Vannak sebek, melyeket a templomok elsőosztályú szakértelemmel bíró sámánjai sem képesek meggyógyítani. De ha ők sem, vajon kihez forduljon a torzszülöttek harapásaitól megtépázott galetki?
Szerkesztőség: honlap@beholder.hu Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci) Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5) Ha hibát találsz a honlapon: Írj nekünk!
Nem, nem ázik be a dem. Vihetsz a vizilabiba is, vagy a ryuku roncskhoz. A ködkapu meg nem ott nyílik ahol meghaltátl, hanem ahol vissza akarsz térni az árnyékvilágból. Tényleg, halottként nem lehet átsétálni nyugatról keletre? :-)
És voltak páran, akik kihasználva az alkalmat, gondolták átkorcsolyáznak a Csatornán. Na, az ő yaurri parti őrség által szénné égetett hulláik felolvasztották a jeget és mindenki más belefulladt a jéghideg vízbe.
... aztán felébredt, mert csak a keze lógott bele az ágy alatt tárolt, porcelánból készült egézségügyi segédeszközbe, s a benne tárolt -már kihűlt- folyadék miatt fázott csupán.
Ettől kezdve mindenki úszkálhatott szabadon a csatornán át és vissza. Egyszer aztán egy elvetemült törpe pedig nyugatra zúdította Sötét Föld minden szörnyűségét...és kitört a pánik.
Ki mondta, hogy a sittre kerültek? Ketrecbe zárták őket, majd leengedték őket a Csatorna aljára, ahol a vércápák szétkapták a rácsokat és vacsoráztak ).
Majd még a szar is beléjükfagyott, mikor az ajtót egy hosszú jégkék köpenyes alak lépett re. Az élőholt szolgák elkéstek reakciójukkal, testük jégszilánk formában hintette be a szennyes, véres padlót. A gonosz mágus teste is szoborként dőlt el miután mágikusvédelmét az idegen mentális jégbe burkolta s hihetetlen erejével porrázúzta, a mágus elméjével együtt.
Mikor a Jégmágus kilépett az elátkozott épület ajtaján jeges szellő szaladt a tájon, a férfi pedig megtapogatta villámszimbólumát és magába szívta a Jég és Fagy erejét. Léptei zajának elhalásával az épület végleg elcsendesedett. Az ajtókat a szél hóval fújta be s a kastélyt örökre elnyelte a Fagy.
A mágus megtapogatta újonnan szerzett kincseivel telepakolt zsákját s elmondta a jégszárnyakkal repülés varázslatot....
A deres hajú alak fejét csóválva nézte a kristálygömbjét, nem tudta hová tenni azt, amit lát. Mögötte némán álltak szolgái - akikban nincs élet, meglepően türelmesek tudnak lenni.
Aztán eltolta a kristálygömböt, majd elővette áldozótőrét.
- Hozzátok a gyermeket! -szólt, mire hirtelen meglódultak a körötte állók. Egy kékszín bársonyba burkolt elf gyermeket tettek elé a Raia angyalainak vérével felfestett kör közepébe. A férfi elsuttogott pár szót - jópáran csak ezekért a szavakért máglyára küldték volna. Majd felemelte a tőrét és felhasította a gyermek hasát. Kifolyatta vérét, majd a belek felé hajolva tanulmányozta azokat. Percek teltek el - a sarokba lévő gyertya egyre közelebb ért ahhoz, hogy utolsót lobbanva kialudjon. Majd a férfi eltolta a kihült testet, mi végig dermesztő csendben türte, hogy egy elfeledett vallás papja felhasználja életét a jövő kutatására. Majd mély lélegzetet vett és odaszólt a mögötte állóknak.
- Készítsetek elő mindent, hogy megidézzük végre Istenünk avatárját...
