A mágiához értő orgling olyan ritka, mint a fehér holló - és ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a mágia az intelligencia függvénye, és mint tudjuk, ez utóbbiban az orglingok nem bővelkednek (bár ez az elmélet az Orglingok Lázadása óta meginogni látszik). Mégis, ha nagy ritkán összeakadsz egy orgling varázslóval, nem árt felkötni a nadrágszárat, hiszen gyors véget ér az, aki ellenfelét lebecsüli...
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Ha még egyáltalán nem hallottál, vagy nem tudsz eleget a szavazásról, melyrôl fórumozóink ebben a témában beszélgetnek, akkor kattints ide a bôvebb felvilágosításért. A szavazás állását is ezen az oldalon követheted nyomon.
Szerintem egy regényben A "Happy End" , a "Rossz vég" , csak részlet kérdés.
Egy regényt ha figyelmesen elolvasunk akkor, sok rosszal és jóval találkozunk benne.
Itt már elkezdünk hajlani az egyik fél felé.
Valaki a Rossz , valaki a Jó felé hajlik.
Aztán a regény végén nem az győz aki éppen az olvasó főhőse, hanem a másik.
Innentől az olvasó egy picit csalódott lesz, mondjuk negatív lesz a könyvek iránt, vagy a másik esetben inkább megnézi filmekben , vagy a legutolsó esetben:
Statisztikát nyit, mint ÉN és inkább a közepén nyissa ki a könyvet rögtön a végét olvassa el.
Aki megérti amit mondani akarok az csak annyit jelent , hogy én az íróra bízom.
A kérdés rossz és a válaszok is. Ki szerint lenne jó a Walesi bárdok, vagy a III. Richárd happy enddel? A mai világban persze egyre nagyobb az amerikai happy end dömping és ezzel 25-30%-ban tökéletesen taccsra vágják a könyvet/filmet. A katarzis érzés ugye a bukással csak nő. Szóval van könyv aminek a végére happy end kell, van amelyiknek a végére valami melodramatikus befejezés illik és van amelyiknek kötlezeő - lenne - a bukás. Szerintem
