csak a szél támadt fel újból odakint.

Bent megint hallatszott a kopogás, majd rögtön utána farecsegés és egy mély sóhajtás. Egy villámtól fény gyúlt a helyiségben, a falon pedig a két férfi árnyéka mellett, egy harmadik, emberszerű árnyék is látszott. És ez az árnyék hörögve feléjük indult.

Sikoltva menekültek ki a kriptából; a vaskerítést félelmükben szinte helyből átugrották. Kirohantak a temetőből és a közelben lévő épülethez rohantak. Nem törődtek vele, hogy ez a helytartó háza. Sőt. Még örültek is neki. Megőrülve a félelemtől, mindent bevallottak.

A helytartó a szipogó gnóm gyerekhez fordult.

- Tulajdonképpen mit kerestél éjszaka a kriptában?

- Én csak fogadásból... A többiek azt mondták, hogy nem merek ott maradni éjszaka. - Látszott fiún, hogy mindjárt elsírja magát. - Hallottam, hogy jön valaki, de azt hittem, a barátaim akarnak rám ijeszteni. Úgy gondoltam, hogy én ijesztem meg őket...

A helytartó megsimogatta a gyerek fejét.

- Jól megijesztetted őket barátom.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 26 szavazat alapján 6.3)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Szörnykertem története (Túlélők Földje novella).

Létrehozás: 2004. március 1. 14:50:42
Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09
Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.