"A lidércláng nem igazi torzszülött, sokkal inkább egy mágikus manifesztáció, amelyet egy kísérletező kedvű galetki varázsló hozott létre a saját szórakozására, és persze a fiatal galetkik tesztelésére." - Encyclopedia Fantasia
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Ha még egyáltalán nem hallottál, vagy nem tudsz eleget a hírről, melyről fórumozóink ebben a témában beszélgetnek, akkor kattints ide a bővebb felvilágosításért.
Ez a vékony/vastag boríték beidegződés nálam is működött, sőt később az internet korszakban is már a ZIP file nagyságából tudtam, hogy rendben lesz-e belül minden
...ennek ofc az volt az értelme,h előbb indult a busz, minthogy a kézbesítő néni odaért volna hozzánk, de mivel "kininjáztam" a fordulót a postázóból még a buszon olvashattam, ahelyett,h csak d.u. vmikor
Az az! Életemben nem vártam még én sem a postást, mint akkor!
Amikor már megláttam (messziről), feszülten figyeltem, hogy mikor ér oda elénk és ott leállítja-e a bringáját...
Ha igen, akkor aztán spuri a postaládához.
Ahogy mondjátok; ha vastag volt a boríték, akkor tuti jó kis fordulót tartottam a kezemben. (Emlékszem, amikor először nyomtattak dupla oldalra és vékony volt a levél, azt hittem, szívrohamot kapok...)
Istenem! De régen volt ez!
Amikor busszal jártam suliba (később melózni) kicsiny falumból Bajára, akkor bementem a Postára, ahol tudták,h a "kis Hegedűsnek" jött megint levele, így nem adták oda a kézbesítő néninek, hanem közvetlenül a válogatás után átvettem bent.
Már amikor láttam, hogy vékony a boríték, tudtam, hogy nem fogok örülni.
Tök ideg voltam, amíg vártam a postást az utca végén. Megjött, már messziről intett, hogy van Beholder művekes (így hívta) levelem. Jó vastag volt a boríték. Akkor már megnyugodtam, simán tudtam ebédelni úgy, hogy a kibontatlan forcsi ott van mellettem. ...késöbb volt egy időszak amikor más dolgok is így hatottak rám, de ezt hagyjuk...
Én az utolsó hirdetésemben varkaudar lándzsát kerestem. Akkortájt alig bírtam összeszedni a szükséges pirkiteket a vashegyűre. Emlékszem sűrű erdőben egy KUT 50 után jött össze az utolsó darab. Most meg 20 ap-ért aukción hozzád vágják
Nekem is hiányzik a régi időszak, de inkább a rengeteg játékos miatt. Lehetett garázdálkodni sokat, mert szinte nem volt olyan forduló, hogy ne találkoztam volna 6-8 játékossal, és azok nem tápsoron voltak (talán nem is ismertem ezt a kifejezést).
Emlékszem, mikor még Múmiaként teleszórtuk a helytartói városok mezőit múmia próbával. Vagy 1 TVP-ért, hogy kapjuk a gonoszságpontokat (jött is mint a gép), vagy 150-ért, hogy a jók kapják a gonoszságpontokat! Segítettünk az Indukátorokat építeni Vlagyimirnak (talán egyedüli KT-ként) Semmi sem számított, csak hogy szívassuk a többieket.
Persze most más dolgok vannak, amik ugyan úgy jók (pl. a SIA) de az akkori világból sok minden hiányzik.
Megemlítek azért egy-két dolgot, ami akkor rossz volt. Egyrészt nem lehetett minden nap lépni, és mikor 9 nap után megjött a forduló postán, és elszúrtam valamit, akkor nagyon ideges voltam. Már amikor láttam, hogy vékony a boríték, tudtam, hogy nem fogok örülni.
A GN-al kapcsolatban is volt egy rosszabb időszak. Nem tudom ki emlékszik rá, amikor nagy divat lett az e, i, ö betűkkel írt hirdetések (eszperente korcsai), és a nagyon kevés jó mellett rengeteg pocsék volt. Nem is tudom, hogy ezek miért kerültek bele.
Persze ezek kicsi dolgok voltak, és szívesen utaznék vissza az időben, hogy újra átéljem őket!
Én még kis pöcsi voltam, mikor Khis Pisock kalandjaiba, papíron... ( kb 5 év telt el mire elindítottam a saját karakterem )akkoriban azt hittem nincs viccesebb mint a warcraft 1 orkjait böfögtetni.... de fiatal voltam, szent ég
Amilyen szaftos kirohanásaink voltak anno Yoro Sensei-jel!
Élmény volt; az szentigaz!
De hát annak bizony tizen...sok éve.
Sokszor visszasírom azt az időt; akkor fiatal(abb) voltam és élt még minden szívemhez közel álló szeretett személy. Csak mostanában jöttem rá, hogy milyen boldog is voltam minden operatív "boldogtalanságom" mellett.
