| -Kész.-mondta Galador. Miután szétvertek minden goblint, továbbindultak.
***
Gragor gondolkozott mit tehetne.
-Van pár erőd, közel a Garond hegyekhez. Oda mentek?
***
Tandar odament Galadorhoz.
-Van egy erőd a közelben. Mit szólnál ha...
-Ha tünde erőd akkor nem!!!
-Jó, nem az, hanem egy ember erőd. Engem ott ismernek. Örömmel segítenek nekünk.
-Renben de nekem még vissza kell mennem a Hegyházba a seregemért.
-Hova? |
-Te hülye!Mit csináltál?!-ordította Galador, ugyanis lebegett. Golodin a két kezét gyorsan lehúzta. Galador nagyot esett.
-Bocs...nem tom mi történt.
-Az hogy felemeltél.-mondta Galador.
-Ezt hogy csináltad?-kérdezte Tandar.
-Nem tudom.Csak...ööö...gyakoroltam.
-Legközelebb ne rajtam.-nyögte Galador.
-Hááá-há-há-há-há!!-röhögött Manaderor, aki egy kis sziklán evett egy almát.
-Mit röhögsz???!!!-kiáltott Galador.
-Galador nyugi!-fogta le Tandar Galadort.~Golodin, hogy csináltad ezt?Ez még egy fekete-mágusnak se menne ilyen könnyen...~
-Mi az ott?-kérdezte Manaderor. Egy csomó goblin futott le a közeli hegyről.
-Szerintem ezek nem köszönni akarnak.-mondta Golodin.
-Nem mondod...
-Na végre! Már rég nem harcoltam!-mondta Galador. Baltáját elővéve elkezdett a goblinok felé rohanni.
-Gyerünk.-mondta Manaderor.
-Ne haggyatok ki.-mondta Tandar.
-Nyomás.-mondta Golodin. |
| -Galador!Mit csinálsz!? Hogy győzted le Banrugot!?De ez a tünde...megtanulta a fekete-mágiát...melesleg olyan szintre fejlesztette azt másodpercek alatt, amilyenre nekem 10 hosszú év kellett... |
Galador arra ébredt, hogy egy kis fa tövében fekszik.
-Hol vagyok?-kérdezte.
-A Drún-erddőben. Szerencséd van hogy még időben elhúztalak egy varázslattal.-mondta Manaderor. Galador felült. Körülötte csupa bokor és a fű 10 centis volt.
-Furcsa ez az erdő, nem?
-De.Tandar szerint goblinok és manók lakják.Sőt állitólag pár ork is előfordul néha. |
Banrug, a fekete sárkánny hátra nézett. A fénysárkány rögtön rátámadott Banrugra. Először tüzet lövelt a szájából Banrugra. Banrug fölrepült a magasba és onnan lecsapott a fénysárkányra. Karmaival hatalmas sebett csinált a fénysárkány hátán. Banrug beleharapott a fénysárkány nyakába. Az gyorsan hátraugrott.
-Ez biztos bevállik?-kérdezte Galador.
-Hát... nem biztos.-felelte Golodin. Aggódva pillantott a fénysárkányra. Banrug hatalmas karmaival megsebezte a fénysárkányt a fején. A sárkány sebéből hirtelen kék fény áradt. Hatalmas ricsajjal felrobbant a fénysárkány! Galador felpillantott. Egy hatalmas kőtömb zuhant le, egyenesen feléjük.
-Vigyázzatok!!-ordította. A többiek ösztönösen félreugrottak. Galador nem volt ilyen szerencsés. |
-Ott van!-suttogta Tandar. Manaderor nyelt eggyet.
-Itt az idő.-mondta Golodin. Manaderor felemelte az eggyik kezét Golodinnal szemben. Egy fénycsík jött ki Manaderor kezéből Golodin felé. Amikor össze lettek csatolva az energia a csíkon át Golodinból Manaderor felé ment. A csík hirtelen megszűnt.
-Nos? Meg tudod csinálni?-kérdezte zihálva Golodin.
-Meg...talán.-mondta Manaderor. Felemelt kézzel egy kört formált a levegőbe. Elég nagy volt. Hirtelen egy nagy fej jött ki rajta. Sárgán világított, csak a szemei voltak feketék. Hamarosan egy egész test kijött rajta. Hatalmas szárnyai voltak, és nagy karmokban végződnek a lábai. Megcsinálták a fénysárkányt. |
| Galador nem is tudta mi vár még rájuk. Vajon mi lesz a sárkánnyal? Legyőzik a sárkányt? Vagy meghalnak? Ki tudja. A sárkány állitólag az eggyik legerősebb élőlény a földön. Mellesleg elég híres. Galador apja szerint Banrug a sárkány. Ez cseppet sem vidította fel, de tudta mi a sárkány gyenge pontja. A fény. |
-Én nem tudok...
-Az életerőmmel és a varázserőmmel meg tudod csinálni.-válaszolt Golodin. Galador mosolyogva ránézett Golodinra. Tandar körbenézett és elmosolyodott.
-És én segítek!-mondta.-Vegyél életerőt tőlem is!
-Csapolj az enyémből is!-mondta Galador.-Meg tudod csinálni.
-Kössz. Mindenkinek. Hol a sárkány?-kérdezte Manaderor az öregtől.
-Az arénában. Így csak az itt élő törpök nevezik. Egy hatalmas csarnok, ahonnan mindenfelé lehet menni. A kiút is ott van.
-Akkor szerintem menjünk.-mondta Galador. |
-Kapjuk el!-kiáltotta Manaderor.
-Várj! Az nem olyan egszerű!-mondta Tandar.-Egyszer már volt dolgom egy fekete sárkánnyal. Három napig harcoltam vele! Minden íjam, és minden barátom ereje elfogyott mire végeztünk a szörnnyel. Mellesleg neki két napig nem volt semmi baja!!-mondta. Golodin tudta, hogy Tandarnak félig igaza van. Ő is harcolt már fekete sárkánnyal. Tényleg nehéz legyőzni. De egyszerűbben is le lehet győzni, mint ahogy Tandar álitja.
-Csináljunk egy ellen sárkányt!-mondta.
.Mi?-kérdezt Manaderor meglepve.
-Készítsünk egy ellen sárkányt!
-Hogyan?-kérdezte Galador. Tandart ez nagyon meglepte.
-Galador! Te támogatod?!
-Igen! Hogyan csináljuk?
-Nos... mivel én már fekete mágus vagyok csak feketét tudok csinálni. De Manaderor tudna egy fény sárkányt!
-Én?-kérdezte Manaderor
-Igen. |
-Galador? Te vagy az?-kérdezte Galador apja.
-Apám...kössz Golodin!-hálálta megy Galador.
-Semmiség. De mi történt itt?-kérdezte.
-Nos pár hónappal ezelőtt egy hatalmas démonportál jelent meg a bányában. Megpróbáltuk bezárni, eltorlaszolni de nem ment. És akkor, pár héttel a lyuk megjelenése után jégdémonok jelentek meg a kapun. De a legrosszabb nem azok voltak. Egy hatalmas fekete sárkány jelent meg a kapuban, és átjutott ide a bányába. |
-Mi?-kérdezte Galador.
-Fekete mágia! Gondolkozz! A fekete mágusok képesek visszahozni holtakat az életbe.-mondta Golodin.
-Honnan tudsz te ennyit erről?-kérdezte Manaderor.
-Varázsigéket is tanultam amikor eltaláltak.-válaszolt Golodin. Galador szemében fény csillant. Golodin tudta hogy ha vissza is tudja hozni Galador apját, nem biztos mennyi energiája marad a többi harcra.
-Akkor kérlek hozd vissza!-kérte Galador.
-Rendben, de egy kis életerő kéne.-mondta Golodin.
-Vegyél amennyit csak akarsz!-mondta Galador. Golodin felemelte a kezét. Az egy kicsit sötéten izzott, utána pedig mnidkét kezét a csontváz felé tartotta. A csontvázra visszament minden hús, bőr és szakáll. Megint élt. |
-Szerintem tovább kéne menni.-mondta Manaderor.
-Szerintem is. Azok a goblinok biztos szólnak a haverjaiknak.-mondta Galador. Összepakolták a cuccaikat és elindultak. Galador tudta mejik járat vezet az apjához. Azon a járaton amit mutatott mentek tovább. Teljesen levezetett egy kis menedékhejhez. Az apja ott volt a legnagyobb házban.
-Az ott az apám háza.-mondta Galador. A kis társaság bement a házba. A fáklyák fényénél látták a ház belsejét. Galador tátva maradt szájjal ott maradt.
-Sajnálom.-mondta Golodin. Egy kis csontváz ült a házban. Nem volt nehéz kitalálni ki az. Galador apja volt.
-Ne!-kiáltott Galador. Tandar odament a csontvázhoz. Volt még rajta itt-ott egy kis hús.
-Nem rég ölhették meg.-mondta.-A törpök csontvázáról gyorsan lejön a hús. Ha rég itt lenne már csak hamu lenne.-Galador letérdelt a csontváz elé.
-Én vissza tudom hozni.-mondta Golodin. |
Golodin arra ébredt, hogy valaki a fejét üti.
-Hé!-kiáltott. Kinyitotta a szemét és azt látta hogy Manaderor mellette ül. Ott voltak ahol a csata volt. Golodin furcsán érezte magát. Most már tetszett neki a sötétség.
-Tessék.-mondta Manaderor, és a kezével fényt gyújtott. Golodin úgy érezte mintha megvakult volna. A hirtelen fény fájt neki.
-Ne! Oltsd el!-mondta.
-Mi az? Nem szereted a fényt?-kérdezte Manaderor.
-Nem is tudom... amióta eltalált az a golyó... furcsán...érzem magam.-mondta Golodin.
-És sejtem mi történt.-mondta Tandar.-Szerintem az a golyó árnygolyó volt. A felét kivédted, de a másik fele-vagyis az árny része-neked ment. Másnéven olyasmi vagy mint egy árnymanó. Körülbelül. És szerintem te most már tudod használni a fekete mágiát. |
Hirtelen egy egész csapat goblin jött elő a bányakapukból. Golodinnak a fényt is kellett tartania és támadnia is kellett. Tandar nyilakat repített a goblinoknak, Golodin pedig tűzlabdákat dobott nekik. Galador és Manaderor a fejszéjükkel ölték a goblinokat, de azok egyre csak jöttek.
-Hányan vannak ezek?-kérdezte Tandar. A csata még folyt. Ekkor egy goblin aki mágusnak nézett ki(goblin mágus?!) egy fekete golyót röpített Golodin felé. Az elf egy ellenvarázslattal válaszolt de nem volt elég ideje így az ellenvarázslat csak félig sikerült. A golyó kis részét kivédte, de a többi eltalálta az elfet. Golodin csak arra emlékezett, hogy fájdalom futott végig a testén utána pedig elájult. |
-Hol vagyunk?-kérdezte Golodin. Még soha sem látott ilyet. Látszott, hogy Tandar és Manaderor se látott még ilyet. De Galador már hozzászokott az ilyesmihez. Ő itt érzi jól magát.
-Itt vannak a lejárók az eggyes bányákba.-mondta Galador. Golodin nem is sejtette, hoy hamarosan olyasmi fog történni ami megváltoztatja az életét... |
Galador beletette az ékszer a kis mélyedésbe. Az egy kicsit felizzott és a következő pillanatban az ajtó kinyílt. Újra csak sötétség fogadta őket.
-Golodin!-mondta Manaderor.
-Máris.-mondta Golodin már kicsit unva a sok fényt. A kezével fényt csinált. Elképesztő látvány fogadta a kis társaságot. Egy hatalmas teremben voltak. Sokkal nagyobb volt minden teremnél nagyobb volt mint amit eddig láttak. Oszlopok százai tartották a minden félével ékesített plafont. |
Tandar a falakat tapogatta. Már fél órája ezt csinálta, de semmi. Még Golodin is elaludt. Már ő maga is álmos volt, de folytatta a keresést. Hirtelen talált egy kis repedést a falban. Ezt eddig miért nem vette észre? A repedés egészen kicsi volt. Tandar a kisujjával benyúlt a repedésbe. Ekkor egy fény jött ki a repedésből. A fény tovább ment a falon, egészen amíg egy kis ajtót nem formált. Golodin gyorsan felébredt.
-Galador, Manaderor azt figyeljétek!-mondta. Társai azonnal felébredtek.
-Mi ez?-kérdezte Manaderor.
-Ez egy titkos törp gantik.-modta Galador.
-Az mi?-kérdezte Golodin.
-Egy olyan kapu amit csak egy speciális törp tárgy nyithat ki.
-Például?
- Általában egy ékszer, vagy valami.-mondta Galador.
-És ezt mi nyitja?-kérdezte Manaderor.
-Ez.-mondta Galador. Elővett a zsákjából egy kis smaragdkövet. Egy háromszög volt. Galador az ajtó elé ált. Azon egy kis mélyedés lett, amit fény világított és ugyanolyan volt a formája mint Galador "ékszerének". |
| Golodin nem sokat aludt. Társai már rég lefeküdtek, Tandar pedig a falakat nézte. Golodin nem tudott aludni ilyen helyen. Nem értette, hogy a törpök, hogy élhetnek itt. Az elfek az erdőket kedvelik, nem szeretnek a föld alatt élni. Golodin azon gondolkozott, hogyan tudna itt maradni.~Galador ragaszkodott hozá, hogy nézzük meg az apját és én ezt meg is értem, de én nem bírok tovább itt maradni!~-gondolta. Tandar egy járatot keresett a falban. Galador azt mondta, hogy itt van egy titkos ajtó. |
Galador a lefrosszabbat feltételezte. Az apja biztos nem alkalmaz ilyen szörnyeket. De akkor honnan jöttek? A kis fényforrás fényénél megpillantott egy kis előszobaszerűséget. Galador előreszaladt a szűk folyósón. Egy kerek teremben voltak. Öt ajtó nyílt minden irányban. Az ajtók fölött volt egy-egy ablak. Mindegyikből fény áradt.
-Hajnal lehet.-mondta Tandar.-Szerintem itt táborozzunk le. |
Szerencsére Golodin egy hátráltató ártással visszalökte őket a sötétségbe, azok nem támadtak újra, megfordultak és csak távolodó lépteik neszeit hallották.
-Hát ez nem jó jel, biztos értesítik a többieket-, szólt Golodin, miközben talpra állt
-Akkor most mi legyen?-kérdezte tandar.
-Ha már idáig eljöttünk, most már ne forduljunk vissza!-bölcselkedett Manaderor.
Így talpra segítették Galadot, és elindultak befelé, első 50 méteren még csak füleltek, nem gyójtuttak világosságot, meg ne lássák őket. Végülis Galador rámutatott, hogy már úgyis várják őket, szóval fölösleges sötétben tapogatózniuk. Golodin gyorsan engedelmeskedett, elf lévén nem sívlelte a sötét barlangokat. A felgyulladó fény egy szűk ajtót világított meg, azon nem láttak még át, de hátra tekintve előcsarnokot pillantottak meg, a falak domborművekkel kirakva, amelyeket a tetőig érő oszlopok szegélyeztek. Hatalmas lélegzetet vettek, tovább indultak az előcsarnokból, a még mélyebb sötétség felé. |
-Na nem megyünk?-kérdezte Manaderor. Galador nézegette az ajtót. Még mindig nem talált semmit.
-Nem találom a kilincset. Ti nem látjátok?-kérdezte Galador.
-Én nem.
-Én sem.
-Az ott mi?-kérdezte Tandar. Egy kis kerek valamire mutatott, ami magasan az ajtón volt. Nagyon kicsi volt épp hogy egy kis törp kéz belefért.
-Talán... egy kopogtató?-kérdezte Galador. Golodin arra tartotta a kezét ami fénylett.
-Szerintem az.-mondta.
-Próbáld meg kopogtatni!-biztatta Galadort Tandar. Galador kopogtatott. A síri csendben ez a visszhang hátborzongató volt. Ekkor az ajtó nagy recsenéssel szétrobbant. Galador hátrarepült és majdnem leesett a hídról. Manaderor és Tandar hátul volt ezért ők ott maradtak ahol voltak. Golodin is hátrarepült de ő nem nagyot. Két méregdémon jött ki az ajtón. |
-Hát ez bíztató!-mondta Golodin.
-Tudom, tudom!-mondta Galador. Nem örült a fogattatásnak.-De itt nem látják szívesen az idegeneket. Még a törpöket sem.-mondta. Manaderor a rúnákat nézegette, Tandar pedig a híd alatt elterülő sötétséget nézte. Galador egy kilincset keresett az ajtón. Golodin még mindig a fényvarázslatot tartotta. |
Golodin azóta már nem gyanakodott Tandarra. Galador azt mondta nekik, hogy a törp bányák már csak egy napi járásra vannak.
-Hamarosan odaérünk.-mondta. Golodin nem tudta hogy őt hogy fogják fogadni. Galador biztosította róla hogy beszél az apjával róla. Tandar azonban nem hitte hogy Golodint majd beengedik. Manaderor mindig a térképeket bújta. Amikor a bányákhoz értek elképesztő látványt láthattak. Egy hatalmas faajtó volt beleépítve a kis hegybe. Ez vezetett a bányába. A hegy alatt volt a bánya. A hegy egy ősi thargoadon falu helye volt, de az évszázadoknak köszönhetően gyorsan eltűntek. Állítólag a hegy alatt nem csak törp bányák vannak hanem orglingfalvak is, de eddig egy bányáász sem hallott vagy látott orglingot. Amint beléptek a kapun egy hatalmas hídon találták magukat, amit fáklyák fényei világítottak meg. Galador otthon volt itt, de Golodin nem voolt hozzászokva ehhez. A híd alatt csak sötétség volt. Amikor átkeltek a hídon megint egy nagy kapu zárta utukat. A kapura valami volt írva!
-Golodin csinálj egy kis fényt! Valami van ide írva.-mondta Galador. Golodin rögtön meg is csinálta a fényt. Örült hogy végre lát is.
-Ezek törp rúnák...-mormolta Galador.-"Ki itt belép, nem jön ki többé!" Ez furcsa! |
Golodin még mindig nem bízott Tandarban. Tandar amióta találkoztak nem csinált semmi különöset. Galador és Tandar már összebarátkoztak, Manaderor pedig egyenesen jóbarátja lett. Tandar egy napon megunta Golodint és megkérdezte:
-Golodin mi bajod van velem?
-Valami furcsa erőt érzek ami körülötted van!-mondta Golodin. Tandar nem lepődött meg.
-Nem csodálom. De az az erő nem belőlem jön. Az az erő tőle van.-mutatott az erdő felé. Golodin arra nézett és egy árnyat látott elsuhanni.
-Az mi?-kérdezte.
-Egy árnymanó. Sok van ebben az erdőben. Az az erő tőlük van. Pár árnymanó fekete mágiát tanult, és páruk nagy szintre fejlesztette azt.-mondta Tandar. |
Gragor robbantgatott dühében. Amint megtudta, hogy az árnydémonok elpusztultak majdnem felrobbant dühében. Mellesleg Galadorék megszerezték az elf kincset. Amint megnyugodott odament az asztalához. Ott leült és megnézte a térképét.
-Ügyes Galador! De vajon hova vezeted őket? A Drondor bányákba? Nem tudod mi van ott, Galador. Ott már nem az van amit hittél.Ostoba!-mormolta Gragor.-Jégdémonok és méregvarkaudarok. De a legrosszabb...hehe...nem tudod mi a legrosszabb. |
-Gragor?-kérdezte Galador.-Mi is őt keressük!-ekkor ránézett Golodinra. Golodin tudta hogy Galador mire gondolt.
-Nem!-mondta Golodin.-Nem, nem és nem!
-Mire gondoltatok?-kérdezte Tandar. Manaderor sejtette hogy társai mire gondoltak.
-Miért?-kérdezte.
-Hogy miért?! Ez egyértelmű!-mondta Golodin. Manaderor már sejtette, hogy Tandar csak tetteti magát. Ekkor Galador megszólalt:
-Legyél a társunk! Na mit szólsz?-kérdezte Galador.
-Szívesen!-mondta Tandar. |
Manaderorra került az őrség. Ő és társai már négy napja elhagyták az elf erődöt. Mellesleg amit akartak elérték. Az elf kincs ami Gragornak is kéne az átokhoz, most már az övék. Az elf kincs valójában egy szerencse medál volt, amit rubinokkal és smaragdokkal ékesítettek. A kis társaság most egy kisebb törp bányába igyekezett. Galador azt mondta, hogy családja ott élt már egészen Randir törp királyig. Az apja szívesen látja majd őket. Ő az egész bánya ura. Hogy hogy lett az még Galador se tudta.~Hajnalodik. Ideje ébresztőt fújni.~-gondolta Manaderor.
-Fiúk ébresztő!-kiáltotta. Társai rögtön felébredtek.
-Ideje továbbmenni!-mondta Galador. Összepakoltak mindent és már úton is voltak. Ekkor szembe jött velük egy barbár. Zöld volt a ruhája, íj és nyilvesszők a hátán. De volt valami furcsa benne, amit Golodin azzonnal észrevett. Megált az idegen előtt.
-Heló! A nevem Golodin. És te ki vagy?
-A nevem Tandar. És a társaid?
-Én Galador vagyok.
-Az én nevem Manaderor.
-Hova mentek?
-És te?-kérdezte Golodin ellenségesen. Galador és Manaderor nem értette Golodint.
-Egy nagyhatalmú mágust keresek aki az ellenségem. A neve Gragor. |
Golodin látta ahogy társai elalusznak, deneki semmi kedve sem volt aludni. Nem akarta szem elől veszteni az elfeket, ugyanakkor teljesen kifáradt a máguscsatától Grindarral. De vajon ő hol van? Ekkor a celláik hirtelen kinyíltak. Mi a fene? Elengedik őket? Grindar és az úrnő jött le a lépcsőn.
-Sajnáljuk.-modták.
-Mi!? Mi van veletek?!-kérdezte Golodin.
Galador épp akkor ébredt fel. Amint meglátta rögtön kiszaladt a nyitott cellaajtón. Manaderor is így tett. Golodin ellenségesen nézte a két elfet.
***
Galador, Manaderor és Golodin újra az erdő utait járta. Miután megszabadították az elfeket az árnydémonoktól, amik esténként megszálta őket, már békével ették meg a reggeliüket. Golodin megnyugodott, társai pedig kiderítették, hogy a démonok Gragoré. De még ez a hír se tudta lehervasztani a társaságot. |
| Beszélgetni nem volt kedvük, tudták, mindannyiuknak ugyanazon a kérdésen jár az eszük, de választ nem kaphattak egymástól. Mivel láthatták is egymást a celláikból, különösebben nem érezték rosszul magukat. Galadornak furcsa is volt ez, párszor fogságba esett már életében, a körülmények mindig rosszabbak voltak, ez még jobban aggasztotta. Talán csak ideiglenesen tartják rács mögött őket, hogy többet ne merészkedjen egy törp sem a területre, bár ez nem volt valószínű. Egyrészt mert ezekben a vészterhes időkben Gragor ellen össze kell fogniuk, másrészt és ettől tartott igazán, félt, hogy Gragor hatalma már így is hatalmas, és az elf földet is rettegésben tartja valamivel. De mivel? Hoszú útjuk során az országban nem láttak erre utaló jelekt. Nagyon elfáradt, elaludni nem akart, de mihelyt elhelyezkedett a fekhelyéül szolgáló szalma zsákon elnyomta az álom. |
| -Itt vagyok...-mondta Golodin. Őt is ugyanolyan cellába zárták mint a társait. Manaderor el volt ájulva, Golodin pedig majdnem zombi volt. Galador már megszokta a kalandozásairól a fogságot, és tudta hogy Manaderort is kemény fából faragták. De vajon Golodin majd hogy bírja? Golodint nem csak becsapták hanem, be is zárták régi nevelői. Galador szinte már megsajnálta Golodint. De vajon miért csinálták ezt? Ezek az elfek Golodin szerint nagyon rendesek. Talán a törp miatt? Vagy megszálta őket valami? |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
