Vissza a Főoldalra
 
Feliratkozás Hírleveleinkre!
Adatvédelmi Tájékoztató
Hatalom Kártyái

Milyen hatással volt rád a járvány a HKK szempontjából?

1.) Nem változott semmi, amint lehet, jövök versenyezni, várom már a 11. kiadást!
2.) Voltak átmeneti nehézségeim, de megoldom őket, a játékról nem mondok le.
3.) Össze kell húzni a nadrágszíjat, biztos, hogy HKK-ra kevesebb jut.
4.) Súlyos hatással, idén már biztos nem fogok HKK-ra költeni, de nem hagyom abba.
5.) Úgy néz ki, a járvány miatt le kell mondanom a HKK-ról.
6.) Nem HKK-zom, csak szavazok.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
További szavazások...
Fórum a témához...
Ország Boltja 2011 Népszerűségi díj Egyéb kategória II. helyezett Ország Boltja 2012 Népszerűségi díj Hobbi és kellék kategória III. helyezett

Most ingyen kezdhetsz el játszani a Túlélők Földjén!
Kattints ide a részletekért...
Nézz be kártyaboltunkba!
Alfa pakli – Vérfarkasok április 24.
Alfa pakli – Ősi sárkányok április 24.
A pillanat képe
Egwene az Amyrlin Trónon
(Könyv)
Küldd el képeslapként!
Ezen a képen Egwene-t láthatjuk, az ifjú amyrlint, aki épp Tar Valon alatt gyülekezik a köréje gyűlt aes sedaiokkal és az oldalukon álló hadsereggel. Az elhúzódó tárgyalások ellenére a fiatal, érett lány még mindig reménykedik a vértelen győzelemben.
Nézz szét a galériában!
HKK versenyek a járvány után
HKK 11. kiadás információk
Találkozó és Olimpia
2. Végzet Verme – eredményhirdetés
HKK információk

A lista folytatása...
Aukciós statisztika
Túlélők Földje - Nyomtérkép az utolsó 32 játékhét nyomaiból
Az utolsó Aukciós Napon történtek
Országjáró feladat 2019

A lista folytatása...
Milyen hatással volt rád a járvány a HKK szempontjából? (13)
HKK versenyek a járvány után (14)
[HKK Piac] Lapokat keresek (28266)
Lapötletek (64377)
Versenyhirdető (1737)
HKK 11. kiadás információk (22)

További témák...
Tegnap leggyakoribbak:







Utoljára ezt küldték:
Az elfekről általában
Küldj te is képeslapot!
Doomlord online game
Mágia Mesterei Online Játék
Pókerjáték
Szerkesztőség:
honlap@beholder.hu
Készítők:
Farkas Zsolt (Speedz)
Szeitz Gábor (Talbot)
Mazán Zsolt (Maci)
Webdesign:
Szirják Csaba (Chaar-Lee)
Szegedi Gergely (GerY5)
Ha hibát találsz a honlapon:
Írj nekünk!
Ajánlott böngésző, felbontás:
Internet Explorer, 1024x768
 

Lidércfény a temetőben (Káosz Galaktika novella)

"Undorral és mélységes fájdalommal töltött el, hogy az adósrabszolgaságot még a Galaktikus Törvénykönyv is elismeri. Egész életemben azért fogok harcolni, hogy elérjem e rettenetes intézmény eltörlését. Szilárdan hiszek abban, hogy minden ember szabadnak született."
Khali el Sord (17 éves korában)

Már egy órája lapultak a párás, gőzölgő dzsungel legszélén, ám úgy tűnt, hogy a xeno rohamosztagosoknak eszük ágában sincs továbbvonulni. Két héttel ezelőtt még egyikük sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz elvégezni az egyszerűnek látszó, és éppen ezért nem is túlzottan jól fizető feladatot.

- Soha többé felszíni melót! - sziszegte Dolores, az Őrült Ló navigátora.

Jason, a pilóta helyeslően bólintott, de szemét egy pillanatra sem vette le a tengerparti szerviz előtt ácsorgó, állig felfegyverzett xenókról. Legszívesebben beléjük eresztett volna egy sorozatot, úgy, ahogy otthon, távoli szülőbolygóján, a Mefisztón ilyen estekben szokás volt, de tudta, hogy Van Dark ezt nem nézné jó szemmel.

- Kerüljük a felesleges erőszakot. Mi kereskedők vagyunk és nem kalózok - mondta nemegyszer a hatalmas termetű navahói száműzött.

Halk nesz hallatszott a hátuk mögül. Dolores megpördült, és felemelte az otromba rohampuskát.

- Nyugalom kislány, én vagyok az. Megjöttem.

A kapitány a bennszülöttek egyik kezdetleges technikájú, ám felettébb hatékony nehézgéppuskáját tartotta a kezében. Az állvány acélkarmát egyetlen rántással belenyomta a földbe, és a raktár felé fordította a feketére edzett csövet.

Dolores Jasonre nézett, és kérdően felvonta a szemöldökét. A pilóta megvonta a vállát, azután szeméhez emelte a távcsövet.

A géppuska brutális dübörgéssel tüzet nyitott. A primitív uránszálas lövedékek egy hajszálnyira a két őr lába előtt csapódtak a talajba. A xenók azonnal a földre vetették magukat. Már nyúltak volna súlyos lézereik után, ám a közvetlenül a fejük fölött elsüvítő második sorozat a sárba kényszerítette őket.

Van Dark bekapcsolta a kommunikátorát.

- Csapdában vagytok - mondta nyugodt hangon. - Elismeritek?

- Igen - jött a válasz egy pillanatnyi habozás után.

- Semmi dolgunk egymással. Nincs miért harcolnunk. Üzletet ajánlok.

- Mondd... ember.

- Időért életet. Ti eldobjátok a fegyvereiteket, és bementek a raktárba. Bezárkóztok, és a biztonsági zárat öt percre állítjátok. Ezt innen is ellenőrizni tudjuk. Mire kinyílik az ajtó, mi már itt sem vagyunk. Ti életben maradtok, mi meg végre elmehetünk innen.

A nagyobbik xénó tiltakozni kezdett, de karcsúbb társa egy hördüléssel elhallgattatta.

- Áll az alku... kapitány.

Két perccel később a három ember egy antigravitációs teherkorongon már Bemivorre távoli űrkikötője felé száguldott.

- Az előbb azt mondtam Jasonnek, hogy elegem van a felszíni megbízatásokból. Amióta kitört a lázadás, életveszélyes a bolygón mászkálni.

Van Dark bólintott.

- Ahogy kívánod. Megígérem, hogy a legközelebbi munkánk valamilyen nyugodt, űrbeli szállítás lesz.

"Az adósrabszolgaság csupán egy az emberek vállára nehezedő számtalan teher közül. A terheket az elnyomó rendszerek rakják a nyakunkba. Minden baj oka az államok létezésében keresendő. Meg kell semmisítenünk őket, és akkor majd eljön a Boldoság Ezeréves Birodalma!"
Khali el Sord 20 éves korában, a Tiszták Légiójának megalapításakor

- Talált pénz, főnök, talált pénz! - ujjongott Jason. - Vágjunk bele, mint a villám! Húzzunk innen, mihelyt lehet!

- Nekem gyanús a dolog - szólt közbe Dolores. - Nem bízom a cápákban. A legnagyobb felfordulás kellős közepén éppen egy kezdő kapitányra bízni egy ilyen értékes szállítmányt? Kissé furcsa, nem?

- Ne hallgass rá, főnök. Mit ért ez az üzlethez? Éppen a lázadás miatt nincsen egyetlen dörzsölt vén róka sem a közelben. Már mind elhúzták a belüket. És nekünk is tépnünk kéne, amíg egyben van a seggünk. A nagy hal, ez a Hullámsír úr nem válogathat a fuvarosok között, örüljünk, hogy mi csíptük meg a melót.

Az Őrült Ló kapitányi hídján ültek, a kis kínai teázóasztalka mellett. Van Dark általában kikérte társai véleményét egy-egy megbízatás elvállalása előtt. Tudta, beosztottjai olyan dolgokat is észrevesznek, amelyek esetleg elkerülték az ő figyelmét. A döntés jogát azonban fenntartotta magának.

- Jasonnel értek egyet - jelentette ki. - Nincs más megbízás a kikötőben. A kormányzó csapatai még egy darabig meg tudják védeni a dokkokat, de aztán itt is elszabadul a pokol. Elvállaljuk a munkát, amit Hullámsír úr ajánlott fel nekünk. Irány a Contahur.

- Na, mit mondtam? - kérdezte elégedetten Jason. - Minden ment, mint a karikacsapás. Felvettük az árut, elvittük az árut, leadtuk az árut. Bezsebeltük az árát. Jut eszembe, kapitányom, igazán felemelhetnéd a fizetésem. Egy ilyen tökös pilóta többet ér heti 120 fontnál.

A magas férfi némán bólintott. Két kézzel végigsimította oldalt kopaszra borotvált fejét, és megigazította vörösre és kékre festett taraját. A lány tudta, a szűkszavú Van Darknál ez az elégedettség jele.

- Lehet, hogy kivételesen neked volt igazad - nézett savanyú arccal a pilótára Dolores. - Alighanem véletlen lehetett.

- És most hogyan tovább, kapitányom?

- A Redastin holdon elég olcsó a HAL-álsugár ágyú. Ha vennénk hatot, akkor az itteni boltos akár 6400 fontot is megadna értük.

- Kinek kell ez a szar?- csodálkozott Jason.- Semmire sem lehet használni, mesélték a cimborák.

- Polgárháború van a szomszéd rendszerben. A környéken minden civil fegyverkezni kezdett. Még a szemétszállító bárkákat is felszerelik ágyúkkal. A fegyver mindig jó üzlet, de most egyszerűen virágzik a hadiipar. A nagy cégek százával küldik az üzletkötőket. A villongások ráadásul tucatjával vonzzák ide a kalózokat.

- Akkor tehát irány a Redastin?

- Pontosan.

- Vészjelek?- Van Dark azonnal felébredt.

- Igen, kapitányom. Mégpedig hatósági vészjelek. Valami fakabát igen nagy bajban lehet, ha nyílt frekvencián kiabál segítségért.

- Azonnal induljunk oda.

- Már úton is vagyunk. Dolores rögtön megindult a jelzés irányába. Szerintem ez a lány túl komolyan veszi az előírásokat.

- Nem baj. Helyesen cselekedett. A pajzsot viszont vonjuk fel. Nem tudom, ki bántotta a Törvényt, de lehet, hogy minket sem fog kedvelni.

A szignál egyre erősebbé vált. Hamarosan már a vizuális képernyőn is feltűnt a bajba jutott hajó. Dolores villámgyorsan kiszámította a legrövidebb pályát, a pilóta pedig egész közel vitte az Őrült Lovat. Baleset után minden perc számít, nem szabad tétovázni, hiszen lehet, hogy a kétségbeesett túlélőknek éppen akkor fogy el az oxigénje.

Mindhárman izgatottak voltak, hiszen életet menteni a legcsodálatosabb kaland.

- Hé, ez nem is egy hajó, hanem négy! - hördült fel Jason. - Négy hajóroncs! Csata volt itt, vagy mi a fene?

- Csökkentsd a felére a sebességünket - parancsolta azonnal Van Dark. - Ez nem egy egyszerű baleset. Itt valami nagy disznóság történhetett. Nem akarok belefutni egy kilőtt, de fel nem robbant rakétába. Igazad van, itt bizony harc folyt.

- Skorpiók - suttogta Dolores.- És egy rendőrségi cirkáló. Rettenetes! Ez egy űrhajótemető.

Hamuszürke arccal bámulta a képernyőt. Kadét korában már hallott ilyesmiről, de akkor azt hitte, hogy csak rémmese az egész.

Az űr sötétjéből egy csillogó fémhalmaz emelkedett ki. A távoli nap sárga fénye egy ronccsá lőtt Police Guardianon csillant meg. A rendőrségi jármű mellett két éjfekete Scorpion Lightning és egy Scorpion Thunder maradványai lebegtek. Az egyik Lightningot gyakorlatilag kettétépte egy robbanás, de a másikat is csak alig tartotta össze valami. A kapitányi hídját is leszakította egy találat. A fegyverekkel telerakott kalózhajók között izzó fémhulladék kavargott. A Thunderen jól látszottak a Giga Beam ágyúk ütötte sebek.

- Ez a pontosság még egy katonai tüzérnek is a becsületére válna - jegyezte meg halkan a navahói. - Dolores, lőjjél ki egy jelzőbóját. Töltsd bele az eddig szerzett adatokat, és állítsd automata segélyhívásra. Nem árt, ha más is jön segíteni.

- A Mélyűr Ördöge. Már megint lecsapott a kárhozottakra! - kiáltott fel Jason, és önkéntelenül is megragadta a nyakában lógó Napkeresztet. - Nagyon nem tetszik a dolog. Kapitányom, mi a fene történt itt? Húzzunk innen a fenébe!

- Nem tehetjük - hangzott a válasz. - Egy segélykérést még akkor sem utasíthatnánk el, ha nem rendőrségi jármű lenne bajban. "Aki nem segít, annak nem fognak segíteni." Az űrben gyorsan terjednek a hírek. "Ma neked, holnap nekem", ahogy a Navahón mondják... Nagyon lassan közelebb megyünk.

Van Dark átvette a hajó irányítását. Négy Liliput Beam lézerágyú szegeződött a roncsokra. Az Őrült Ló óvatosan folytatta a temető megközelítését. A kapitány gyomra görcsösen összehúzódott. Nem akarta emberei életét kockáztatni, de hihetetlenül vonzotta a veszély. Néhány ezer kilométerre az űrben egy olyan titok rejlett, aminek nem tudott ellenállni.

- Ne tegyek még energiát a pajzsra?- kérdezte Dolores.

- Felesleges. Ami szétlőtte a Scorpiókat, annak meg se kottyanna a mi Turtle-ünk. Minden energiát a lézerekre, meg a hajtóműbe. Közelebb megyünk, és megnézzük, hogy van-e túlélő. Kötelességünk segíteni.

"A jelenlegi államok a gyengéket és a degeneráltakat támogatják. Nincs szükségünk rájuk. Miért éljünk békében a cápákkal, a triciplitákkal, a xenókkal? A Galaktika alaptörvénye a háború, a fajok között dúló könyörtelen harc. Érzem magamban a tüzet. Nincs helye könyörületnek, pusztuljanak a gyengék és az árulók!"
Khali el Sord a Tiszták Légiójának tizedik éves nagygyűlésén

- A Scorpionokon mindenki halott. Nincs életjel. A Thunder erősen rádioaktív. Telitalálatot kaphatott a reaktora. Még azok is megsültek, akik eljutottak a védőfülkébe - jelentette Dolores.

- Mi a helyzet a Guardiannal?

- Itt sincs senki. Automata segélyszignál lehetett. Illetve... Kapitány, egy nagyon halvány életjel! Egy rendőr még életben van!

- Gyere, vedd fel az űrruhád. Átmegyünk, és kihozzuk a szerencsétlent. Talán megússza.

Már a zsilipnél jártak, amikor Jason hangja állította meg őket.

- Kapitányom, ezeket itt felejtetted!

A pilóta két lézerpisztolyt nyújtott feléjük.

Van Dark habozott egy pillanatig.

- Jól van, add ide. Nem árt az óvatosság.

"Igen, még most is a halálbüntetés híve vagyok. Nem bántam meg semmit. Meglátják, a történelem majd engem igazol! Én vagyok a kard, amelyik elválasztja az igazakat a hitványaktól! Aki engem követ, az a Paradicsomba jut! Nincs lelkiismeretfurdalásom, az a néhány millió halott semmit sem számít az emberi faj egészéhez képest. Ma elbuktunk, de holnap majd másutt tör ki a lázadás."
Khali el Sord a halálos ítéletének kézbevétele után

Óvatosan közelítették meg a szerencsétlenül járt rendőrségi jármű roncsát. Van Dark, infravörös keresővel a szemén, alaposan megvizsgálta a zsilipet. A bejárat elektronikája még működött. Ha a kalózok is bementek a roncsra, akkor azt - a zsilip kijelzője szerint - nem ezen az ajtón át tették.

- Furcsa - gondolta a navahói. - Mit akarhattak? Miért támadtak meg egy jól felfegyverzett hatósági hajót? A rizikó óriási, a zsákmány esélye minimális. Ha szereztek is valamit, akkor azt csak a zsilipen hozhatták volna ki.

Dolores a kapitány mellé lebegett, megbökte a vállát, és a roncs egyik távolabbi pontjára mutatott. A páncélon tátongó, megperzselt szegélyű résből egy szakadt személyi szállító kábel lógott ki. A kalózok tehát ott mentek be, de már nem volt idejük befejezni azt, amit akartak. Bármi is volt a céljuk, az biztos, hogy nem fosztogatni jöttek.

Van Dark bólintott, azután a zsilip felé intett. Elővették lézereiket, és a bejárat két oldalán helyezkedtek el. Egy pillanatnyi habozás után a kapitány megnyomta a nyitó gombot. A páncélajtó oldalt csúszott, és a felderítők beúsztak a sötétbe.

"Iszonyú erők állnak mögöttem. Én vagyok a világosság. Az én kezembe van letéve a Galaktika sorsa. Lángoló fáklya vagyok, akinek fénye bevilágítja a világegyetem temetői homályát. Acélból kovácsolt penge a nevem, vérét ontom annak, aki megpróbál megragadni. Gyertek és kövessetek!"
Részlet Khali el Sord nyilatkozatából, amit a ranuntori bíróság lerombolása után adott

- Egy halott kalóz! - mutatott Dolores a félhomályos járatban előttük lebegő valamire. A roncson volt levegő, ám a grvitáció nem működött. A lány a hányással küszködött, de összeszorította a fogát, és igyekezett úrrá lenni kavargó gyomrán. Nem akart gyengének látszani kapitánya előtt.

Van Dark bekapcsolta a csizmáját, és hagyta, hogy a mágneses tér a padlóhoz vonzza. Megragadta a hullát. Az infrafényben több sérülés is látszott a páncélozott űrruhán. A végzetes találat a mellét díszítő skorpió címer alatt érte a kalózt.

- Vigyázz! - mondta a kapitány. - Itt valahol őrrobotok lehetnek. Rendfenntartó kiborgok.

A felderítőknek szerencséjük volt. Ellenfelüknek először a zárt pilótafülkéből kellett kitörnie, de még így is meglepte őket. A folyosó kanyarulatából egy sötét gömb vágódott ki, és azonnal tüzet nyitott az elől álló Van Darkra. A férfinek csak annyi ideje volt, hogy maga elé rántsa a kalóz holttestét.

Dolores villámgyorsan reagált. Fegyveréből egyetlen hajszálvékony, bíborvörös fénysugár lövellt ki.

A fémgömb eleje felizzott, ám ennél sokkal nagyobb sérülések elviselésére tervezték. Szemmel alig követhető gyorsasággal kilendült a lány tűzvonalából, és most már őt vette célba. Dolores védtelenül lebegett a szűk átjáró közepén.

Van Dark ujja a lézer ravaszát kereste, de lőni már nem volt ideje. A raktár felől váratlanul egy plazmafegyver narancssárgán izzó sugara csapott le a kalózok robotjára. A hirtelen világosság elvakította a két felderítőt. A gömb még akkor sem tudott volna ekkora energiának ellenállni, ha pajzzsal szerelik fel. A következő pillanatban már csak egy lassan kihűlő salakdarab lebegett a helyén.

- Az őrkiborg! - üvöltötte Van Dark. Kikapcsolta a csizma mágnestalpát, és aktiválta a hátára erősített hajtóművet. A kiborg nem tud különbséget tenni a kalózok és a vészjelzésre érkezett életmentők között. A hajtómű beindult, Van Dark az arca elé emelte kezét. Végigszáguldott a komor folyosón, a raktár felé. A plazmafegyverrel nem lehet sorozatot lőni, van tehát egy pillanatnyi ideje, amíg az őr fegyvert vált.

A férfi eleven ágyúgolyóként derékban kapta el az átjáróba kilépő őrt. A hatalmas ütéstől majdnem elveszítette az eszméletét, de legalább sikerült leverni a lábáról az ellenfelét. Bár a hajtómű leállt, a lendület egészen a túlsó falig vitte őket. Ismét óriási ütés érte a navahóit. Keze elernyedt, a lézer messzire sodródott. Kábultan lebegve várta a halálos csapást.

- Kapitány, a kiborg halott..., illetve már nem működik - hallotta néhány évszázadnak tűnő másodperc után Dolores hangját.

Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon a látása, és a mellette lebegő őrre nézett. A navigátornak igaza volt. A kiborgot ronccsá lőtték. Valószínűleg hosszabb időt töltött a raktárban, és ezalatt sikerült kismértékben regenerálnia magát. A kalózrobot keltette energiahullámok azután felriasztották, és elindult, hogy mindenáron teljesítse a kötelességét.

A navahói teljesen magához tért. Szemügyre vette megmentőjük maradványait.

- Két újabb kérdés - gondolta. - Miért alkalmaznak egy rendőrségi hajón ilyen drága, testőri munkára kifejlesztett kiborgot? Egy páncélozott őrpók sokkal jobban megfelel a mélyűri viszonyoknak. Hogyan lehetséges továbbá az, hogy ezt a gépet - nem tudott emberi lényként gondolni a külsejében egyébként szinte teljesen humanoid gépezetre - hátulról érte a végzetes lövés?

Űrruhás ujját végighúzta a sebhely mellett.

- Egy rendőrségi lézer okozta a kiborg sérüléseit - mondta halkan. - Az, hogy én nekirepültem, csupán feltette a pontot az i-re.

- Talán az egyik kalóz szerezett magának egyet a legénység fegyverei közül - vélekedett bizonytalanul Dolores.

- Lehet - felelte a kapitány. - Menjünk, keressük meg a túlélőt.

A plafon felé intett. Dolores bólintott. Felfelé fordította csizmáját, és bekapcsolta a mágnestalpakat. A következő pillanatban már szilárdan állt a plafonon. Várt egy pillanatig, hogy szeme hozzászokjon az átálláshoz, azután intett. Következő ellenfelüknek már nem lesz olyan egyszerű a dolga.

A félhomályos pilótafülke átkutatása nem vezetett eredményre. A fedélzeten dúló harc elpusztította a feljegyzéseket. A rendőrök holttestei ott lebegtek, ahol meghaltak. Furcsa módon eggyel sem a kalózok tüzérsége végzett. Sebeik alapján közelharcban vesztették életüket. A kalózok még csak ki sem fosztották őket. Úgy tűnt, a támadóknak nem maradt idejük a győzelem kihasználására. Mintha csak megzavarták volna őket.

A felderítők csupán a léket kapott részlegekbe nem tudtak bemenni.

Aztán rábukkantak a halott kalózokra is. Egy szénné égett katonatiszt alig felismerhető teteme körül lebegtek.

- Jason - szólt kommunikátorába Van Dark, - a mi helyzetünkhöz képest merről jön az életjel?

- A jel felerősödött. Mintha felébredt, vagy magához tért volna a kiküldője. A hajó biztonsági részlegében van a forrása.

- Akárki is van ott, a lehető legjobb helyet választotta ki. Ha valaki bent elsáncolta magát, a biztonsági részleget lehetetlen kívülről kinyitni.

Megálltak a nehéz páncélajtó előtt. A fémlapot korom borította. Látszott, hogy a kalózok megpróbálták átégetni. A hőség persze tönkretette az ajtó melletti kommunikációs paneleket is.

- Hogyan tovább? - kérdezte Dolores. - A segélykérő bent van, mi viszont ki vagyunk zárva. Talán próbálkozzunk kopogással?

Van Dark vállat vont, azután az ajtóhoz lépett, és teljes erejéből megdöngette. Maga is meglepődött, amikor a nehéz fémlap nesztelenül félrecsúszott.

A szűk, sötét szoba közepén egy izmos, félmeztelen férfi lebegett lótuszülésben. Hosszú, copfba font ősz haja egészen sebhelyes melléig leért, felsőtestét tetoválások borították. Csukott szemmel várta, hogy a felderítők belépjenek.

A biztonsági ajtó halk surranással bezáródott. Dolores egy parányi távirányítót fedezett fel a sebesült kezében. A férfi szeme hirtelen kinyílt. Mintha csak két vakító, jegesen ragyogó fényszóró csapott volna le a lányra.

- Elég sokáig eltartott, amíg végre ideértek - hallott egy szemrehányó hangot.

- Egy robot és egy kiborg akadt az utunkba - felelte hűvösen Van Dark.

- Igen? - mondta az idegen, és a kapitányra nézett. - Pedig azt hittem, hogy minden akadályt elhárítottam önök elől.

Macskamódra nyújtózkodni kezdett. Lába éppen a padlóig ért.

- Nyilván maga annak a szánalmas kis hajónak a kapitánya. Nem árt, ha tudja kivel van dolga. Orlando Sancho di San Huan vagyok, a San Huan-i rendvédelem Csillagközi Dandárjának az ezredese. Titkos diplomáciai úton voltam, amikor a kalózok megtámadtak. De ez még távolról sem minden...

Az ezredes végigsimított bal karján egy tetoválást, amit majdnem elfedett az alvadt vér és egy égett seb. A tetoválás fölött egy homályos fekete-fehér hologram jelent meg. Egy szövetségi egyenruhát viselő cerebrita képe.

- Ez az ember a Galaktikus Közjóért működik - mondta a cerebrita. A hangját alig lehetett érteni. Bizonyára megsérült a hologram. - Utasítok minden hatóságot és magánszemélyt, hogy a Szövetség területén és azon kívül is minden támogatást adjon meg...

A hang elenyészett, a kép semmivé foszlott.

- Látták, hallották. Teljhatalmú Megbízott vagyok. Engedelmeskedniük kell minden utasításomnak.

- Igenis, uram. Úgy lesz, uram - Dolores elsápadt. Bár már sokat hallott a nagyhatalmú Szektorközi Megbízottakról, akiket a Galaktika magjában meghúzódó Birodalom küldött a vad Peremvidékre, a valóságban még sohasem látott egyet sem. Sőt, még olyan embert sem ismert, aki találkozott volna velük.

- Nos, ha megértették a hallottakat, akkor tudják, mihez tartsák magukat...

A Megbízott egy pillanatra elhallgatott, mint aki egy súlyos döntésre készül, azután Van Darkhoz fordult:

- Kapitány, kénytelen vagyok elkobozni a hajóját.

Az emberek semmivel sem jobbak a többi féregnél. Undorító kaotikus nyüzsgésükkel utálatot keltenek bennem. Szabadságvágyuk nevetséges. Azért teremtették őket, hogy engem szolgáljanak. Már közel a nap, amikor én leszek a Galaktikának gúnyolt kozmikus temető egyedüli ura.
Khali el Sord a Scorpion Gamma bolygó megsemmisítése után

- Szóval navahói? - nézett a Megbízott Van Darkra.

Az Őrült Ló parancsnoki hídján voltak. Az ezredes a kapitányi székben ült, és gőzölgő szintetikus szeszt ivott. Már lezuhanyozott, és átöltözött. Övébe egy fehér csontmarkolatú, díszesen faragott, archaikus fegyvert tűzött.

- Jártam ott egyszer, szép bolygó. Kicsit nagy ott a zűrzavar, de azért szép hely. Tetszettek a szokásaik. Indián hagyományok, igaz?

- Igen - felelte hűvösen Van Dark.

- Igen, uram, ha szabadna kérnem, kapitány - csattant fel az ezredes, de azután rögtön hangnemet váltott. - A független navahói szellem... Van Dark... Elég közönséges név, ha jól tudom. Bár minden apróságra még én sem emlékezhetek. De mondja csak, mi az a tetoválás a halántékán? Magam is kedvelem az effajta ékességet.

Dolores elsápadt, és az ajkába harapott, Van Dark azonban uralkodott magán.

- Ez a rajz annak a jele, hogy száműztek a hazámból - felelte összeszorított foggal. - Feltételesen halálra ítéltek. Ha hazatérnék, azonnal végrehajtanák az ítéletet... uram.

- Szóval egy halálraítélt? - az ezredes hangjában őszinte érdeklődés csengett. Megigazította fekete, neonszálakkal átszőtt selyemköntösét, amit a Guardian kapitányának kabinjából hozott el néhány más aprósággal együtt. Az átszállás után megparancsolta, hogy oltsák el a fényeket. Most csak a vészvilágítás és a műszerfel sárga és zöld lámpái világították meg a kabint. A félhomályban az ezredes tetoválásai is foszforeszkálni kezdtek. - Kapitány, maga érdekesebb, mint gondoltam.

Csupán az egyébként is gyanakvó Jasonnek tűnt fel, hogy a Megbízott nem kérdezte meg, hogy miért is ítélték halálra Van Darkot.

- Mik az utasításai, Megbízott? - kérdezte halkan Dolores. Hangjából mérhetetlen megilletődöttség érződött.

- Egyelőre minden a legnagyobb rendben van. Maradjunk ezen a pályán, és várakozzunk. Nemsokára eljönnek értem.

- De uram, mi is éppen csak hogy észleltük a segélykérését - vetette közbe Jason.

- Mi az pilóta, talán kétségbe vonja a szavaimat? Vigyázzon, nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez!

- Ugyan uram, dehogyis - szólt közbe gyorsan Dolores. - Jason csak jót akart. Tölthetek még egy pohárral? A nagy izgalmak után... kérem mesélje el mi is történt! Még sohasem találkoztam titkos megbízottal!

Az ezredes elégedett mosollyal nyugtázta a csinos lány lelkesedését. Egy megvető pillantást vetett Jason Napkeresztjére, azután leereszkedően megszólalt:

- Bizonyára önök is hallottak a bermivorrei felkelésről. Rettenetes eset. Khali el Sord már megint szabadjára engedte a Tiszták Szövetségét. Az a feladatom, hogy megakadályozzam, hogy a dolgok a közeli rendszerekben is ugyanígy ismétlődjenek meg.

- Én úgy hallottam, hogy leáldozóban van a lázadók csillaga. A Kormányzók a legtöbb bolygón leverték őket, a Ricón állítólag még a szektavezért is elfogták.

- El Sord nem szektavezér! - csattant fel az ezredes. - Sokkal nagyobb formátumú egyéniség. Zseniális hadvezér és egy igazi művész. Éppen őt kellett volna elfognom, amikor a kalózok rámtámadtak.

- A kalózok? - kérdezte Dolores tágranyílt szemmel. - A Skorpiók nem szoktak szövetségi hajókra támadni.

- Ez a csőcselék egy követ fújt a felkelőkkel. Szerintem ők küldték a nyakamra őket.

Van Dark félrehúzódott, és a nagy képernyőt bámulta. Megpróbálta megemészteni a hallottakat. Ő úgy tudta, hogy a Skorpiók vérdíjat tűztek ki el Sord fejére, mert a szektavezér elpusztította egyik titkos városukat a Scorpion Gammán. A klán vezére megesküdött, hogy halálba küldi a tömeggyilkost. Mindenki csodálkozott azon, hogy eddig még nem kapták el, de a jelek szerint el Sord nem beszélt a semmibe, amikor a mögötte álló nagyhatalmú erőket emlegette.

A kapitány valami furcsát vett észre a képernyő szegletében. Az a folt az előbb még nem volt ott. A pilóta paneljéhez lépett, és bekapcsolta a teleszkompot.

- Hé, mit csinál? Ne, nyúljon semmihez! - kiáltotta az ezredes.

Van Dark nem törődött vele. Villámgyorsan beállította az érzékelőket, és a képet a monitor közepére hozta.

- Mit jelentsen ez? - hallotta a Megbízott sziszegését a háta mögül.

A száműzött lassan megfordult, és az idegen drágakőként csillogó szemébe nézve halkan megszólalt:

- Egy tucatnyi hajó lépett ki a hipertérből. Azonnal elindultak felénk. Amennyire meg tudom állapítani, Skorpió csatahajók!

Nem félek attól, hogy itt kell hagynom ezt a nyomorúságos szemétdombot. Csak attól tartok, hogy rövid életem során nem pusztíthattam el elég emberférget és féregembert.
Khali el Sord elfogatásakor, az esegai mészárlás után

- Nyugalom, kapitány. Ne essen kétségbe, amíg engem lát - az ezredes arca hihetetlen nyugalmat és elszántságot tükrözött.

- Kissé sokan vannak a kalózok - válaszolta halkan a navahói. - Egyébként pedig nem szoktam kétségbeesni... uram.

Di San Huan Megbízott a kapitányi panelt átengedte Van Darknak, és Jason helyére telepedett. Gyakorlott mozdulatokkal aktiválta a lézereket és az érkező flotta irányába fordította őket.

- Nem kellene inkább nekem irányítanom a hajót? - kockáztatta meg Jason a kérdést.

- Tízszer jobb pilóta, és ezerszer jobb tüzér vagyok, mint egy ájtatos kisfiú! - sziszegte di San Huan. - Vegye végre le magáról azt az átkozott fétist!

Jason elsápadt, és megmarkolta a Napkeresztet. Tett egy önkéntelen mozdulatot a zsebe felé, ahol mefisztói rugós kése lapult. A Megbízott azonban már nem törődött vele, mert minden figyelmét az érkező Skorpió hajók kötötték le. Hat Scorpion Thunder, négy Scorpion Lightning és két TRÚ23-as Fekete Harci Sólyom közeledett támadó alakzatba rendeződve az Őrült Ló felé. A kalózok annyira biztosra akartak menni, hogy zsoldosokat is felfogadtak.

- Az ezredes lőtte szét azokat a kalózokat? - kérdezte Dolores. Már nem szólította Megbízottnak az ősz hajú, sebhelyes férfit.

- Igen, kicsikém. Én küldtem a Pokolba őket. Ezek is oda kerülnének, csak lenne néhány nagyobb ágyúm!

- Mi kereskedők vagyunk, és nem haditengerészek - felelte Van Dark.

- Azt látom - fújtatott megvetően di San Huan. - Mennyi idő múlva érnek lőtávolba ezek a férgek?

- A jelenlegi sebességük mellett mintegy tíz standard percünk maradt - mondta csodálkozva Dolores. Ha az ezredes tényleg olyan jó pilóta, akkor ezt egyetlen pillantással maga is megállapíthatta volna.

Di San Huan szélesen elvigyorodott. A lány csak most vette észre, hogy az idegen fogai hegyesre vannak csiszolva.

- Tíz perc maga az örökkévalóság. Tíz perc alatt annyi minden történhet. Nézzétek csak, rettegő bolondok!

A Megbízott diadalittasan felkacagott, és a képernyőre mutatott. A távoli nap fénye hipertérből kibontakozó hajók testén csillant meg. Legalább egy tucatnyi jármű került közéjük és a kalózok fekete, radarsugárelnyelő álcázóanyaggal bevont űrhajói közé.

- Itt vagytok hát, kedves gyermekeim, eljöttetek rettentő atyátokért!

Dolores Jasonra nézett. Mindkettőjük arcára kiült a felismerés.

A szörnyű megpróbáltatások elvették az ezredes eszét.

Nincsen múlt, és nincs jövő. Nincs kezdet, és nincsen vég. Az évszázadok elviharzanak, az idő elfújja a birodalmakat. Csak a legendák mérkőzhetnek a féltékeny istenekkel. A Fény legendája... Az életszívó, rettenetes temetői lidércfényé... az én legendám...
Khali el Sord: Fekete Testamentum

A Skorpiók nem fecsérelték idejüket tárgyalással, hanem azonnal tüzet nyitottak. A Thunderek zárt alakzatba rendeződtek, hogy az elülsők takarják az alakzat főerejét, míg az erősebb pajzsokkal felszerelt, nagyobb Lightningok szélesen elnyúlt, sarló alakú vonal mentén helyezkedtek el. A Fekete Sólymok néhány kilométerrel a flotta fölé emelkedtek, hogy kihasználhassák Big Blast Beam ütegeik tűzerejét.

Di San Huan hajói teljes harckészültségben léptek ki a hipertérből. Rögtön felvont pajzsuk kékes izzással hárította az első találatokat. A nagy szórás miatt - alakzatban csupán a legtapasztaltabb katonai és szövetségi pilóták tudnak pontos ugrást végrehajtani - némi időre volt szükségük a harcrend kialakításához. Három Falcon Wing köré csoportosították az erőiket. A modernebb hajókat négy Francis Drake és hat Scorpion Sting kísérte.

- Íme, a vihar, a tisztító vihar! - kacagott az ezredes.

Egy Falcon Wing kivált az alakzatból, és az Őrült Ló felé indult. Két társa, egy-egy Drake kíséretében a Fekete Sólymok felé vette az irányt. A Thunderek mellett hirtelen összevisza kavargó fémhulladékkal telt meg az űr, a Fekete Sólymok pedig gyorsan szétterülő fóliákat vetettek ki maguk elé. A Skorpiók tucatnyi bólyát lőttek ki, amelyek azonnal zavarni kezdték ellenfelük tűzvezető rendszerét. Némelyik fémgömb szeszélyes pályán távolodni kezdett, másokat hosszú, vékony huzal kötött össze a hajókkal. A törmelékek és a közéjük keveredő sokezer négyzetméteres fémfólia áttekinthetetlen zűrzavart varázsolt a radarokra. A Drake-ek és a támadók Scorpionjai össztüzet nyitottak a klánhajókra. A másodperc törtrészéig izzó narancsvörös vonalak kötötték össze a két flottát. A pajzsok felfogták a lövések energiáját, de a Skorpiók lendülete érezhetően megtört.

- Nem értem - suttogta Dolores. - Scorpionok harcolnak minden oldalon. Mi történik itt?

- Az újonan érkezett flotta egy nagy cég sebtiben összeállított magánhaderejének tűnik. Van benne nagyon erős, meg egészen közönséges, olcsó hajó is. Ezeket alighanem golyófogónak hozták.

Az Őrült Ló fedélzetén felhangzott egy szignál.

- A Falcon Wing hív minket. Kapcsolhatom a hívást? - kérdezte Dolores.

- Gyerünk! Mire vár? Tegye a központi képernyőre! - förmedt rá az ezredes.

A képernyőről eltűntek a csillagok és a csatázó hajók, és a következő pillanatban egy vízzel töltött cápa hajó pilótafülkéje tárult a szemük elé.

- Hullámsír! - hördült fel Van Dark.

A zöldessárga űrcápa egy barátságosnak nemigen nevezhető pillantást vetett rá.

- Nahát, micsoda kellemes meglepetés. Csupa régi ismerős. Van Dark, maga még él? És még mondják azt, hogy nincsenek csodák! - hallatszott a fordító színtelen hangja.

A navahói levegő után kapkodott a meglepetéstől. A contahuri megbizatást adó űrcápa! Szóval azért volt olyan könnyű az a munka! Csupán bábuk voltak a cápa valamilyen sötét összeesküvésében. Van Dark azt gondolta, hogy már nem érheti ennél nagyobb meglepetés, de tévedett.

Hullámsír ugyanis egyáltalán nem törődött vele, hanem Orlando Sancho di San Huan ezredeshez, a San Huan-i rendvédelem Csillagközi Dandárjának ezredeséhez, a teljhatalmú Megbízotthoz fordult:

- Na, mi van Khali, már megint én húzlak ki a bajból? - kérdezte.

A cápa flotta heves támadása visszavetette a Skorpiókat. Két Drake ugyan harcképtelenné vált, és már csak egyetlen Scorpion Sting folytatta a küzdelmet, de a csata változatlan hevességgel tombolt. A narancssárga és mélybíbor lézernyalábok darabokra tépték a gyengébb pajzsokat, az izzó plazmanyalábok és rakéták koncentrált bevetésének pedig még a legvastagabb páncél sem tudott ellenálni. A Falcon Wingek egyelőre nem tudtak döntést kicsikarni, a Fekete Sólymokkal hadakozva mind távolabb kerültek a kisebb hajóktól.

- Khali el Sord! - sikította Dolores.

- Istentelen tömeggyilkos! - üvöltött fel Jason.

A mefisztói gyermekkorában szigorú vallásos nevelésben részesült. Bár az űr csábításának engedve fiatalon megszökött a kolostorból, néhány dolgot azért elég mélyen a szívébe véstek. Az egyik ilyen tan arról szólt, hogy a tömeggyilkosság a kilenc főbűn egyike. A Napkereszt egyháza már régóta hadat viselt a Tiszták Légiója ellen.

Jason felugrott a pilótaszékből, kezében kés villant.

Di San Huan, azaz Khali el Sord nem mozdult, csupán a fejét fordította a tajtékozva rárontó férfi irányába.

Pillantásuk találkozott.

- Ne mozdulj! - mondta halkan a szektavezér. Szemében valami felragyogott, Jasonnak pedig úgy tűnt, mintha megmozdultak volna az öregember homlokára tetovált kígyók. Ugrani akart, de nem bírt. Alig egy lépésre gyűlölt ellenfelétől kővé dermedve megállt.

- Késsel támadni rám? Énrám? Féreg, undorító emberféreg! Engem legfeljebb egy napkitörés, egy szupernova, vagy egy fekete lyuk tudna elemészteni! Nem egy hitvány, halandó ember! Én már kozmikus jelenség vagyok!

El Sord egy pillantást vetett Van Darkra. A száműzött még mindig a cápát bámulta.

- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, de most már igyekeznünk kell - szólt közbe szemrehányóan Hullámsír. - A kalózok minden pillanatban erősítést kaphatnak. A kémeim szerint úton van ide egy harminc hajóból álló flottájuk.

- Nem az én hibám, hogy így alakultak a dolgok! - hördült fel el Sord. Száját farkasvicsorra húzta. - Ha rajtad múlik, akkor már a contahuri petróleummáglyán égnék.

- Ne tegyél nekem szemrehányást! - csattant fel a cápa. - Az Esegáról is én mentettelek ki, a Skorpiók elől is a mi telepeinken rejtőzködhettél. Ne felejtsd el, hogy kinek köszönhetsz mindent!

- Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy dróton rángathatsz! - ordította magáról megfeledkezve Khali el Sord. - Minek nézel engem, fegyvercsempész? Nincs szükségem rád. A hülye terved is majdnem csődöt mondott. Egyedül törtem ki a Guardian zárkájából. Egyedül öltem meg a rendőröket. Hol voltál te akkor? Én vagyok a Fényhozó, az Űr korbácsa. Nem parancsol nekem egyetlen cápa kartell sem.

- Nem tehetek arról, hogy felbukkantak a kalózok - ellenkezett Hullámsír. - A lézer és a kódkulcs bent volt a celládban, nem? Ideküldtem ezt a hajót is, pontosan úgy, ahogy megüzentem. A kalózok miatt ne engem hibáztass! Ha nem irtottad volna ki a telepüket, akkor nem akarnák minden áron a fejedet!

- Te mondtad, hogy pusztuljon az a bolygó. A kalózok zavarják az üzleted, ezzel érveltél. Én megölöm a kalózokat, a kicsiket és a nagyokat is. Én mindenkit elpusztítok! Azokat is elemésztettem, akik bejöttek értem a Guardianra. Mind egy szálig meghaltak.

- Próféta, uralkodj magadon! Most nincs időnk vitatkozni. Később majd mindent megtárgyalunk, de most jobb, ha egy időre visszavonulunk. A felkelésed egyenlőre nem aktuális, de ne aggódj, akad számodra másutt is feladat...

Egy másik cápa tűnt fel a képernyőn. Hullámsír kikapcsolta a tolmácsgépet, és elfordult a monitortól. Valami történt az űrben.

Van Dark a teleszkompra pillantott. A kalózok helyzete határozottan javult. Sikerült ronccsá lőniük az egyik Falcon Winget.

- Mi történik ott? - üvöltötte el Sord. Kitépte övéből a díszes fegyvert, és a kapitányra fogta. Keze vészesen remegett, szeme kidülledt, halántékán vastag verejtékcsík indult el lefelé.

- A kalózok felülkerekedni látszanak - felelte Van Dark.

- Az nem lehet! - kiáltott fel el Sord. Kezét a homlokára szorította, szemét behunyta. Néhány másodpercig koncentrált.

Amikor újra felpillantott, mintha csak kicserélték volna. A remegése elmúlt, nyugodt, kissé gúnyos arckifejezéssel fordult az Őrült Ló legénységéhez:

- Azt hiszem, közös utazásunk véget ért.

Egy pillantást vetett a központi képernyőre, majd megnyerő mosollyal Doloresre nézett:

- Kis hölgy, menj, és készíts elő két űrruhát. Magammal viszlek. Azt hiszem, te is élvezni fogod a dolgot.

Dolores elsápadt, remegve a falhoz hátrált.

- Nem...ne! - sikította. - Nem akarom!

Jason még mindig magatehetetlenül állt a pult előtt. Minden erejét megfeszítette, de meg sem tudott moccanni.

- A lány nem megy sehová - hallotta meg Van Dark nyugodt, jéghideg hangját. A kapitány alakja sötét árnyéknak tűnt a műszerfal előtt.

- De kapitány, ne tegye nevetségessé magát! Csak nem képzeli, hogy ilyen egyszerűen megoldhatja a dolgot. Férfi a férfi ellen, mi? Én csak jót akarok ennek a bájos kis állatnak. Ha a barátaim győznek, mi elmegyünk, és nem fogunk élő tanút hagyni magunk után. Ha a Skorpió Klán arat diadalt, akkor nem fognak újra azzal próbálkozni, hogy élve fogjanak el. Annyira azért nem buták. Távolról fogják szétlőni ezt a dereglyét. Látja, kedves barátom, a navigátora akkor jár jól, ha hozzám szegődik.

- Dolores nem megy sehová sem - mondta Van Dark eltökélten. Keze lassan a gravitáció szabályzója felé csúszott. Ha megnöveli a gravitációt, jó esélye van arra, hogy meglepje az őrültet.

- Fájni fog - mondta megvetően el Sord. Azonnal kitalálta, hogy mire készül a kapitány. A pultra tette a fegyvert, és lassan felállt. Szemét a navahóira szegezte. Van Dark keze ökölbe szorult, pillantásuk találkozott.

- Azt mondtam, fájni fog - morogta gúnyosan el Sord. - Nagyon fájni.

Van Dark megtorpant. Hasztalanul próbálta meg kiszabadítani szemét ellenfele ragyogó pillantásának bilincséből. Hihetetlen fájdalom hasított a fejébe. Artikulátlanul felüvöltött, és térdre rogyott. Tekintetét még most sem tudta levenni el Sord szeméről.

- Halálos fájdalom - mondta halkan az őrült.

Van Dark hörögve a fejéhez kapott. Ujjai a húsába mélyedtek, mintha csak a kínt akarta volna kitépni a fejéből. Bal hüvelykujja ekkor érintette meg a kiközösítést jelző tetoválást.

Gongszó hallatszott, és a navahói arca előtt megjelent egy ragyogó, színes hologram: szülőbolygójának címere.

- Ez az ember megsértette bolygónk törvényeit - mondta egy testetlen hang. - A tanács halálra ítélte. Bárki megölheti, véréért nem jár büntetés.

El Sord döbbenten, hunyorogva bámulta az éles fényt. Van Dark megrázkódott. A hologram eltakarta előle az őrült szemét. Szabaddá vált.

Felüvöltött, és el Sordra vetette magát. Megragadta a szektavezér vállát, és teljes erejéből az arcába vágott. El Sord hátrahanyatlott, de nem vesztette el az eszméletét. Felrántotta térdét, és ágyékon rúgta a kapitányt. Van Dark összegörnyedt, de könyökével megvédte az arcát el Sord térde elől. Az őrült ököllel csapott a navahói nyakára, ám a feszülő nyakizmok elnyelték az ütés erejét. Van Dark újra lesújtott, el Sord orra reccsenve eltört. A tömeggyilkos felvonyított, és megragadta ellenfele torkát. Harapni készült...

A hajó megrázkódott, a raktár felől robbanás hallatszott. Egy Odessa ágyú sugara szakította át a Turtle pajzsot. A tartalékvilágítás megbolondult, az egyik pillanatban ragyogó fény, a másikban síri sötétség volt a hídon.

Kint az űrben a cápák menekülőre fogták a dolgot. Flottájuk több mint kétharmada megsemmisült, és a Contahur felől hajók közeledtek a csatatér felé. Hullámsír hajója megfordult, és távolodni kezdett. Az űrcápa még egy búcsúpillantást sem vetett ügynökére.

El Sord feltápászkodott, és egy keskeny, kígyót mintázó tőrt rántott elő köntöséből. A pengéről ragacsos folyadék csepegett. Van Dark megragadta a csuklóját, és megpróbálta kicsavarni a fegyvert a kezéből. Szorítása nyomán egy tenyérnyi bőrdarab vált le el Sord izmos karjáról. Egy pillanatra felvillant a torz és halvány birodalmi hologram.

Jason tekintete el Sord karjára tapadt. Ott, ahol eddig az igazolvány tetoválása volt, most egy furcsa kép tűnt fel. A világítás egy pillanatra ismét bekapcsolódott, és Jason felismerte az őrült bőrébe égetett rajzot.

- Káoszcsillag! - tört ki belőle az üvöltés. Egy mefisztói szemében a létező leggyűlöltebb szimbólum. A dühtől szinte felrobbant az agya. Még sohasem érzett ilyen rettentő haragot. Már nem volt, ami visszatartsa.

A pilóta állatias üvöltéssel a küzdőkhöz ugrott. Rugós kését a magasba emelte, azután villámgyorsan lecsapott.

Kint az űrben nem lángolt fel szupernova, nem kezdtek hasadozni a tér-idő eresztékei. Nem aludtak ki a csillagok, és nem söpörte el a napszél vihara a bolygókat. A világegyetem nem törődött azzal, hogy kint és bent is véget ért a közdelem.

A központi képernyőről eltűnt a cápa hajó képe. Egy pillanatra az űr csillagai villantak fel, majd egy férfi szigorú arca jelent meg a monitoron.

- Contahuri hadiflotta. A Negev rombolóról beszélek. Adják meg magukat! Minden ellenállás céltalan. Tízszeres túlerőben vagyunk. Ismétlem, adják meg magukat!

Van Dark feltápászkodott, és bekapcsolta a mikrofont.

- Itt az Őrült Ló kereskedőhajó. Ne lőjenek! Sebesültek vannak a hajón. Nem tartozunk a kalózokhoz. ... Kérem küldjenek egy orvost is a fedélzetre. Itt van Khali el Sord. Szeretnénk átadni a hatóságoknak.

Van Darkot két hatalmas termetű, szkafanderes xeno őr kísérte a kihallgatóhelységbe. A contahuri elhárítás tisztje már várt rá.

- A vizsgálat lezárult - mondta hűvös mosollyal.

A kapitány nem válaszolt, csupán kérdően bámult a tisztre.

- Van Dark, az ügye kedvező fordulatot vett. Újonnan érkezett kollégám - a vallató a félhomályban álló birodalmi egyenruhás, sisakos cerebrita felé intett - biztos abban, hogy ön az igazat mondta.

A cerebrita némán bólintott.

- A mentő körülmények figyelembevételével elejtettük az ön és a legénysége ellen felhozott vádakat. Kapitány, ön szabad.

A contahuri megnyomott egy gombot, Van Dark kezéről lehullott a bilincs. A navahói a csuklóját dörzsölgette, és kérdően nézett a cerebritára.

A cerebrita megszólalt:

- A kapitány bizonyára szeretné tudni, hogy mi is történt pontosan.

- Azt hiszem, minél kevesebbet tud, annál jobb neki. De tudom, hogy milyen makacsak az űrjárók. Szóval mire kíváncsi, kapitány?

- El Sord? Mi lett vele?

- Nem tudjuk - felelte rezzenéstelen arccal a szövetségi elhárító. - De ha tudnánk, ezt akkor sem mondhatnám meg.

- El Sord? - csodálkozott a contahuri tiszt. - Csak nem képzeli, hogy vele találkozott? Maga csak egy harmadrangú klónnal verekedett. Egy ekkora formátumú személyiséget nem győzhet le egy közönséges kapitány.

- Értem - felelte Van Dark. - Mi történt Hullámsírral, az űrcápával?

- Ő volt az egész felkelés szürke eminenciása.

- Csak volt?

- Igen. Hullámsír halott. Baleset érte egy erőmű megszemlélése közben. A vállalata elhatárolta magát a dologtól, szerintük Hullámsír a saját szakállára cselekedett. A cég természetesen hajlandó bizonyos fokú kártérítést nyújtani az érintett bolygóknak. Rendkívül olcsó fegyverrendszereket ajánlottak fel, és az alkatrészellátást is évtizedekre garantálják. Modern vadászgépek, nagyhatótávolságú radarok. Munkahelyeket teremtenének. Egy nagyszabású gazdasági együttműködés van kibontakozóban. A félig felperzselt világoknak égből jött ajándék ez a lehetőség. Bizalmas forrásból tudom, hogy máris több kormány igent mondott az ajánlatra. A környező rendszerekben - már csak a lázadás tanulságai miatt is - valóságos fegyverkezési láz tört ki.

- Akkor megint a cápák jártak jól.

- Nézze, maga is tudja, mi is tudjuk, hogy Hullámsír csak egy bábu volt. Hogy az egész lázadás mekkora hasznot hozott a cége konyhájára, arra jobb nem is gondolni. Bizonyítékaink nincsenek, és birodalmi kollégámmal ellentétben én nem is folytatom a nyomozást.

- Minden világos - mondta a navahói. Felállt, és kihúzta magát.

- Elmehetek? - kérdezte.

- Természetesen, ön szabad. Oda megy, ahová akar.

Van Dark megfordult, és elindult az ajtó felé.

- Csak még két apróság - folytatta a tiszt.

- Igen? - nézett vissza a válla fölött.

- A vizsgálat során kapcsolatba léptem néhány navahói kollégával is. Jó benyomást tett rájuk a maga viselkedése. Buta, de bátor. Lehet, hogy otthon is újra-vizsgálják a régi ügyét. Persze csak akkor, ha bebizonyítja, hogy méltó a bizalomra... Ha látjuk, hogy tud hallgatni.

A száműzött vállat vont.

- Igen? ... És?

- Ön mégiscsak részt vett körözött kalózok megsemmisítésében. Ezért törvényes jutalom jár önnek.

Az elhárító ujjai között egy hitelkártya bukkant elő.

Van Dark szó nélkül kilépett az ajtón.

Pár perc múlva az utcán állt, a rendőrség felhőkarcolójának a tövében. Egy robottaxi lassított le előtte, de Van Dark intett, hogy menjen tovább. Hajnalodott, hideg, savanykás szagú eső szemerkélt. A navahói feltűrte szintetikusbőr-kabátjának gallérját, és megmarkolta tengerészzsákját. Felnézett az égre, de a szürke felhők eltakarták a csillagokat.

A hajnali ködből egy ismeretlen nő karcsú alakja bontakozott ki. Mögötte néhány elmosódott, sötét árnyék látszott.

- Örölünk, hogy szabadon engedték, Van Dark kapitány - hallott egy hűvös hangot. - Áttanulmányoztuk a bírósági iratokat. Egy Tiszteletreméltó Személyiség úgy véli, ez az összeg jár önnek.

A nő egy fehér bőrből varrt tokot nyújtott felé. Érintése nyomán felizzott rajta egy vörös skorpió.

- Ajánlom, hogy fogadja el a vérdíjat - sziszegte az ismeretlen. - A Nagy Embert nem lehet megsérteni.

Van Dark vállat vont, és a tok után nyúlt. A nő ujjai szétnyíltak, és a hitelkártya a földre hullott.

Mire felemelte, az idegent és a testőreit elnyelte a köd.

- Járhattam volna rosszabbul is.

A többiekre gondolt, a legénységére. Valószínüleg már az Őrült Ló fedélzetén várnak rá. Minek pocsékolja az idejüket?

Vállára vette a zsákot, és lassú léptekkel elindult az űrkikötő távoli, ragyogóan megvilágított tornyai felé.

Reggelre - egy kis szerencsével - már az űrben lesznek.

Írta: Varga A. Csaba
A novella az Alanori Krónikában jelent meg.

(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 12 szavazat alapján 8.4)

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Evakuáció (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2003. október 6. 09:46:59Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 Küldd el a cikket másoknak Nyomtatási forma


Főoldal | Túlélők Földje | Ősök Városa | Kalandok Földje | Sárkányölő | Puzzle | Hatalom Kártyái Kártyajáték | Álomfogó Kártyajáték | Káosz Galaktika Kártyajáték | Könyvesbolt | Alanori Krónika | Shadowrun | Battletech | Íróink | Könyvsorozataink | Fórum | Galéria és képeslapküldő | Sci-fi és fantasy novellák | Regisztráció | A Beholder Kft.-ről | Adatvédelmi tájékoztató

© Beholder Kft., 2003 - 2020
1680 Budapest, Pf. 4 | E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932

Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.